Vecsési FC Old Boys

09/10/2022

"Az első félidőben akár meg is nyerhettétek volna a meccset!", avagy sikerült ismét eljátszani a szimpatikus vesztes szerepét

Vecsési FC Old Boys - B.O.SZ. 1-3 (0-1)

A múlt heti, Nagytétény elleni mérkőzés első félideje bizakodásra, míg a második félidő óvatosságra adott okot a Lipcsei Péter által vezette osztály favorit elleni derbi előtt. Abban bízhattunk, hogy a Potemkin Károly irányította egylettel szemben ez a csapat nem lesz annyira futós, dinamikus, inkább a pozíciós játékra fognak törekedni és talán többször lesz lehetőség lendülettel a statikusabb védelmükre vinni a labdát. A vezetőség erre a mérkőzésre a felállásunk alapján "a támadás a legjobb védekezés" mottóval készült, amely első hallásra elég öngyilkos taktikának tűnt, de az első félidő nagy része azt bizonyította, hogy így is tudunk egészen jól játszani. Csak hát mit ér a jó taktika, a szép, formás támadások, ha nem vezetnek gólra. Kiss Gergő és Schrancz Balázs is többször került egy az egyben helyzetbe Babócsy Andrással, de a labda csak nem akart átgurulni a gólvonalon. Persze, ami az ő kapujuknál nem sikerült, az a mienknél igen: a 15. percben az örökifjú Szunter Csaba forgolódott a tizenhatosunk előterében, nem tudtuk szerelni, így két védő gyűrűjében kapura fordult, a kilépő Gősi Zoli mellett is elvitte a labdát, amit aztán az üres kapuba gurított. 0-1

"El vagyunk átkozva!" - mondogattuk a szünetben magunknak. A játék képe alapján egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet, sőt, a helyzetek alapján inkább nekünk kellett volna vezetni kettő-három góllal is akár. Viszont annyival rosszabb volt a helyzet a Tétény elleni mérkőzéssel szemben, hogy akkor mi vezettünk a félidőben, most meg hátrányból kellett felállni. Ráadásul a második félidei kitámadós játékot eddig rendre megszívtuk.

A történelem megismételte önmagát: próbáltuk behozni a hátrányt, voltak is rá lehetőségek, de ahogy fogyott az erő és az idő, egyre nehezebben jutottunk el a kapujukig. Az is várható volt, hogy a fellazult védelmünket a B.O.SZ. csatársora, a Ferencvárost is megjárt Horváth Péterrel kiegészülve, újra meg fogja keverni, így nem volt meglepő, hogy a 49. percben a Horváth- Szunter kettős révén ismét sikerült mögénk kerülniük és az utóbbi megint nem kegyelmezett. (0-2)

A velünk nem annyira szimpatizáló játékvezető közben kiállította Kiss Andrist, de azért annyi erő és tartás még maradt a csapatban, hogy egy kipattanó labdából Prigyeni Tibi révén sikerült szorossá tenni az eredményt. (1-2)

Próbáltunk emberhátrányban is az egyenlítésért hajtani, de végül a kegyelemdöfést Lipcsei Péter vitte be egy baloldalról elvégzett, hosszú sarokba rúgott szabadrúgás góljával. (1-3)

Ahogy a Nagytétény, úgy a B.O.SZ csapata is kimagaslik ebből az osztályból. Tele vannak NB1-et megjárt játékossal, képesek kíméletlenül kihasználni az ellenfeleik gyengeségeit, megingásait. A két mérkőzés első félidejei alapján viszont bebizonyítottuk, hogy akár mi is tudunk igen magas szinten játszani, de abban jócskán elmaradunk ezektől a csapatoktól, hogy higgadt, taktikus játékkal meg is nyerjük ezeket a mérkőzéseket.

Jövő héten a Kelenvölgybe megyünk, a Hungarian Talents csapata ellen játszunk, amely ebben az idényben nem igazán acélos, úgyhogy lehetőségünk lesz egy kicsit visszaállítani a megtépázott önbecsülésünket.

03/10/2022

Keményre fújtuk a lasztit, ami a második félidőre leeresztett

Vecsési FC Old Boys - Nagytétényi Kohász Old Boys 4-7 (3-2)

Bár az őszi szereplésük alapján egy topcsapat játszott egy középmezőnybelivel (ezek lennénk mi), az elmúlt években egy Vecsés-Tétény meccs mindig rangadónak számított. Így készültünk mi is és az ellenfelünk is, hiszen a lehető legjobb összállításban álltak fel a csapatok a “kültelki” műfüvesen. Bár itt volt, de sérülés miatt nem játszott Molnár “Monyó” Zoli, aki sokkal biztosabb védelmet jelentett volna számunkra, de ettől függetlenül nem álltunk fel rosszul, legalább is a korábbi meccsekhez képest, hiszen pályára lépett Schrancz Balázs, Nagy “Futre” Gábor, Ughy Márk és mindkét Kiss egyszerre. Ezzel a kezdővel a bivalyerős Téténnyel szemben volt némi sansz, gondolhattuk. Hát, volt! Egy ideig…

