29/01/2025
🏔️ EBBEN A HISTÓRIÁBAN BENNE VAN AZ EGÉSZ ÓROMÁNIAI MAGYAR PROBLÉMA
A pap izmos, vállas fiatalember. Székely a javából. Sokat próbált, sokat kiállt. Végigpróbálta nemzedéke minden kínszenvedését. Volt Magyarországon is, de nem tudott elhelyezkedni. Beiratkozott a jogi fakultásra Kolozsváron, de nem tudta fizetni a tandíjat. Hazament a falujába. Ott csakhamar kémkedés gyanújába keveredett. Állástalan entellektüell - hangzott a román vádirat - tehát
biztosan Magyarország javára kémkedik. Állt haditörvényszék előtt, két év alatt Románia öt fegyházát ismerte meg. Akkor váratlanul amnesztiát kapott.
Hatalmas fizikuma kibírta a megpróbáltatásokat, de ott benn, hová nem lát emberi szem, ott történhetett vele valami. Mert a börtönből egyenesen a teológiára ment s pappá szenteltetése után maga kérte a legsúlyosabb munkát.
A magyar lelkek megmentéséért folytatott küzdelemből, a regáti misszióból a legnehezebbet, Konstanza kikötővárost, hol magyar nyelvű kultúrintézmény, magyar egyház nem volt még soha.
Lehetetlennek látszott: megpróbálta. Százszor és ezerszer zuhant le és ma mégis ötszáz magyarnak tartanak magyar nyelven istentiszteletet a Scarlat Vârnafon.
Emberfeletti munkát végez. Egyenként menti meg a lelkeket. Anyakönyvi hivatalokban és másutt, ahol hozzájuthat, kilesi a református vallásúak adatait. Egyenként keresi fel azokat, akiket igy felfedezett. A tavaszon piaci zöldségárusok közt lett figyelmes a magyar szóra. A vásár bevégeztével szekéren járta be a vidéket és kereste az apro zöldségeskertek között a magyarokat. Meglátogatta Palast is, a Konstanza melletti munkásvárost.
Kiss Albert - így hívták az egyik vasúti rakodómunkást - ököllel sújtott az arcába, amikor nemzetisége után kérdezősködött. Durva szavakkal kergette ki és azt tanácsolta, hogy ne is keresse a palasi magyarokat, ha jót akar.
Örül az ember -- dörögte Kiss - ha él. Mi román állampolgárok vagyunk. Nemzetiségünk az, ami éppen muszáj. Eleget szenvedtünk, amíg magyarok
voltunk odahaza Erdélyben. Itt meg bitang tekergő a magyar neve, jöttment, bangyen.
Hát nem! Nekünk elég volt. Mi nem vagyunk semmik, csak emberek. Itt ne izgasson az úr! Ne kompromittáljon minket azzal, hogy magyarul papol.
Mi nem hívtuk s ha nem kotródik elég sebesen, mehet az Istenhez panaszt tenni a történtek miatt. Letörve. elcsüggedve ért haza a pap Konstanzába. Es másnap beállí hozzá Kiss Albert magyar származású palasi lakos.
- Bocsánat... - mormolta csendesen. Az asszony egész éjjel sírt. Hát kérem hoztam ötszázt leit a sérelem miatt az egyház céljaira. Csak a magyar dolgot azt hagyja, azt ne emlegesse az úr. Lássa, szégyelli az ember itt, hogy magyar. A románoknak, azoknak van szép katedrálisuk, van a törököknek is s az olaszok is milyen pompás házban gyűlnek össze, ha rájuk jön a nemzeti érzelem. Osztán a reformátusoknak és magyaroknak itt ez a piszok kis odu.
Ebben a históriában benne van az egész óromániai magyar probléma.
A kárpátokontúli Romániában évszázadok óta rengeteg magyar él. A bukaresti magyarok száma szerény számítás mellett is lehet százezer. Moldovában állítólag százezer azoknak a római katolikus vallású, magyarajkú földmíveseknek száma, akikről egész könyvtári irodalom keletkezett már, de
akikről ma se tudni biztosan, hogy kivándorolt, csángóvá lett székelyek-e vagy magyarrá lett őslakó kunok, etelközi ősmagyarok, vagy csak egy bizonytalan, hajdan magyarajkú, egyre jobban románosodó néptömeg? Tizenhatezren felül van a bukovinai székelyek száma. S hogy szerte a dunai kikötővárosokban, Olténiában, Munténiában hány magyar lehet, azt ma se tudja senki, mint ahogy
a múltban sem törődött velük senki.
Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében az államhatalom elmulasztotta felekezetfeletti összefogással szervezni meg a Kárpátokon túl élő magyarokat. A népi, faji politika ismeretlen fogalom volt még akkoriban és a nemzeti öntudat körül is lehetett valami hiba, mert megfeledkeztünk arról az alapigazságról, amit pedig a világ minden valamirevaló nemzete vall: egy nép ereje és méltósága a külföld előtt abban nyilatkozik meg, hogy külföldön élő fajtestvéreit hogyan becsüli és becsülteti meg, mint tartja számon és segíti őket.
✒️ Ignácz Rózsa: Keleti magyarok nyomában
116 éve, 1909. január 25-én Kovásznán született Ignácz Rózsa írónő, aki 1938 és 1940 közti utazásairól szóló Keleti magyarok nyomában című regényes útirajzában számot adott Erdélynek a Kárpátokon át elvérző elvágott ütőeréről. Beutazta Kelet-Európát, a szovjet-határtól a Fekete-tenger bolgár partjáig, mindenütt magyarok után kutatva, hogy hírt hozzon az orosz határszélen élő bukovinai székelyekről, a moldovai csángókról,a dunai kikötők magyar hajósairól, Bukarest és a Dobrudzsa magyarjairól.
Ha tetszett a megemlékezés, kérem, ossza meg és szóljon hozzá❗️
