10/02/2024
Mostmár újra lesz netünk szóval jön a tartalom. Átléptünk Guineaba tegnap.
Viszonylag korán indultunk, már reggel 8-kor, és este 11-re lettünk kész a sátrakkal a táborban. A teljes szakasz 200km volt, egy kétórás határátlépéssel. Visszafordulni nem lehet, áttérni jobb utakra nem lehet. Átlagsebesség ~15-re jön ki, ebben csak pisiszünet van, ebéd is útközben volt. Amúgy egyik nap màr extrém gasztroélményeink voltak, nem pakoltunk mindent előre, úgyhogy előkerült a mandarinos kolbászos kenyèr a középkonzol mögül.
A határig a tábortól 10km-t kellett megtenni, egy óra kemény emelkedő, nagy kövek, egy rossz mozdulat és felfekszik a kocsi vagy törik valami. Szerencsére csak egy kis fehér füst szállt fel, de itt aki nem éget egy kicsit kuplungot az meg is érdemli.
Tehenek és kecskék már alapnak szamítanak az átlépésekkor, plusz nincsenek gépek, kézzel történik minden. Mi voltunk a látványosság, a határőrök fotóztak és nyomták a FB live-ot. Kaptunk narancsot, mosolyogtak ránk, és pénzt is váltottunk egy helyitől, bár ez kicsit körülményes volt. Jó árat mondott, ki is számoltuk telón együtt, de sajnos nem ismerte a számokat rendesen, úgyhogy apránként haladtunk. És ez nem vicc, reméljük senki nem verte át szegényt.
A maradék 190km már nyugisabb volt, csak lassú. Egy ideig konvojban haladtunk, mi a legvégén, aztán egy jó pillanatban a sor elejére tudtunk kerülni és onnantól saját tempóban haladtunk. Voltak nagy gödrök, kövek, patakok, átkelések, 1000m szintkülönbség, és itt már fák, bokrok, dús növényzet van, néhány majmot és papagájt is láttunk. Útközben sok focipálya, kis falvak és egy téglagyár is volt az N8 főút mentén, ami amúgy végig salakos.
Labéig kellett eljutni, erről csak azt lehet mondani, hogy ha az alsó végtag birtokolja a felsőt akkor a kar a Labé.