Nagyon jól kezdtük a meccset, nagyon gyorsan magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, sok, szélen vezetett támadással kerültünk több alkalommal is a vendégek kapuja elé, aminek meg lett az eredménye: Kiss Andris hozta be balról a labdát a tizenhatos vonalán a 8-ik percben, áthámozta magát pár védőn, majd élesen visszahúzta a labdát a rövidbe. (1-0)
Alig két percre rá egy mintaszerű támadást vezettünk, most éppen a jobb oldalon, Matheisz Zoli ment le egészen az alapvonalig és az élesen belőtt labdáját a középen érkező Ughy Márk váltotta góllá. (2-0)
A második találat után beállt a Nagytétény későn érkező gólvágója, Potemkin Károly, és egyből meg is változott a játék képe. Az eddig béna kacsát idéző támadó alakzatuk egyből vércse módjára kezdett viselkedni, aminek az lett a végeredménye, hogy a “későn jövő” egy testcsellel becsapta a fél védelmünket és kihagyhatatlan helyzetbe hozta Máj Zoltánt, aki közvetlen közelről nem is hibázott. (2-1)
A félidő lefújása előtt egy gyors gólváltás rázta fel a leszálló párába burkolózó hazai szurkolótábort: előbb Schrancz Balázs vágta a léc alá a labdát Ughy Márk, kapusról kijövő fejese után a 33-ik percben (3-1), majd Potemkin Károly rúgott nagy gólt szabadrúgásból a 35-ikben. (3-2) Ez utóbbi előtt miért volt szabadrúgás, azt csak a játékvezető tudhatta, mert mindenki más nem értette az itéletet.

Egygólos előnnyel mentünk a szünetre. Jó volt látni az első félidő remek játékát, kulturáltan, kombinatívan és főleg gólratörően játszottunk, akár többel is vezethettünk volna a játék képe és a helyzetek száma alapján. Viszont az is érzékelhető volt, hogy a nagytétényi támadósor semlegesítése óriási feladat lesz a második játékrészben. Mint utólag kiderült, ez nem jött össze.

A kapuban váltani kényszerült a szakvezetés (értsd Varga Feri), mert Gősi Zoli már a bemelegítéskor jelezte, hogy a jobb válla fáj, ami a meccs közben sem jött rendbe, így Gál “Egér” Laci állt be a helyére.

Ami az elsőben ment, az sajnos a másodikban már kevésbé. Próbáltunk dominálni ugyan, de valahogy a szusszanás után nem volt akkora erő bennünk, mint 3-1-ig, egyre több hiba csúszott be elől és sajnos hátul is. Bár egy nagyszerű kiugratás után Kiss Gergő kettőre növelte az előnyünket egy éles, bal alsó sarkos lövéssel a 41. percben (4-2), de utána “elszabadult a tétényi hajóágyú”. Erős Károly kétszer, Potemkin Károly további háromszor köszönt be, zömében ellentámadásokból szerzett találatokkal. Egy szabadrúgásból szerzett találat kivételével akkora helyet adtunk az ellenfél támadóinak, hogy az ő kvalitásaikkal könnyen átjátszottak bennünket, szinte ellenállás nélkül törhettek kapura. A félidő második felére teljesen “elfogyott” a mindent elsöprő támadójáték, miközben már-már az egész csapatunk az ellenfél térfelén tartózkodott. Főleg ennek volt köszönhető, hogy a védekezésünk fellazult, a kapus teljesítmény pedig nem tudott hozzátenni a súlyos vereség elkerülése ellen. (4-7)

Összefoglalva: egy remek, ritkán látható első félidei játék után a másodikban több, főleg taktikai hibát vétettünk, amelyet ezen a szinten kiugró képességű játékosokkal teletűzdelt Nagytétény kíméletlenül kihasznált.

Nem lesz könnyű talpra állni, főleg úgy, hogy a következő mérkőzés a B.O.SZ. csapata ellen lesz, szintén hazai környezetben, pénteken. Az mindenképpen megfontolandó, hogy a magas kvalitású csapatok ellen, még ha mi is tudunk nagyszerű, kombinatív támadójátékot játszani, nem lenne-e célszerű inkább visszahúzódva, kontrákkal operálni, stabil védekezésből kiindulva játszani, mint tiszta szívvel ugyan, de kevésbé megfontoltan támadni.

25/09/2022

Ez most rövid lesz, mint az MLTC ellen a kispadunk…

MLTC Old Boys - Vecsési FC Old Boys 4-2 (2-2)

Sok minden kell ahhoz, hogy egy csapat jól szerepeljen az aktuális bajnokságban. Többek közt fontos alapfeltétel, hogy legyenek játékosok a pályán megfelelő létszámban, illetve az se gond, hogy aki játszik, az a lehető legjobb erőben, felkészülten várja a meccsnapot.
Nos, ezen a meccsen ezeket a jellemzőket a hazaiak, azaz az MLTC csapata, játékosai birtokolták. Mindez meg is látszott a játékon, a végén pedig az eredményen.

