08/07/2026
2001-ben kezdtem el atletizálni. Az első olimpiai élményem, a 2004-es athéni Olimpia, ahol már szurkolhattam az általam személyesen is ismert magyar atléta példaképeimnek, láthattam gyönyörű sportágam nemzetközi nagyágyúit. Ekkor még csak 15 éves voltam, egy kislány, aki sohasem gondolta, hogy ekkora magasságokba elérhet, mint akár egy olimpiai részvétel.
A 2008-as pekingi Olimpiához csupán 30 cm hiányzott eredményben, hogy kvalifikáljam magam. Habár nagyon fiatal voltam, mégis rettentően elkeseredett. Ekkor már néhány külföldi versenytársam is ismertem, példaképeim versenyzését figyelhettem a tévében.
És akkor 2012-ben eljött az én időm, Londonban. Három közül az első olimpiai szereplésem. Az érzések leírhatatlanok. Az angoloknak szurkoló hazai tömeg, a teltházas stadion, hogy több sportág versenyire kimehettem.
Van egy álom. Egy magyar Olimpia, ahol teltházas stadionban szurkolhatunk saját sportolóinknak. Libabőr érzés, akárcsak a 2023-as budapesti atlétikai Világbajnokságon.
Ezért vállaltam örömmel a BOM országos hálózatának Csongrád-Csanád régiójának vezetését.
Ha te is hiszel ebben az ügyben, csatlakozz a támogatói közösséghez. Ha pedig szívesen segítenél Szegeden a szervezésben, írj nekem üzenetet.
A csatlakozási linket a kommentek között találjátok.