29/05/2022
Az elmúlt héten kaptunk (Csilla és én) egy meghívást, a Kolibri Szinkronúszó Sportegyesület szezonzáró bemutatójára. Természetesen az invitálást azonnal elfogadtuk. A PTE uszodájába lépve, a lányok – kicsiktől a nagyokig – izgalommal, gyönyörű kűrruhában, sminkelve várták, hogy megmutathassák mit tanultak az elmúlt időszakban. Látványos kűröket mutattak be a jelenlévő rokonoknak, barátoknak. Ez volt az első eset, hogy nem a színfalak mögül néztük az eseményeket, nem szervezőként, hanem vendégként voltunk jelen. Furcsa, de jó érzés volt. Néztük a lányokat, akik a szemünk előtt cseperedtek fel, néztük az őket követő „kicsiket”, akik már nem a mi szemünk láttára fognak felnőni. Megható volt. Az esemény zárásaként a rendezvény moderálását végző Imhoff Viktória – az egyesület jelenlegi elnöke – felkonferálta az utolsó kűrt. Elmondta, hogy az egyesület vezetésében nemrégen változás volt, a covid miatt azonban nem volt lehetőségük megköszönni a több mint 10 éves munkánkat. Ez különösen jól esett, hogy ennyi idő után sem feledkeztek meg rólunk.
Tekintettel arra, hogy ilyenkor elég nehéz megszólalni, ezért inkább most leírom a gondolataimat, amit ott kellett volna elmondanom:
2010-ben alakultunk, s ettől kezdve voltam az egyesület elnöke. Csillával közösen, illetve betegségem alatt Ő egyedül látta el a szervezési és egyéb feladatokat. Úgy gondolom, hogy most fel kellene sorolnom mindazokat, akik a segítségünkre voltak ebben. Azonban ettől most eltekintek, aminek racionális okai vannak. Egyik, hogy nagyon sokan vannak, akik valamilyen módon - a lehetőségeikhez mérten - hozzájárultak az egyesület működéséhez. A másik ok pedig ehhez kapcsolódik, mivel olyan sokan voltak a segítők, hogy amennyiben mindenkit szeretnék megemlíteni, akkor lehetséges, hogy elkövetném azt a hibát, hogy valaki kimarad a felsorolásból, s ezt pedig természetesen nem szeretném. Azonban mégis kivételt kell tennem valakikkel. Olyanokkal, akik nélkül ez az egyesület nem jöhetett volna létre és nem működhetett volna! Ők pedig nem mások, mint Ti vagytok kedves szülők, akik megtiszteltetek minket a bizalmatokkal és ránk bíztátok a gyerekeiteket. Tudom, hogy ez nem volt könnyű döntés, de remélem, hogy senki nem bánta meg, hogy élt a lehetőséggel, hogy a gyermeke nálunk sportolhasson. Mi pedig nyugodtan adhatjuk át az egyesület vezetését azzal, hogy megszolgáltuk a belénk fektetett bizalmat. Köszönjük!
Végül mit is kívánhatnánk Nektek, akik jelenleg is az egyesületnél sportoltok? Kívánjuk, hogy legyen sok örömötök ebben a gyönyörű sportágban! SOK SIKERT LÁNYOK!🏆🥇
dr. Orbán László