Természetesen nem lehet egy amatőr old boys csapat játékosain számonkérni, hogy minden pillanatban rendelkezésre álljanak, főleg, ha munkajellegű elfoglaltsága van az ember fiának, illetve az is érthető, hogy a sérülések sem gyógyulnak olyan hamar, mint évekkel ezelőtt. Azt viszont már egy csapat sem viseli el, hogy szinte a teljes középpálya hiányzik, ráadásul azok, akik a tavalyi szép eredménynek a fő letéteményesei voltak. Annyi öröm azért volt a meccsen, hogy legalább megtudtuk, hogy cserekapusunk, Gál “Egér” Laci milyen jobbszélsőként, mert egyszem csereként csak ővele tudta frissíteni a vezetőséget képviselő Öreg a már a kezdetek kezdetén nehézkesen mozgó csapatot.

Persze voltak jó pillanatok ezen a meccsen is, az nem igaz, hogy végig alárendelt szerepet játszottunk volna, hiszen Kiss Gergő két értékesített büntetőjével meg is fordítottuk az állást az első félidőben, de aztán a másodikban bekapott gólok bőven elkerülhetőek voltak, az összjáték pedig igencsak akadozott, csikorgott a fogaskerék. Ahogy fogyott az idő, egyre kevesebb erő maradt az ütközésekre, amiben látványosan jobb volt a hazai gárda. Ennek eredménye lett a második ettapban megszerzett további két MLTC gól és megannyi elbukott párharc.

Ha ez így marad a szezonban, akkor sok remény nem marad a dobogóra, félő, hogy a középmezőny megtartására kell koncentrálnunk, az érmes remények helyett.

A legjobb gyógyír a mélypontra egy szép győzelem, amire a szupererős Nagytétény ellen tehetünk szert, szeptember 30-án, hazai környezetben.

17/09/2022

A kapu előtt leparkolt az Ikarus, ami megnehezítette a dolgunkat.

Vecsési FC Old Boys - Ikarus Old Boys 3-1 (0-0)

A borús időben kiérkező játékosokat és szurkolókat finom illatok fogadták a Büfé környékéről, készült a vacsora, rotyogott a kondérban a vadpörkölt, az Öreg és társai készültek a meccs utáni fiesztára. A mennyei manna mellett reménykedtünk abban is, hogy a múlt heti, gyenkécskére sikeredett idénynyitó meccsünk után a másik újonc ellen jó játékkal és eredményesen tudunk szerepelni. Bizakodásra adott okot, hogy a Kiss Brothers nevű városi sztárcsapat újra “velünk koncertezett”, így a támadásokban lényegesen nagyobb potenciál volt várható, mint a II. kerületi egylet ellen.
Míg a támadások területén pozitív, addig a védelem, pontosabban a kapus poszton viszont negatív előjelű változások voltak a csapatban. A múlt héten kiállított Gősi Zoli a lelátóról nézhette csak végig a meccset (1 meccset kapott), míg a cserekapus, Gál Laci nyaralását töltötte valahol a világ végén. Helyettesük ezúttal Kun Attila volt, aki szemlátomást nem repesett az örömtől, hogy ezt a nagyszerű feladatot kell ellátnia. Mint később kiderült, nem volt ezzel egyedül…

A mérkőzés megkezdése előtt a kezdőkörben felállva búcsúztunk Magócsi Zoli barátunktól. Szomorú pillanat volt. :(

Hogy mi történt az első félidőben, azt viszonylag röviden össze lehetne foglalni: szinte semmi. A kapujuk elé húzódó ellenfelet gyűrtük-gyűrögetetük, de annyira pontatlanok és erőtlenek voltunk, hogy alig kerültünk helyzetbe, ha meg nagy nehezen odakerültünk, akkor olyan gyenge megoldásokat választottunk, hogy szinte semmilyen dolga nem volt az ellenfél kapusának. Némi gyógyír volt csupán, hogy ugyanez volt a helyzet mi kapunknál is, kivéve egy szituációt, amibe aztán a cserekapus cseréje, Kun Attila, bele is sérült. A cserekapus cseréjének a cseréje szerepét Tóth András vette magára, míg Attila helyett a hosszú idő után visszatérő Hartai “Cini” András állt be a jobb szélre.

A félidőben joggal voltunk bosszúsak, mert a játék és az eredmény alapján nem igazán érdemeltük meg a büfében készülő finom ételeket, amelyet közben a szurkolók nagy vigadalom közepette kostolgattak finom sörök kíséretében.

A második félidőre nekiveselkedtünk, de alig voltunk pontosabbak az első félidőhöz képest, de azért már többször vittük rá az Ikarus védelmére a labdát, amely egyre veszélyesebbé vált az idő előrehaladtával.

Míg mi bizakodtunk a javuló játék nyomán, addig az ellenfél rúgott egy gólt, pontosabban egy méretes potyát szedett be a cserekapus cseréjének a cseréje. Történt, hogy az ellenfél egyszem csatára, Németh Ferenc ívelte a labdát a kapu jobb oldala felé, amit Bandi előzékenyen, mint egy gáláns úriember, aki előre engedi a szép dámát az ajtóban, bekísért a bal sarokba, gondolván közben, hogy az messze elkerüli a kaput. Nem így lett, egy fa oda. (0-1)

