Halász Arnold

Halász Arnold Állóképességi sportoló, quadratlon korosztályos világ- és Európa-bajnok. Az Arnold Method alapítója. A szabad és egészséges élet nagykövete. Büszke apa.

Quadratlon versenyző,korosztályos világ- és Európa-bajnok. Állóképességi sport edző és életmód mentor.

A nyúl vagy a teknős fejlődik gyorsabban?A Strava és a rövid videók alapvetően változtatták meg az amatőr sportolók felk...
08/09/2026

A nyúl vagy a teknős fejlődik gyorsabban?

A Strava és a rövid videók alapvetően változtatták meg az amatőr sportolók felkészülését. Az aprómunkát felváltották a heroikus napok. És ennek komoly ára van.

Fiatal kerékpárosként még nem állt rendelkezésünkre pulzus vagy wattmérő, se közösségi média, a tudás az idősebb versenyzőktől, néhány edzőtől és könyvből érkezett. A mai szemmel nézva, néhány dolog teljesen kerülendő, viszont nagyon sok minden ma is megállja a helyét. Az egyik ilyen az alapozás kérdése. Amint véget ért a szezon, a szabály a hosszú órák, kis intenzitás volt, azaz kistányér télen. Ebben az időben a kistányér 39-es vagy 42-es volt, és a hátsó soron 23-as volt a hegymászó áttétel, szóval azért lehetett ezzel is tempót menni, de az elv mai napig megállja a helyét. Az lesz gyors a szezonban, aki képes nagyon sok kilométert relatív lassan menni.

Hogyan mondanám ezt ma: rengeteg Z1-Z2 kilométer, a maximális pulzus 55-65%-án. Ennek két előnye is van: egyrészt könnyű belőle regenerálódni, másrészt ez az inger fejleszti a mitokondriumokat - energiagyárakat a sejtben. Egy időben ezt junk miles-nak, hulladék kilométernek is hívták, hiszen a közösségi médiával megjelent egy új réteg, aki heti 5-10 óra edzéssel akart versenyezni. Nekik nem volt idejük alapozni, minden munkát az intenzív edzésbe tettek, kihasználva minden percet.

A fejlődés ilyenkor parádésen gyors, mint egy homokra épített kartonpapir palota, pikk-pakk csillog, de tartós terhelésre nem alkalmas és nem bővíthető. Különösen a strava és közösségi média elterjedése óta, és elsősorban a futókra jellemző, hogy csak nagyon magas intenzitással edzenek. Ugyanazt a tempót futja edzésen egy kezdő amatőr, mint amit én 10 év versenyzés után, mondjuk 5:30-6:00 között, csak nekem az a maximális pulzus 65% alatt van, neki meg a 95%. Az elején gyors fejlődés lesz az eredmény, aztán akár évekig tartó stagnálás. Alapok nélkül nincs házépítés.

És visszatérve a közösségi média erejére: ma már egy maraton, egy ironman, vagy egy ultra egy maxmimum egy éves cél, valahogy végigszenvedni, mászni, aztán p**a, fb fotó és jöhet a következő kihívás, ami elég látványos. Ez a nyúl stratégia, a nagy ugrások, nagy megtorpanásokkal.

Persze, óriási tett felkészületlenül csinálni valami brutális dolgot, legyen az egy irrealisan kemény, hosszu edzés, vagy egy korábban csak élsportolók által teljesített táv, de a lényeg valahol elveszik. Az út (maga a cél, copyright: eXtremeMan Nagyatád). Óriási terhelés a szervezetnek a lájkokért, kapkodás az úton, és a munka örömének elvesztése.

A másik út, a teknősé, akinek nincsenek a felkészülési szezonben heroikus edzései, nem megy rekordot, de ott van majd minden nap, és csak megy. Ő lesz az, aki a versenyen esetleg nem sprinttel indul, hanem komótosan, rágcsálja a kis ennivalóját (ebben tévedtek a nagy öregek, nincs tempó tiszta vízzel, kaja nélkül), és csak megy előre a saját tempójával. Egy ironmanen sokszor már a kerékpáron, de a futáson szinte biztos, hogy leelőzi a lelkes nyulat és órákkal korábban ér be.

