19/04/2026
“- Hosszú évek óta ismerlek, és ezért tanúsíthatom, hogy az ország legkeményebb hátvédje egyben hazánk legvajszívűbb embere is.
- Ez hízelgő...
- Akkor viszont magyarázd meg, hogyan fér el ugyanabban az emberben ez a két, különböző természetre utaló vonás!
- Nézd, a kettőt nem lehet igy egymás mellé tenni. A pályán minden egyszerű. Kimegyünk a meccsre, amely kilencven percig tart, és addig megalkuvás nélkül küzdeni kell a sikerért. Felül kell múlni az ellenfelet, mindent el kell követni azért, hogy legyőzhessük. Ez egyszerű, világos, ám az életben mindez bonyolultabb. Ott minden összemosódik, a célok és az eszközök nem ennyire egyértelműek.
- A pályán lehetsz vajszívű?
- Nem hiszem. Véber Gyuri jó haverom, de a meccsen, ha kell, keményen odalépek neki is. Örökre az emlékezetembe véstem egy Vasas elleni mérközést, amelyen Szabadi Lacit kellett fognom. Előtte évekig együtt játszottunk a Fradiban, s bár nem voltunk jó barátok, haveri szinten éltünk egymás mellett az öltözőben.
A pályán is jól elbeszélgettünk, poénkodtunk egymással, mígnem egyszer a vállamra támaszkodva felugrott mellőlem, és gólt fejelt. Akkor tanultam meg végérvényesen, hogy amíg játszunk, csak ellenfél létezik, és csak akkor jöhet a barátság, amikor a biró lefújja a meccset.
-Én maradéktalanul csodálom benned ezt a kiirthatatlan győzniakarást, de nem tudom, miből ered. Az edzésen ugyanúgy hajtasz, mintha világbajnoki döntőt játszanál, sőt amikor szilveszter előtt egy teremtornán egymás ellen játszottunk, akkor is hihetetlenül komolyan futballoztál. Szóval honnan származik ez a kérlelhetetlenség a pályán?
- Fogalmam sincs. Tény, hogy ha elkezdek valamit, akkor azt végig is viszem, és éppen ezért komolyan veszem. Ha nem venném, nyilván nem is akarnám igazán. Jó példa erre az a teremtorna. En ott is győzni akartam, és hallatlanul idegesitett, hogy néhányan a csapatból nem mindent a sikernek alárendelve fociztak. Ha ezt tudom, el sem megyek. Én győzni akarok a sportban és az üzletben is, és tudom, ez csak akkor sikerülhet, ha komolyan veszek mindent. Hidd el, az élet erről szól. Bár az üzletet most felesleges idecitálni, mert jelenleg még a futball az elsődleges, tehát nem lenne szép tőlem, ha már most hangzatos szentenciákat fogalmaznék meg az üzlet törvényszerűségeiről. Ezen a téren is nyilván sokkal keményebbnek kellene lennem, de keveset veszek részt benne. Ezért még nem tudom kellő eréllyel megszüntetni azokat a jelenségeket, amelyeket nemkívánatosnak tartok. Ez egyébként magamra is vonatkozik, mert magammal szemben is kritikus vagyok..."
(Labdarúgás 1998)