Nekiveselkedtünk, nem hagytuk magunkat, de elég “fogcsikorgatva” ment az összjáték, rossz átadások, hosszan megtolt labdavezetések, egymást meg nem értő támadók jellemezték játékunkat ebben az időszakban.
Közel egy órányi játék után aztán megtört a jég, egy középen vezetett támadásnál Kozma Norbi fordult le a védőjéről és a kilépő kapus mellett a kapu közepébe vágta az egyenlítő találatunkat. (1-1)
Négy percre rá már nálunk volt a vezetés: Kiss Gergő végzett el szögletet a jobb oldalról, élesen középre vágta a labdát és a hosszú oldalon helyezkedő Prigyeni Tibi egy meg nem nevezhető testrészével a hálóba tuszkolta a gömböt. (2-1)

Hogy ne legyen annyira izgalmas a vége, Kozma Norbi, Kiss Gergő passzát juttatta az ellenfél kapusának lábai között a hálóba. (3-1)

Hála a magasságosnak, az ellenfél több lövést már nem eresztett meg a kapunkra, így maradt a végeredmény.

A 3-1-es győzelem ugyan magabiztosnak tűnhet, de sem belülről, sem kívülről nem volt sok öröm a játékban. Mindenképpen javulni kell, mert ennél az ellenfélnél csak jobb csapatok jönnek, mint például az MLTC a jövő hét pénteken, idegenben.

Azért a végén mindenkinek jutott a pöriből, amit ezúton is köszönünk! :)

09/09/2022

Zöld-fehér diadal, meg ami mögötte van

II. Kerület UFC Old Boys - Vecsési FC Old Boys 2-1 (2-1)

“Végre elindul nekünk is a szezon!” - mondogattuk a hét elején, mivel a múlt heti MTK elleni bajnoki nyitány elmaradt, hasonlóan az összes edzőmeccshez, amit a nyárra terveztünk.
Ennek megfelelően az aktuális formát maximum önbevallásos formában tudhatta meg a vezetőséget egyedül képviselő Krausz “Öreg” István.
Nos, a válaszok legtöbbje a “Nagyon fáradtnak érzem magam. Egy métert se futottam a legutolsó bajnoki óta.” mondat variánsai voltak, ezért a lehetséges játékot, illetve a várt eredményt még a legtapasztaltabb jövőlátók sem merték megtippelni. A helyzeten “valamicskét” rontott az a tény is, hogy a csapat NB-s bajnokságokat megjárt tagjainak nagy része vagy a Fradi diadalát követte végig a helyszínen, vagy a TV előtt betegen, vagy éppen nyaralását töltötte a naplementében, valamelyik egzotikus szigeten. Ha a szezont nézzük, akkor jogosan lehetnek dobogós elvárásaink, de az biztos, hogy nem ezzel a meccsel kezdtük meg a nagy menetelést a cél felé.

Mivel a csapattagok száma alig volt egy tucat, így nagy variálásra nem volt alkalma az Öregnek. Hátul próbáltunk három belső védővel játszani - Tóth András húzódott gyakran vissza Takács Attila és Prigyeni Tibor mellé -, míg elől csúcsban Kozma Norbert küzdött, akihez Ughy Márk csatlakozott alkalmasint. A két szélén Vargyas Csaba, Teleki Gábor futott fel, akik mellé a szélső védők is gyakran felértek támogatásként (Sebők, Szabó). Főleg Dénes volt az, aki sokat vállalt előre is, aminek volt jelentősége a gólunknál. Középen Kalina “Stanley” igyekezett bejátszani a pálya tengelyét.

A II. kerületiek “új fiúk” az első osztályban, történetük során először játszanak a legmagasabb divízióban, ezért csak annyi információnk volt róluk, hogy az első fordulóban egy szoros meccsen maradtak alul a bivalyerős Nagytétény otthonában (1-2).

A “Tromoson” játszott meccs első perceiben aztán megértettük, hogy miért is érték el ezt a szép eredményt egy hete a hazaiak. Igyekeztek letámadni bennünket, amely hatására többször is eladtuk a labdát a védő harmadban, ami persze azonnal meg is bosszulta magát, mindjárt a 2. percben. A védők gyűrűjében könnyedén kilépő Szalay Gábor Balázs révén szerezte meg a vezetést az ellenfelünk. (1-0)

Nagyjából az első negyedóra arról szólt, hogy mi próbáltunk mélységből felpasszokat adni a visszalépő Norbinak és Márknak, akik a széleken feljövőket (Dénes, Csabi) igyekeztek indítani, de számottevő helyzetet nem sikerül kialakítani. Nem úgy a mi kapunknál: két-három alkalommal csak a zöldben játszók csatárain múlott, hogy csak egy volt közte és nem kettő-három, vagy akár négy.

Kicsit a semmiből, de sikerült egyenlíteni a 14. percben: Szabó Dénes lépett ki egy szép kombináció után, de egy becsúszó láb elkaszálta. Az ellenfélből többen nem értették a bíró döntését, mondván a labdát érte el hamarabb a védő, de a sípmester hajthatatlan volt, a 11-es pontra mutatott. A büntetőt Tóth András, a balra mozduló kapus mellett a jobb oldalra rúgva, értékesítette. (1-1)

A félidő közepén kicsit sikerült feljebb jönnünk, akadtak szép támadások is, de az is igaz, hogy a hazaiak visszaállva kontrákra rendezkedtek be, amelyek továbbra is veszélyesek voltak. Néhányunkon a sok kihagyás jele kezdett megmutatkozni, amely a pontatlan passzokban, vagy a rossz labadavezetésekben öltött testet. A helyzetünkön aztán jócskán rontott a 25. percben egy rossz labada levétel a saját tizenhatosunkon belül, amely után az ajándékban kapott labdát Marton Győző vágta Gősi Zoli kapujának jobb oldalába. (2-1)

A félidőben próbáltunk kicsit frissíteni: a formán kívül játszó Vargyas Csabit a “szupererő” Kun Attila váltotta, aki aztán később rendhagyó főszerepet vállalt magára a második etapban.