A fő különbség nem is az eredmény, hanem hogy milyen utat jár be a startvonalig. Életmódja lesz az a sport, hobbi, vagy csak egy múló cél, ami kipiálás után elfelejtődik. Nem mondom, hogy csak a teknős útját érdemes járni, hiszen én is rengeteg mindenbe belekapok, a siklóernyőzéstől a motorozáson át a Supozásig, mindezt a multisportok mellett, de ha valami életmódként is elképzelhető, érdemes vele pár évet elidőzni. Sok kísérletezés után nekem a multisport, triatlon vagy quadratlon maradt ez az életmód. Mivel nincs élsportoló alapom mint néhány versenytársnak, ezért sosem leszek gyors a rövid távokon, hiába erőltettem eddig inkább azt, de van esélyem talán terepen és hosszú távon. De a lényeg nem is a versengés, az csak a hab, hanem az életmód jellege. Nem szenvedés minden nap órákat foglalkozni vele, nagyobb nehézség visszafogni magam edzésen, nem többet és gyorsabban menni, mint azon rágódni, hogy elinduljak-e egyáltalán ma is. Persze! Éreztél már ilyet?

„Ironman vagy?” Tíz évig a válaszom az volt, hogy nem.Nagyjából tíz éve kapom meg ezt a kérdést valamilyen formában, ami...
01/09/2026

„Ironman vagy?” Tíz évig a válaszom az volt, hogy nem.

Nagyjából tíz éve kapom meg ezt a kérdést valamilyen formában, amikor kiderül, hogy multisportokat űzök Nem, szoktam mondani. Főleg quadrathlonozom – ez tulajdonképpen triatlon, csak van benne egy kajakos szakasz is –, mellette pedig rövidebb triatlonokkal készülök. Ó, kár, szokták mondani. Nekem van egy haverom, ő már megcsinálta a teljes távot. Gratulálok neki, mondom, és nagyjából itt véget is ér a beszélgetés. Nem nagyon van értelme elmagyarázni, mert könnyen magyarázkodásnak hangzana, hogy egy tényleg gyors egy mérföldes futásra felkészülni bizonyos szempontból nehezebb lehet, mint egy hosszú távot éppen csak a szintidőn belül teljesíteni. Úgyhogy inkább nem magyarázom.

Az Ironman gondolata ettől függetlenül már több mint tíz éve ott volt valahol a fejemben. Ironman-távú versenyeken is indultam váltóban, és a quadrathlon világbajnokságokon is együtt versenyeztem hosszútávú triatlonistákkal. Tudtam, hogy miről van szó, csak egyszerűen nem illett bele abba, ahogy én edzettem. A quadrathlonban rövidebb, gyakrabban ismétlődő versenyek vannak egy szezonban, és teljesen más felkészülést igényel az, amikor több alkalommal próbálsz gyors lenni, mint amikor egyetlen nagyon hosszú napra készülsz.

Ami végül megváltoztatta ezt, az a bőröm volt.

Tavaly nyáron annyira rossz lett a helyzet, hogy végül elmentem vele szakorvoshoz, aki azt mondta, egy ideig hagyjam abba az összes vizes edzést. A bőröm védőrétege annyira rossz állapotban volt, hogy az úszás és a kajakozás csak tovább rontott rajta. Úgyhogy abbahagytam mindkettőt. Ezzel gyakorlatilag az összes strukturált edzésem is eltűnt. A nyárnak azt a részét főleg az Alpokban túrázva töltöttem, kerültem a legmelegebb órákat, és alig csináltam olyasmit, amit normális esetben edzésnek neveznék. Napi tizenöt-húszezer lépés azért összejött, de nagyjából ennyi volt.

