14/03/2026
A gyaloglásról
Az Újévi fogadalmak mostanra emlékké szelidültek, azonban a tavaszias idő, és a vékonyabb ruhák előkerülése kapcsán újra felsejlik bennünk, hogy valamit el kellene kezdenünk, hogy elégedettebbek legyünk önmagunkkal.
Sokaknak jut eszébe a futás ilyenkor. A futás népszerűsége vitatlatatlan, eszközigénye nagyjából egy pár futócipő, és nem vagy időhöz kötve, mint pl. egy edzőtermi elfoglaltságnál. Ugyanakkor el kell mondjam, hogy a fenti igényünkre nem a futás fog megoldást hozni, arról nem is beszélve, hogy jelentős kockázatot hordoz a sérülésre. Nem a futás ellen beszélek, csupán arra célzok, hogy egyrészt nem hozza meg számodra a várt eredményt, közben lesérülhetsz, és nem utolsó sorban nem ez a megfelelő belépési pont a legtöbb ember számára. Mi lenne, ha visszavennénk a tempóból és egy szolidabb kezdési lehetőséget vennénk észre: a gyaloglást.
A gyaloglás esetében a mozgás közbeni becsapódás ( értsd ez alatt ahogy földet ér a lábad) sokkal kisebb mértékű, mint a futásnál, kocogásnál mivel mozgás közben az egyik lábunk mindig a talajhoz ér, tehát nincs repülő fázisa a mozgássornak ez által kíméletesebb az ízületekkel.
A csontritkulás megelőzése érdekében kulcsfontosságú a csontok építő folyamatainak serkentése: ez a gravitáció, izommunka és a csontfelületek egymást érő mechanikus ingerlése segítségével történik. A gyaloglás közbeni becsapódás pont elegendő, hogy ez a kölcsönhatás megtörténjen, de még csekély ahhoz, hogy károsítsa az ízületeket, vagyis megoldás lehet az osteoporosis ellen.
Jó tesz az állóképességnek is, hiszen javítja az aerob terhelhetőséget.
A gyaloglás igénybe veszi a lábszár izmait. A lábszár izmoknak van egy érdekes, ám nem mindenki által ismert szerepe a keringés támogatásában.
Azzal mindenki tisztában van, hogy szívünk egyetlen ütése képes egy lökettel az oxigénben gazdag vérünket egészen az artériás keringés végső ágaiig, a kapillárisokig eljuttatni. Az oxigént felhasználják a sejtjeink, a vérünknek pedig vissza kell jutnia a szívbe, hogy aztán a kis vérkörben újratankoljon friss oxigénnel.
A perifériáktól visszatérő vénás keringés dolga jóval nehezebb: a gravitáció ellenében a szív jobb pitvarának a szívóereje, valamint az úgynevezett izompumpa segíti a vér útját. Ezt az izompumpát voltaképp vénás rendszerünk és a lábszár izmai működtetik. Azaz a formás vádli nem csupán esztétikai élmény hölgyeim és uraim, hanem segít a szívnek, illetve akadályozza a viszerek kialakulását.
Végül, de nem utolsósorban a jó levegőn végzett mozgás, ami örömöt okoz, kint a természetben jótékony a pszichés állapotunkra is.
Megint képbe kerül a vesszőparipám is, hogy mennyire fontos a napsütés a cirkadián ritmusunk rendben tartásához. Üssünk két legyet egy csapásra, és szedjük be a napfényadagunkat egy jó kis gyaloglás közben.
Mennyit? Minimum heti háromszor, lehetőség szerint minden nap 30 perc intenzíven gyalogolni, kizárólag orrlégzéssel. Nem szükséges, hogy megizzadjunk közben, a lényeg, hogy csak annyira legyen intenzív, amit még orrlégzéssel bírunk, és hogy picit átlépjük a komfortzónánk határát.
Tudtad, hogy a sétálási sebesség jól korrelál a várható élettartalommal? :)
Amennyiben hasznosnak találod a posztot, kérlek írj egy ajánlást az oldalra!