Történt ugyanis, hogy szinte mindjárt a középkezdés után egy hosszú labdára kijött a tizenhatoson kívülre Gősi Zoli, hogy tisztázzon. Lett volna lehetősége és ideje megfelelő döntést hozni, de a késői időpont, vagy a szemerkélő eső miatt valahogy nem sikerült kellő irányt adni a guruló jószágnak, így a rátámadó hazai csatár elvette tőle labdát. Kétségbeesett kapusunk - jobb híján - átölelte az ellenfelét, nem engedve tovább futni a kapunk felé. Mivel az egész az alapvonal közelében játszódott le, bőven a büntetőterületen kívül, úgy éreztük egy sárgával megússza Zolink a dolgot, de nem így történt: a játékvezető kisebb meglepetésünkre piros lapot vett elő és bár hiába magyaráztuk neki, hogy nem volt gólhelyzetben a csatár, a 37-ik perctől kezdve ember hátrányba kerültünk. Gősi Zoli durrogva levonult, a helyére az előbb megénekelt Kun Attila állt be vészkapusként. A szabadrúgásból aztán nem lett semmi, sikerült felszabadítani.

A második félidőben a budaiak már nem támadtak le olyan intenzíven minket, mint az elsőben, azért ők is kezdtek fáradni, de nekünk szinte semmilyen energiánk sem maradt nagy erőket mozgósítani a támadáshoz. Amennyire képes volt a csapat, tartottuk hátul a hazaiak agilis csatársorát, de volt egy-két alkalom, hogy Kun “Cañizares” Attila lépett ki szépen a kapuból és szedte le a ziccerben lévő támadó lábáról a labdát, vagy a játékvezető kompenzálta a kiállítást és nem ítélt meg két, valljuk be egyértelmű büntetőt az újoncnak.

Közben nagy cseppekben ránk szakadt az ég, bőrig ázva, vereséggel, de azért emelt fővel hagytuk el a játékteret a meccs végén. De legalább nyert a Fradi, mondták páran, némi vígaszként.

Jövő héten a szintén újonc Ikarus jön hozzánk Vecsésre, amely mérkőzésre mindenkit szeretettel látunk.

03/09/2022

A tegnapi fieszta után ma reggel döbbenetes hír érkezett hozzánk:
tragikus hírtelenséggel elhunyt korábbi csapattársunk, Magócsi Zoli. 😥😥😥

Nyugodj békében, Magó! 🖤🖤🖤

Gyászjelentés - A Monori SE közleménye.
Megrendülten és mély fájdalommal tudatjuk,hogy
2022.szeptember 2-án egyesületünk labdarúgója
Magócsi Zoltán a Monor SE-
CSHC SE mérkőzésen rosszul lett és a gyors orvosi segítség ellenére elhunyt.
Magó az utánpotlásunknál kezdte el a labdarúgást,majd szorgalmas játékával az NB3-as csapatunkkal ért el szép sikereket.Később az öregfiúkat erősítette, majd az idei évtől old boys együttesünket.
A Monori Sportegyesület minden tagja osztozik a család gyászában.
Őszinte részvétünk ! 🖤

03/09/2022

Furcsa győzelem a nyitófordulóban, avagy ezüstéremmel a nyakunkban köszöntöttük fel Csőke Lalit

A bajnokság nyitómeccse az MTK ellen könnyen lehetett volna egy jó erőfelmérő, mert a felkészülés gyakorlatilag elmaradt, ezért szinte alig volt közöttünk, aki egyáltalán látott labdát a nyári időszakban. Másrészt a kék-fehérek az utóbbi időkben nem éppen acélos képességeiket mutatták ellenünk, akár egy laza győzelem is benne volt a pakliban indulásként.
Nos, a 3 pont meglett, de a könnyed játék elmaradt, pontosabban mindenfajta játék elmaradt, mert az ellenfél a mérkőzés előtt pár órával egyszerűen lemondta a meccset...

Mit volt mit tenni, cserébe átvettük Szlahó Csaba polgármester úrtól, valamint Czibolya Zoltántól, klubunk elnökétől az előző szezonban nyújtott remek teljesítmény után járó ezüstérmeket.
Előljáróink dícsérték a csapat hozzállását és teljesítményét, illetve a Krausz István, Csőke Lajos, Varga Ferenc vezetőség munkáját, anyagi támogatását. Szlahó Csaba kiemelte, hogy a város továbbra is biztosítja számunkra a minőségi sportoláshoz a feltételeket, amit ezúton is köszönünk!

