16/05/2026
Az újhold mindig a csend kapuja, energiája befelé hív és benne rejlik minden kezdet lehetősége.
A természet ilyenkor visszahúzódik egy pillanatra.
Mintha a világ venne egy mély belégzést, mielőtt újra mozdulni kezd.
A jógában is vannak ilyen pillanatok.
Amikor nem a teljesítmény számít, hogy milyen mély a póz, mennyire hajlékony a test, vagy mennyire „haladunk”.
Az számít, hogy képesek vagyunk-e megállni annyira, hogy meghalljuk magunkat. Tegyük fel a kérdést magunknak: mi az, aminek most teret szeretnék adni?
Minden valódi változás először láthatatlanul kezdődik, mint a mag a föld alatt vagy mint a légzés két pillanat közti csendje.
A jóga sem mindig a látható formákról szól.
Sokszor a legmélyebb gyakorlás kívülről szinte észrevehetetlen. Számomra itt lép színre a Pratyahára, a jóga 10 életviteli ajánlása közül, azaz az érzékek visszavonása. Amikor teljesen befelé tudjuk fordítani a figyelmet, békésen kizárva a külvilágot.
Talán ezért olyan különleges az újhold.
Engem arra emlékeztet, hogy nem kell mindig ragyogni ahhoz, hogy növekedjünk.
Téged mire emlékeztet az újhold?