Őszre annyit javult a helyzet, hogy elkezdtem újra futni, heti két-három alkalommal, főleg csak azért, hogy valamennyire formában maradjak. Közben feltűnt, hogy rengeteg energiám van, sokkal több, mint amivel tudtam volna mit kezdeni, és valószínűleg ez volt az első jele annak, hogy nem csak a bőrömmel történt valami. Ahogy elkezdtem általában is jobban figyelni a regenerációra, az alvásom is sokat javult. Tavasszal, valamikor április vége körül már tényleg azt éreztem, hogy nincs rajtam az a folyamatos terhelés, ami korábban szinte mindig ott volt a háttérben. Az egészségügyi problémáim nagyrészt rendeződtek, a fejemben is sokkal nagyobb lett a csend, és először hosszú idő után volt olyan érzésem, hogy van energiám valamire, amit nem kell azonnal másra elhasználnom.

Heti két-négy órát edzettem, mellette rengeteget gyalogoltam, aztán kíváncsi lettem, mi történik, ha újra visszamegyek egy olyan edzésmennyiséghez, amit évtizedek óta nem csináltam. A bringázás komolyabb újrakezdése és a futás mennyiségének emelése hetekig fájt. Nem azért, mert nem bírtam volna a levegővel, vagy mert az izmok nem bírták, hanem mert az ízületeimnek és az Achilles-inaimnak sokkal több idő kell, hogy hozzászokjanak ehhez a terheléshez. A heti tíz-tizenkét óra eleinte simán ment, aztán tizennégy, tizenöt, mostanában pedig vannak húsz óra fölötti heteim is.

Maga az edzés egyébként nekem nem igazán nehéz része ennek. Soha nem is az volt. Az aerob állóképesség meglepően gyorsan visszajön, az izmok pedig sokkal gyorsabban alkalmazkodnak, mint azok a szövetek, amelyekhez kapcsolódnak. Ilyen mennyiségnél inkább az Achilles, az ízületek és az összes többi unalmas kötőszövet mondja meg, hogy milyen gyorsan lehet haladni. És persze ott van az alvás. Ezen a szinten már nem működik az, hogy az ember a legtöbb éjszakán jól alszik, aztán néha majd valahogy behozza. Ha ennyit edzek, az alvásnak szinte minden este rendben kell lennie.

És itt válik igazán érdekessé az egész.

Egy családi utazás, még akkor is, ha közben kevesebbet is edzek, néhány olyan éjszakával együtt, amikor nem alszom rosszul, csak egyszerűen a saját átlagom alatt, már elég lehet ahhoz, hogy azonnal visszavegyek még többet a terhelésből. Korábban próbáltam ezen átnyomni magam. Soha nem sült el jól. Általában teljesen ártalmatlannak tűnik az elején: egy keményebb edzés, egy rövidebb éjszaka, aztán még egy edzés, mert a terv szerint az következik. Utána még egy. Semmi látványos nem történik, csak egyszer csak azt veszem észre, hogy egyre kevésbé akarom csinálni az egészet.

Ma már nem feltétlenül az órán lévő számokat figyelem ilyenkor, hanem azt az érzést, ami reggel jön. Nem egyszerűen azt, hogy fáradt vagyok, hanem azt a nagyon konkrét gondolatot, hogy „mi a francnak csinálom ezt?”. Amikor hirtelen nem látom értelmét annak, hogy megint nekimenjek egy kemény edzésnek, miközben senki nem kényszerít rá, akkor tudom, hogy valahol túltoltam. Ilyenkor általában harminc perc nagyon könnyű futás jön, vagy hasonló bringa, egy-két napig.

Most négy hónapja csinálom ezt a projektet, és továbbra is emelem az óraszámot, építem vissza az állóképességet, közben pedig lassan elengedek egy régi feltételezést magamról: hogy én egyszerűen nem hosszútávra vagyok kitalálva. Lehet, hogy mégis. Csak eddig soha nem próbáltam meg igazán.

