13/09/2026
Kihagytál egy hetet.
Aztán egy hónapot.
Most pedig folyton azon jár az eszed, hogy újra formába kellene lendülnöd, mielőtt visszamennél.
Emlékszel, milyen érzés volt a technika kivitelezése. Elképzeled, ahogy mindenki észreveszi, mennyit felejtettél. Előre kitalálod a magyarázatot arra, hol is jártál. Közben a ruhád (a gi) ott pihen a szekrényben.
A visszatérés szembenézést kíván: fel kell mérned a különbséget aközött, ahol egykor tartottál, és aközött, ahol most állsz. Ez sértheti a büszkeségedet.
Engedd meg magadnak, hogy legyen egy újrakezdő edzésed. Hogy a saját tempódban mozogj. Hogy segítséget kérj. Hogy újjáépíts valamit, ami fontos a számodra.
Az a tanítvány, aki egykor voltál, tapasztalattal ajándékozott meg. Annak a tanítványnak pedig, aki ma vagy, szüksége van egy kiindulópontra.
Vedd le a ruhát a vállfáról! A következő fejezeted egy egyszerű, ajtóból tett meghajlással is elkezdődhet.
Osu.
(...az eredeti alapján)
You missed a week.
Then a month.
Now you keep thinking you should get fit again before you go back.
You remember how your techniques used to feel.
You imagine everyone noticing how much you have forgotten.
You rehearse an explanation for where you have been.
Meanwhile, your gi stays in the closet.
Coming back asks you to face the distance between where you were and where you are.
That can hurt your pride.
Give yourself permission to have a first class back.
To move at your current pace.
To ask for help.
To rebuild something you still care about.
The student you used to be gave you experience.
The student you are today needs a place to begin.
Take the gi off the hanger.
Your next chapter can start with an ordinary bow at the door.
Osu.
https://www.texaskyokushin.com