Az ünneplés azért is volt teljes, mert az érmek átadása után remek hangulatban köszöntöttük fel Csőke Lajost születésnap-névnap kombója alkalmával.

Isten éltessen, Lali! :)

09/08/2022

Szeptember 2-án indul a 2022/2023-as idény a BLSZ Old Boys I. osztályban

Kisorsolták az őszi idény meccseinek időpontjait a BLSZ-ben. Csapatunk az MTK-val kezd, hazai környezetben, 2022. szeptember 2-án.

Az előző idényhez hasonlóan, ebben a bajnokságban is a dobogóért fogunk újra harcba szállni, fő ellenfeleink vélhetően a tavalyi bajnok B.O.SZ., a nagyon megerősödött Nagytétényi Kohász és a jó erőkből álló Budafoki LC lesz.

De szintén nehéz mérkőzésre számíthatunk az MLTC, a Hungarian Talents, az 1. FC Skorpió SE és a Diósdi TC, valamint a bajnoki álmainkat megakasztó ESMTK ellen.
Új csapatokat is megismerhetünk az idény folyamán: a II. kerüet UFC és az Ikarus BSE jutott fel a másodosztályból. Hogy ők mire lesznek képesek, arról nem sokat tudunk.

A mérkőzések dátumai a következők (pontos kezdési időpontok még nem ismertek):
2022.09.02. - MTK BK (Vecsés)
2022.09.09. - II. Kerület UFC (Elektromos Sportpálya)
2022.09.16. - Ikarus (Vecsés)
2022.09.23. - MLTC (MLTC Sportpálya)
2022.09.30. - Nagytétnyi Kohász (Vecsés)
2022.10.07. - B.O.SZ. (Vecsés)
2022.10.14. - Hungarian Talents (Kelen SC Sporttelep)
2022.10.21. - ESMTK (Vecsés)
2022.10.28. - 1. FC Skorpió (Grund 1986 FC Sporttelep)
2022.11.04. - Budafoki LC (Vecsés)
2022.11.11. - Diósdi TC (Diósdi TC Sporttelep)

Mint ahogy eddig a korábbi években, idén is a Facebook oldalunkon számolunk be a mérkőzésekről.

Hajrá Vecsés!

22/05/2022

Csilingelő arany helyett jól megérdemelt ezüst

Nagytétényi Kohász Old Boys - Vecsési FC Old Boys 4-2 (3-2)

Izgalmasnak ígérkezett a tétényi kirándulás, mivel az éllovas B.O.SZ. ebben a fordulóban szabadnapos volt, ezért a helyi Kohász esetleges legyőzése révén az utolsó fordulóig harcban maradhattunk volna a bajnoki cím megszerzéséért. Az korábban már eldőlt, hogy az ezüst megvan. Bár bíztunk a siker(ek)ben, azért tudtuk, hogy nagyon kicsi az esély arra, hogy a B.O.SZ nem fogja rommá verni az idény végére kipukkadt Hungarian Talents-et, illetve az aktuális körben a bombaformában játszó Nagytétényt legyűrjük, ráadásul idegenben. Az előzetes esélyeket rontotta az is, hogy a hét folyamán a játékoskeret kialakulását mutató Viber csoport napról napra rosszabb képet mutatott, az alapember-hiányzók csak gyűltek, csak gyűltek. Aztán a mérkőzésre gyakorlatilag úgy álltunk fel, hogy Szél Lacit és Kun Attilát külcsön kellett kérni a Szépművészeti Múzeum egyiptomi múmia gyűjteményéből, hogy egyáltalán valaki leüljön az egyszem Varga Feri mellé a kispadra.

A hazaiaknál a válogatott és nemzetközi karriert is maga mögött tudó Hamar István a padon kezdett, viszont a csatársorban az Old Boys bajnokságba nemrég beleöregedő Potemkin Károly játszott, aki olyan erősítést jelentett a Téténynek, mintha egy hegymászó versenyen az egyik versenyzőt a csúcs előtt egy méterrel tenné le egy helikopter, miközben a többiek még az alaptáborban szedelődszködnek. Szóval fel kellett tűrni az ingujjat, nem volt kérdés.

Látszott, hogy a Nagytétény középpályája jól mozgatja az életveszélyes csatársort, de azért nekünk is volt Kiss Gergőnk és Schrancz Balázsunk és persze Nagy Futre” Gáborunk, akik révén többször is a kapu elé érkeztünk, voltak lehetőségek is pár alkalommal. Már a 7-ik percben megszereztük a vezetést Kiss Gergő révén, aki egy kiugratás után a kapuig nyargalt és bár többen is próbálták szerelni, a kapuba helyezte az első gólunkat. 0-1

Tovább nyomott a tétényi gárda, de jó ideig nem talált fogást rajtunk, igazából csak akkor kellett félni, amikor mi bénáztunk a saját kapunk előtt, mondjuk akkor viszont nagyon.
Így sikerült összehozni egy gólt a 23-ik, aztán egy hibasorozat után egy tizenegyest a 27-ik percben. A gólokat a helyi Károlyok szerezték: az előbbit Kelemen, az utóbbi büntetőt pedig Potemkin értékesítette. Mindjárt meg is fordult az állás: 2-1