Az eXtremeMan Nagyatádn rajtjáig még nagyjából egy év van, és addig bőven van lehetőség arra, hogy a terv valahol félremenjen. Addig kisebb célok vannak: ősszel egy 1:30 alatti félmaraton, tavasszal egy kényelmes maraton, néhány verseny közben, aztán egy hosszú nyár, amikor elkezdem felépíteni magam a tényleges távra.

Az úszás lesz a furcsa része.

Egy Ironman több mint egyórás úszással kezdődik a legtöbb korosztályos sportolónak, nekem viszont a bőröm továbbra is elég keményen meghatározza, mennyit tudok vízben készülni. Tudok hozzá erősíteni, néha úszni egyet nyílt vízben az Alpok tavaiban vagy a Dunában, és talán télen heti 1-2 alkalommal be tudok menni uszodába is. Nagyjából ez az a mennyiség, amit jelenleg tolerálok. Hogy ez elég lesz-e, azt még nem tudom.

Az viszont segít, hogy az úszás az egész versenynek viszonylag kis része. Ha át tudok rajta menni nyolcvan-kilencven perc alatt úgy, hogy közben nem hajtom ki magam, akkor a munka nagy részét rá tudom tenni a bringára és a futásra. Egy első Ironmanhez ez szerintem működőképes terv lehet. Quadrathlonban és a rövidebb multisport versenyeken viszont az úszás sokkal nagyobb részét teszi ki az egésznek, vagyis átlagos úszóként sokkal többet kellene a medencében töltenem.

A quadrathlontól ettől még nem búcsúzom el. Az továbbra is az a sport, amit igazán szeretek, és jövőre is indulok majd néhány világkupán, főleg azért, mert élvezem az egészet, és szeretem azokat az embereket is, akik ebben a sportban vannak. Az Ironman most inkább egy másik kísérlet.

És az egészben talán az a vicces, hogy a felkészülés legfontosabb része nem is a heti húsz óra edzés.

Hanem ugyanaz, amit éveken keresztül opcionális dologként kezeltem: az alvás. Ha azt megvédem, akkor rengeteget tudok edzeni. Ha nem, előbb-utóbb teljesen mindegy, mit írtam fel az edzéstervbe.

Azt gondolnánk, hogy az alvás szempontjából a rövid nappalok a nehezebbek. Nekem idén pont fordítva volt. A nyár volt az...
30/08/2026

Azt gondolnánk, hogy az alvás szempontjából a rövid nappalok a nehezebbek. Nekem idén pont fordítva volt. A nyár volt az, ami igazán felborította az alvásomat.

Szinte minden edzésem a szabadban van, a 40 fok körüli hőségben egyre korábbra kellett hoznom őket. A végén már öt körül keltem, hogy legyen időm futni vagy bringázni, mielőtt megjön a meleg. Ez önmagában nem zavart, nyáron úgyis világos van már ötkor. Az este viszont már problémásabb lett. Ha ötkor kelek, akkor nyolc körül már ágyban kellene lennem, kilenc körül pedig aludni. Csakhogy nyáron kilenckor még simán világos van, és sokszor éjfélig sem hűl le rendesen a levegő. Volt olyan éjszaka, amikor reggelig ment a klíma a lakásban. Nem éppen az a környezet, amiben a legjobban alszom.

Régen szerettem a nyarat. Valamikor a negyvenes éveimben ez megváltozott. Az időjárás is, én is, és a nyárból lassan az a szezon lett, amit inkább megpróbálok jól átvészelni. Idén ennek egy részét a hegyekben töltöttem: Magas-Tátra, Alpok, néha egyedül, néha a fiammal, néha az egész családdal. A lakóautó nyáron brutálisan fel tud melegedni, ha napon hagyom, úgyhogy egy idő után már azt is néztem, hol van egy hideg, árnyékos völgy vagy folyópart, ahova be tudok állni.

