28/05/2026
A csavaró pózokat sokan „méregtelenítőként” emlegetik, pedig a valódi értékük inkább az idegrendszerre és a testérzékelésre gyakorolt hatásukban rejlik. Egy jól felépített csavarás nem erőből történik: a gerinc hosszabbodik, a légzés teret teremt, és csak ezután jelenik meg maga a rotáció. Ha ez a sorrend felborul, a test többnyire a derekat terheli túl, miközben a mellkasi szakasz – ahol a természetes mobilitás nagy része lenne – alig vesz részt a mozdulatban.
A csavarások különös paradoxona, hogy egyszerre igényelnek stabilitást és elengedést. Az egyik oldal dolgozik, a másik enged, a légzés pedig folyamatosan újrarendezi a belső teret. Talán ezért hatnak ennyire „fejben” is: csendes tükrök arról, hol "kapaszkodunk" túl erősen.
