26/02/2026
Ma 57 éves lettem. Igen, ötvenhét. Az 57 jó szám, az 5 és 7 prímszámok, 57->12->3 szintén prímszám, 57=3x19, ahol a 19 szintén prím. 5 és 7 ikerprímek, ahogyan a 3 és az 5 is. Sőt a prímnégyes (“2,3,5,7”) nem is fordul elő többet a végtelenben sem, hiszen a 2 az egyetlen páros prímszám. Hogy létezik-e 4 valahol egymást követő prímszám... nem, hiszen már 3 sem lehet a 3,5,7 sorozaton kivül (ezt elég egyszerű belátni ;-) ).
Az 57 az a fajta szám, ami már nem próbál fiatalnak látszani, de még bőven érezheti magát “fiatalosnak” – olyan, mint egy régi, bevált és jól karbantartott túrabakancs: kívül kicsit karcos, kicsit elnyűtt, de belül úgy illeszkedik, ahogyan kell, néha azért tud törni is, de annak jó oka van. Ha felveszem, a világ egyből érthetőbb lesz.
Reggel, amikor felébredtem, az első gondolatom az volt, milyen szép ez a nap is, mennyi csoda történik velem nap mint nap. A fizikai világba érkezés persze már nem olyan, mint 20 évvel ezelőtt, egyre gyakoribb az érzés és kérdés: hogy vajon ma is meg fog fájdulni valami – és a válasz most még igen. A második gondolatom meg az, hogy milyen érdekes: a fájdalom ma már nem ellenség, inkább egy udvarias jelzés a testtől, mint egy rövid üzenet: “Tóth Viktor, frissítés szükséges.” Ha erre jól figyelek, és jól kezelem, akkor egyáltalán nem kell, hogy kicsit is nyűgös legyen a reggel. A harmadik gondolatom pedig az volt, hogy ha 57 vagyok, akkor matematikailag már bőven a “komolyabb számok” ligájában játszom. Mert a számoknak, mint az embereknek, van karakterük. A 20-as még szemtelen és izgága. A 30-as okoskodik és magyaráz. A 40-es magyarázkodik és körbejár. Az 50-es rendszerez és időt hagy a világra. A 57-es… a legjobb, ha adni tud, tudást, tapasztalatot, tanácsot és védelmet.
Tanárként, informatikusként, edzőként néha úgy érzem, az egész életem egy végtelen háló, ami tele van sárral, kövekkel, emelkedőkkel és kalandokkal, és a csomópontok néha úgy néznek ki, mint egy terepfutócipő talpmintája. De mégis… valahogy minden összeér.
Az életem fontos sarokpontjai: sport, természet, kaland, közösség, matematika, művészet. Ha ezeket egy diagramon ábrázolnám, valószínűleg nem lenne egyetlen “szép” szelet sem – sokkal inkább fraktálszerűen nézne ki, egy kicsit szabálytalan, kesze-kusza, mégis működő, kézzel rajzolt térképvázlat. Olyan, amire ha ránézek, tudom, hogy merre van a cél. És az nálam elég gyakran nem egy hely, hanem egy ösvény.
Az ember azt hinné, hogy egy outdoor edző élete tisztán táblázatokat, adatokat, stoppert, wattot, pulzust és frissítési tervet jelent. Nos… részben ezt jelenti. De a valóságban ez inkább olyan, mint amikor egy csapat ember ugyanazt a hegyet akarja megmászni, csak mindenkinek más a cipője, más a félelme, és más a története arról, miért indul el egyáltalán...
(folytatás a weboldalon)
Ma 57 éves lettem. Igen, ötvenhét. Az 57 jó szám, az 5 és 7 prímszámok, 57->12->3 szintén prímszám, 57=3x19, ahol a 19 szintén prím. 5 és 7 ikerprímek, ahogyan a 3 és az 5 is. Sőt a prímnégyes (“2,3,5,7”) nem is fordul elő többet a végtelenb...