Van néhány kedvenc helyem. Nem feltétlenül a legmagasabban, inkább mély völgyekben, a hegy északi oldalán, ahol hamarabb eltűnik a nap, és tovább marad hűvös. Kívülről lehet, hogy kicsit túlzásnak tűnik, hogy az ember már azt is nézi, mikor éri el a nap a kocsit, vagy melyik oldalon lesz árnyék este. De amikor hosszúakat edzek, érzékeny vagyok a melegre, és másnap reggel megint edzeni akarok, ezek az apróságok összeadódnak.

Ráadásul ezek az utak soha nem csak arról szóltak, hogy elmeneküljek a meleg elől. Öt-hat órát vezettem, aztán öt órát bringáztam, közben új helyeket néztem meg, este pedig valami teljesen eldugott helyen álltam meg. Sokszor térerő sem volt. Nekem ez különösen jól jön: van mit nézni, van mivel foglalkozni, és nem kell a telefonomat elővenni minden öt percben. A hőség ellen indultam el, de közben valami egészen mást is kaptam az utaktól.

Augusztus végére viszont hirtelen sokkal egyszerűbb lett minden. Este nyolckor már sötét van, a levegő is lehűl annyira, hogy nem kell a klíma, reggel pedig nem kell feltétlenül ötkor kelni. Mostanában inkább hat körül ébredek, nagyjából napkeltekor, és ez az egy óra meglepően sokat számít.

Az edzést is későbbre tudom tolni, és előtte van időm a fiammal reggelizni, néha sétálni egyet a Duna mellett, mielőtt elindul iskolába. Utána nyolc-kilenc körül már simán lehet futni vagy bringázni, még kellemes időben. Az erdő pedig ilyenkor kezd igazán szép lenni, úgyhogy edzés közben sem érzem azt, hogy megint menekülök valami elől.

Aztán ma reggel vettem észre, hogy mennyire bennem maradt még a nyári ritmus.

A legutóbbi cseh út után ez volt a második éjszakám itthon. Este, amikor besötétedett, egyszerűen lefeküdtem. Nem néztem az órát, nem számolgattam, mikor kell kelni. Éjszaka felébredtem, de forszíroztam az alvást, amíg világos nem lesz. Végül több mint kilenc órát aludtam.

Nem terveztem, és nem is azért feküdtem le, hogy végre „kipihenjem magam”. Egyszerűen még mindig bennem van az a nyári beidegződés, hogy a sötét órákat nem érdemes elpazarolni. Ha sötét van, aludni kell.

Talán ezért szeretem ennyire ezt az időszakot. Még lehet úszni a Dunában, lehet mezítláb járni, napközben kellemes az idő, de este már nem kell harcolni a meleggel. A napok hossza is sokkal jobban passzol ahhoz, ahogy élni szeretek.

A könnyű futásrólAz easy run az a fogalom, amiről mindenki hallott és szinte senki nem csinálja jól. Én is inkább az ala...
23/08/2026

A könnyű futásról

Az easy run az a fogalom, amiről mindenki hallott és szinte senki nem csinálja jól. Én is inkább az alapozó tempóban szeretek futni, ami kb 5:30p/km ahol a pulzusom 120 környéke, de egy óra után azért van egy pár ütés eltérés, azaz drift. Ez általában 5-7%, ami azt jelzi, hogy ez egy kicsit gyors.

Kísérleteztem hát és az eredmény, hogy létezik olyan tempó, ahol az energia és termo regulácio egyensúlyban van,és hogy, hogy nem, ez pont a max pulzusom 60%-a körül van ez az érték és pontosan a Garmin által javasolt recovery tempó,azaz 6:35 környéke. Ma ebben a tempóban futottam egy órát és minden egyes kilométeren egy ütesen belül volt az àtlag pulzusom.

