22/07/2025
A Nándorfehérvári diadal napja
És a barantáé
Ma szinte minden fórumon megemlékeznek az 1456-os győzedelmes Nándorfehérvári diadalról. Július 22-e a nándorfehérvári diadal emléknapja
kiemelik, hogy "a magyar-oszmán háborúk egyik legjelentősebb eseménye. 1456. július 4–21. között a keresztény magyar és szerb katonák, Szilágyi Mihály vezetésével hősiesen védték Nándorfehérvár várát II. Mehmed oszmán szultán hatalmas túlerőben lévő seregével szemben, majd július 22-én, Hunyadi János és Kapisztrán János vezetésével a vár melletti csatában győzelmet arattak az oszmánok felett...
A diadalt a magyar hadtörténelem az egyik legjelentősebb győzelemként tartja számon, amely mintegy 70 évre megállította az oszmánok további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozásait."
Azt már kevesebben említik (, bár épp a nagyon ultra-liberós Wiki megteszi), hogy a vár védőin kívül, "Kapisztrán János 30–35 ezer keresztesével" szintén részt vett a csatában.
Adódik a kérdés: Honnan szerzett Kapisztrán 30 000-35 000 (tehát az oszmán sereg kb. egyharmadának megfelelő létszámú) harcolni tudó (NEM hivatásos) katonát?! (A várvédők és Hunyadi serege kb. 20000 főt tett ki.)
Csakis úgy, hogy a nép (amelyből toborzott) "egyszerű gyermekei" kellett, hogy értsenek a fegyverforgatáshoz. Na de mikor és hol volt alkalmuk és idejük ezt megtanulni? Hiszen "látástól vakulásig görnyedtek az eke fölé", vagy "sötét műhelyeikben dolgozva keservesen keresték meg a napi betevő falatot"!
Ugye, hogy ezzel a narratívával valami nem stimmel.
Ellenben, ha a barantás tanítást vesszük alapul, vagyis hogy a népi kultúrának része a harci tudás gyermekkortól kezdődő egyre összetettebb elsajátítása és a folyamatos harcra való felkészülés, akkor már nem is olyan lehetetlen a királyi és főúri banderiális seregek létszámának megfelelő nagyságú keresztes had pik-pakk (egyes források szerint mindössze három hét alatti) összeszedése.
Ünnepeljük tehát a Nándorfehérvári diadalt, és minden délben, amikor meghalljuk a harangszót. ne csak Hunyadi Jánosra gondoljunk, hanem azokra a névtelen (h)őseinkre is, akik legyőzve a pogány támadókat, megvédték országunkat, hitünket és kultúránkat!