A 32-ik percben aztán a mérkőzés egyik legszebb jelenete zajlott le, amikor is egy 22 méterről elvégzett szabadrúgást irányítónk, Schrancz Balázs varázsolt a hazai kapu bal felső sarkába úgy, hogy a labda a kapufáról vágódott az ellenkező sarokba. Az ellenfél kapusa, Mergl László sok mást nem tehetett, minthogy némi zúgolódás után a hálóból kiemelte a lasztit. 2-2

Azt hittük megnyugodhatunk, mert a baljós jelek ellenére nem játszottunk alárendelt szerepet, az eredmény is egészen jól alakult, erővel is nagyjából bírtuk, úgyhogy bizakodóak lehettünk, hogy majd a második félidőben a magunk javára fordítjuk a meccset. Sajnos ez a magabiztosság nem tartott sokáig, mivel még a sípszó előtt egy újabb elvesztett labda és egy helyezkedési hiba után Potemkin Károly a kapunkig vezetett egy indítást és ballal nem is hibázott. 3-2

Próbáltuk magunkat felspanolni a szünetben, de valahogy hiányzott a frissesség a pályán lévőkben, illetve a mindent elsöprő győzni akarás a tekintetekben. Most a padról sem tudtak friss erők beszállni, ezért nem tehettünk mást, nekigyűrköztünk a második félidőnek.

A játék képe nagyjából úgy alakult, hogy a helyiek beálltak a kapujuk elé, mi meg próbálkoztunk szélről, próbálkoztunk középről, távolról, közelről, de helyzetekig sem igazán kerültünk. A Nagytétény kontrái pedig állandó veszélyt jelentettek a kapunkra, bár sok igazán nagy helyzetet nem jegyezhetett fel a krónikás, az 55. percben sajnos gól született az egyik támadásból: Potemkin Károly passzát értékesítette Stranyóczky László. Gősi Zoli beleért a labdába, de hárítani már nem tudott. 4-2

Ezután párszor mi is elértünk a hazai kapu elé, de legtöbbször nagy helyzet nem alakult ki. A legveszélyesebb lehetőségünk talán Schrancz Balázs szabadrúgása után volt, amikor is a labda a lécen csattant, majd a csereként beálló Szél Laci próbálkozott a kipattanóból gólt szerezni közelről, de ami oly sokszor összejött neki az év(tized)ek során, most nem sikerült. A labda elakadt a lábakban és utána felszabadítottak a védők.

Természetesen egy Nagytétény elleni mérkőzés nem záródhat Erőss Károly “Show” nélkül. A hazaiak neves középpályása már az első félidőben is többször csúszott be sérülésveszélyesen, szinte minden párharcot ütéssel kezdett, de a második félidő végén már olyan megmozdulásokat láthattunk tőle, amely révén egy karakánabb játékvezetés és BLSZ akár egy életre eltílthatta volna “hősünket”. Történt, hogy Kiss Gergőre csúszott rá sokadszor nyújtott lábbal, ami már önmagában is pirosat érdemelt volna, majd amikor a fájdalomtól és a rémülettől összeroskadó Gergő számon kérte rajta a vadállati viselkedést (sajnos szóba kerültek a szülők is), még jól meg is taposta a földön fekvőt. Nem csak a sorok írójában vetült fel a kérdés sokadszorra, hogy egy komoly játékos múlttal rendelkező sportember miként válhat ennyire önkontrollját veszítő tébolyulttá.
A csetepaté végül is némi szájkarate után lezárult, Gergő felépült, Erőss Károly lehiggadt, a meccs pedig szép lassan véget ért.

Nem sikerült az aranyért harcban maradni, de szégyenkezésre az égvilágon semmi ok. Ezen a meccsen is helyenként nagyszerűen játszottunk és bár a győzelem elmaradt, azért igazán büszkék lehetünk magunkra, hogy végig partiban voltunk az erre a meccsre sokkal élesebb Nagytéténnyel szemben.

Az idényzárás a Budafok ellen lesz hazai pályán, 27-én pénteken, 18 órai kezdettel, amelyre szeretettel várjuk kedves szurkolóinkat! Hajrá Vecsés!

14/05/2022

Péntek 13, avagy az legyen babonás, akinek van félnivalója

DIÓSDI TC Old Boys - VECSÉSI FC Old Boys 2-4 (1-1)

Gyönyörű időben, kellemesen fúvó szellőben érkeztünk meg a budai oldalon fekvő kisvárosba, Diósdra. A domboldalba épített stadion élőfüves pályája annyira hívogatóan gyönyörű és sima volt, mint amilyen a miénk is szokott lenni (ezúton köszi, Sanyi), ezért szinte már otthon érezhettük magunkat. Aztán az idillt a helyi gondnok törte meg: “...a meccs a hátsó műfüveseen lesz!”. Sebaj, gondoltuk, az is jó lesz, de aztán látva a területet, felmerült bennünk a Hungarian Talents kelenföldi pályája, amelyre már elhasználtunk egy rakás negatív jelzőt, így erre a libalegelőre nem is maradt semmi. Mint az utólag kiderült és az itt-ott látható vonalazásból is sejthető volt, ezen a fertájon edz és játssza meccseit a helyi Szentek Amerikai Focicsapat is, amely révén a műanyag pázsit igencsak viseletes lett.