Aki nem csinál keresztsportot, annak ebben a tartományban is kéne - nem is keveset - futnia. A valóság viszont az, hogy egy kezdő vagy kissé túlsúlyos futónak ez nagyjàbol gyaloglás, és ezt is kellene tennie, hosszan. Ha ketszer 1 óràt fut 160+-os pulzussal, 6-10 óràt kellene mellé egy héten gyalogolni, túrázni, bringázgatni, és alapvetően javulna a futása is. Nekem ez a sport a bringa, a heti 5 óra futásból csak egy szokott 150 bpm körül lenni, a többi max 130, és van mellé 8+ óra alacsony intenzitású tekerés.

Ha hosszútávon fejlődni szeretnél, nagyobb értéke van 3-4 óra erős gyaloglásnak hétvégén mint egy harmadik, túl intenzív futàsnak...

A meleg elől nem csak magasra lehet menni, hanem mélyre is. Édesanyám a három unokát Miskolcra hozta nyaralni, ami elsőr...
05/08/2026

A meleg elől nem csak magasra lehet menni, hanem mélyre is. Édesanyám a három unokát Miskolcra hozta nyaralni, ami elsőre nem hangzik izgalmasnak, de valójában a Bükk az ország egyik legszebb hegysége. Én csak taxisként, távolról segítek, de ma eléjük mentem, mert a Szeleta barlang és a Kecske-lyuk igazi felüdülést nyújtanak. Mindkettő elég hosszú és tágas ahhoz, hogy a teljes sötétség élményét átéljük, és a legnagyobb zajt a denevérek szárnysusogása jelenti. Nem is tudom, valahogy számomra ez az ideális hálószoba leírása, teljes sötétség, tizenkevés fok és süket csend. Kicsit irigylem az ősembereket, denevéreket és pókokat.... Mellékesen találtam egy mór? teknőst is az úton, mivel a téli túlélési esélyei csekélyek, és több száz méterre nem volt épület, hazaviszem.

A Coolcation, azaz hidegebb helyre utazás egyre nagyobb tömegeket mozgat, nekem szinte egészségügyi kötelességem. A héte...
02/08/2026

A Coolcation, azaz hidegebb helyre utazás egyre nagyobb tömegeket mozgat, nekem szinte egészségügyi kötelességem. A héten 3 napom volt megszökni a meleg elől, és gyűjteni pár edzésórát a meglévők mellé. Az európai előrejelzés alapján a közelben a Tátra és az attól keletre eső területek igérkeztek a leghűvösebbeknek. Végül 3 helyszínt látogattam meg, a Dunajec áttörést, ahol rengetegen voltak, a Poprad lengyel hegyi szakaszát és hazafelé a Magas-Tátrát. A leghidegebb pillanatban 16 fok volt, és 30 felé is csak éppen ment, szóval a terv bevált, összesen kb. 700 kmes vezetéssel egész olcsón megúsztam. A Poprad völgy különlegessége, hogy több ásványvizes kút és forrás is van, ahonnan akár szénsavas víz is jön. A héten egyébként 23 órát edzettem és este még jön egy órácska SUP, azaz hat napon keresztül nem csináltam semmit 😁.

Az Alpokkal és csodás tavaival vegyes a viszonyom. Messziről csodálatosak a sziklás hegyek, végtelen erdők és kristályti...
26/07/2026

