05/09/2026
Megszólal a B-közép!
Az FTC–ÚTE rangadóknak mindig különös hangulatuk volt. Mondhatni „puskaporos” levegőben lőtték egymásnak a gólokat a játékosok, amióta a világ világ. Eltekintve tán a legelső találkozástól, amelyen két gól esett, s pofon se valószínű, hogy több.
Csakhogy időközben a Fradi-tábor megacélosodott, s voltak idők, amikor nemcsak a hangerejével, de sorozatos balhéival, botrányaival tűnt ki. A B-közép pedig kezdett egyet jelenteni a rettenetessel.
(Megjegyzendő, az újpesti szurkolók sem kézcsókjaikról és rózsaszín leányregényekbe illő szófordulataikról voltak híresek, de mivel ők – elég logikusan – ritkán szidták a rendőri erőket, nem kelt***ek „országos” feltűnést.) S noha az utóbbi években rend uralkodik az Üllői úton, és egykori nagy ügyekről derül ki, hogy nem is voltak igazán azok, csak azzá lettek – a szombathelyi kapus épp a minap vallotta be nyilvánosan, hogy anno a metrófogantyú nem is találta hókon, csak ő tett úgy, mintha (amit a rendőri erők készséggel elhittek, még ballisztikai vizsgálatot is végeztek a pályára repült tárgy miatt) – nos, mindez nem sokat javít a Fradi-tábor rossz imázsán.
Ha békében lemegy az idei FTC–ÚTE meccs, attól még senki nem fog meghatódni, de ha egyetlen petárda is robban, újra lehet mondani: „hja, ez a rémes B-közép!”
(1994)