A babonások a dátum miatt is aggódhattak volna, de a legtöbbünk egyrészt azt se tudta hányadika van, másrészt ebben a műfajban, mármint a babona, nem igazán voltunk érdekeltek. Annál inkább a fociban…

Ez a meccs gyakorlatilag lemásolta az őszi, vecsési derbit, egy-két momentumtól eltekintve az események is hasonlóképpen alakultak.

Mi nyomtunk a kezdetektől fogva, próbálunk a tömörülő védelmük mögé kerülni, rúgtunk pár szögletet, helyzetecskéink is voltak, Kiss Gergő előtt kettő nagyobb is, de nem akaródzott a kapuba találni. Az ellenfél hozta az őszi játékát, a megfontolt labdakihozatalok után hosszú indítások következtek a szélről befutó csatároknak, akik a megszerzett labdával kapura törtek. Az igazság az, hogy volt pár kecsegtető gólszerzési lehetőségük nekik is.
Így gyömöszöltük egymást az ellennel a 26. percig, amikor is a sokadik szöglet után Kiss Andris beadását idősebb druszája, Tóth Bandi bólintotta a hosszú oldalról a kapuba. 0-1

Próbáltunk megnyugodni, de valahogy nem sikerült, az ellenfél pedig, az őszi meccshez hasonlóan, egyenlített is. A játékvezető már-már a sípjába fújt, jelezve szándékát, hogy a szünetre küldjön mindenkit, amikor a hazaiak agilis támadója, Horváth László, először átrázta Ordasi Lacit a tizenhatos előterében, majd spinyóval a kapu bal oldalába zúdította az egyenlítő találatukat. 1-1. A középkezdéshez már fel se álltunk, iksszel mehettünk a pihenőre.

A szakvezetést egyszemélyben képviselő Varga Feri úgy döntött, hogy a cserékkel még vár, a kezdővel próbáljuk meg továbbra is feltörni a stabilan védekező DTC hátsó alakzatát.
Ahelyett, hogy mi lendültünk volna támadásba, a középkezdést követő történések hidegzuhanyként értek bennünket. A 37-ik percben, a diósdiak a szokásos támadásvariációjukat követve egy balról jobbra történő hosszú indítással próbálkoztak, amelyre kapusunk, Gősi Zoli kicsit későn indult ki, ami sajnos pont elég volt arra, hogy Pillár André megelőzze őt és a kapuba gurítsa a hazai vezetést érő találatot. 2-1

Nem volt mit tenni, megkettőzött erővel támadtunk, próbáltuk feltörni a már fáradni látszó DTC védelmet. Egy tíz perces attakolás után aztán megadták magukat a “helyi hősök”:
a 49. percben Kiss Gergő ugratta ki a tesót, Kiss Andrist, aki bevezette a labdát a tizenhatoson belülre és higgadtan pöckölte be a kapuba az egált jelentő gólt. 2-2
Alig telt el 5 perc és már ismét mi vezettünk: Ughy Márk indította nagyszerűen Kiss Gergőt a jobb oldalon, aki tisztára játszotta magát és jobbal a hosszú felsőbe zúdította a pettyest. Nagy gól volt! 2-3
Hogy ne legyen kétség ki az úr ezen a meccsen, két percre rá ismét Gergő került helyzetbe egy mélységi indítás után és egy pontos lövéssel alakította kétgólos előnyre az állást. 2-4

Az addig néha túlzóan vérmes és nagyhangú hazai játékosok, a pálya szélén álló szurkolóikkal együtt, beletörődtek a vereségbe, már-már barátilag közeledtek hozzánk, talán elismerve a jobb játékerőt, a nagyobb tudást. Mi megnyugodtunk, higgadtan paszolgattunk, ami azért néha felelőtlenségbe csapott át, amely révén a vége előtt kétszer is nagyobb helyzetet alakíthatott ki diósdi csapat, de vagy les miatt nem adták meg a góljukat, vagy óriási helyzetben rúgták át a labdát a szomszéd veteményesbe. Maradt a két gólos előny a végére, meglett a győzelem.

Beigazolódott a várakozásunk, ez a diósdi kaland nem volt egyszerű meccs, a helyi TC megnehezített a dolgunkat rendesen. Bár voltak összezörrenések a mérkőzés során, a kritikus helyzetekben higgadtak tudtunk maradni és megszereztük a számunkra nagyon fontos 3 pontot.

Miért is volt ez a győzelem nagyon fontos? Nos, a többi meccs eredménye alapján kiderült, hogy az ezüstéremnél rosszabbat már nem akaszthatnak a nyakunkba, mivel az utánunk következő Hungarian Talents - a fordulóban elszenvedett vereségének köszönhetően - nem tud behozni bennünket.
Az aranyra van esély, de ahhoz több tényezőnek is együtt kell állnia: egyrészt a B.O.SZ. gárdájának ki kell kapnia a következő fordulóban, nekünk pedig hozni kell a jövőheti Nagytétény elleni idegenbeli és zárásként a hazai pályán megrenezésre kerülő Budafok elleni meccseket.

Nem lesz egyszerű, de megpróbálunk mindent. Hajrá Vecsés!