Az Alpokkal és csodás tavaival vegyes a viszonyom. Messziről csodálatosak a sziklás hegyek, végtelen erdők és kristálytiszta tavak. A folyóvölgyekben jó minőségű kerékpárút, pihenők, wc-k, és kontrasztnak a szélesebb részeken nehézipar vagy fűrészüzemek, de mégis emberközeli. Nem így a hegycsúcsok, ahol perceken belül kialakulhat egy brutális vihar, vagy a meseszerű tavak, amikben több méterre lelátni, de pont ez adja a félelmetességét is. Eleve hideg vízben úszni, önmagában egy kicsit félelmetes, de még inkább az, amikor a 3-5 méteres meder egyszercsak a mélybe zuhan, és hirtelen egy sötét mélykék, hideg, komor víztömeg vesz körül. Borzongató, gyönyörű és pánikkeltő egyszerre, így rászántam magam, hogy vegyek rgy nyíltvízi úszóbóját, ami jelzi a hajósoknak, hogy ott vagyok, de nekem is biztonság érzetet ad, ha görcsölnék vagy elfáradnék a végtelen víztömeg közepén. A héten elég hideg volt az alpokban is, hajnalban 10 fok alatt, napközben éppen 20 a napon, nem sokan gondoltak a fürdésre...

Sokszor megkaptam már, hogy csehszlovák vonásaim vannak, és nehéz lenne letagadnom a kötődésem a cseh kultúrához, irodal...
22/07/2026

Sokszor megkaptam már, hogy csehszlovák vonásaim vannak, és nehéz lenne letagadnom a kötődésem a cseh kultúrához, irodalomhoz, városokhoz, természethez. Hovezy gulastól a Kofoláig, a Staropramentől a Treskáig minden jöhet, de még jobb ha én megyek "haza".

Alsó-Ausztriának a felső része egy kevéssé ismert úticél, pedig a hazai középhegységekhez hasonló lankák, a vegyes-fenyő...
21/07/2026

Alsó-Ausztriának a felső része egy kevéssé ismert úticél, pedig a hazai középhegységekhez hasonló lankák, a vegyes-fenyőerdők, csupasz sziklák és várromok, a mély völgyek, és fennsíkok igen látványosak tudnak lenni, és kerékpárral lehet élvezni a tüköraszfalt és nulla forgalom előnyét. Persze kell egy kis kondi a kiránduláshoz, de nem több mint a Pilisbe.
Évek óta terveztem itt megállni, a cseh quadrathlon futam felé sokszor kereszteztem a régiót,de eljött ennek is az ideje, a jövő évi hosszútávra kiváló felkészülési helyszín, ahol hosszú órákon át lehet tekerni anélkül, hogy veszélyeztetne valaki. Azért egy magyar autósnak sikerült felkényszerítenie egy városkában a járdára, mert nehogy már egy szembejövő bringás miatt lassitson és ne kerülje ki a teherautót a szembesávban. De láttam időben a rendszámot, felkészültem! Nem csak az aszfalt hiányzik még a felzárkózáshoz 😁

Nem vagyok egy műszaki ember, időnként halasztgatom a kerékpár karbantartását, főleg, ha alig használom. Pár hete azonba...
13/07/2026

Nem vagyok egy műszaki ember, időnként halasztgatom a kerékpár karbantartását, főleg, ha alig használom. Pár hete azonban elkezdtem edzeni, és rögtön zavaró lett, hogy minden bringámon csikorog a fék. Gondoltam a hőség miatt, nehezen szántam rá magam, hogy bíbelődjek valamivel, amivel évek óta nem foglalkoztam saját kezemmel, de szerencsére az AI segített azonosítani a féktárcsákat és fékrendszereket és hogy mibe milyen betét való, így gyorsan megrendeltem, és meglepően egyszerűen lehetett cserélni. Azt nem mutatnám meg, milyenek voltak a betétek, amiket kiszedtem, mert műszakilag érzékenyebb ember elsírná magát, de a lényeg, hogy ma teljes csöndben jártam a sajnálatosan száraz erdőt, és megleptem egy nyuszit, annyira halkan érkeztem. Szegény csak nézett egy méterről és bízott benne, hogy nem látok át a fűszálakon. Megvárta amíg előkotrom a telefont, modellt állt, aztán szép komótosan felkötötte a nyúlcipőt és odébb állt.

Cím

Tahitófalu
2022

Weboldal

, ,

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Halász Arnold új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás

Kategória