06/04/2026
Soha nem fogom elfelejteni, amikor 25 éve a soft darts-világbajnokságon, Lloret de Marban egy tengerparti bárban ücsörögtünk kettesben. Nagy, literes, csizma formájú üvegkorsókból ittuk a sört és pöfékeltünk. Ám ahelyett, hogy a spanyol riviéra esti, tengerparti nyüzsgését csodáltuk volna, te ott egy komoly fejtegetésbe kezdtél az álmaidról. Arról, hogy egyszer majd a dartsból fogsz megélni és a világ legjobbjai ellen akarsz játszani, a világ legnagyobb és legrangosabb versenyein. Kezdetnek pedig meg akarod nyerni azon a vébén az U21 kategóriát, hiszen ott komoly esélyed van. Nem jött össze. Akkor még nem.
Egy évre rá, az általam látott legnagyobb és legfényűzőbb rendezésű soft darts-világbajnokságon, a PortAventura élményparkban már a felnőtt férfi kategóriában vitézkedtél. A több mint 400 nevező között, sok más akkori nagyágyú mellett ott volt Ratajski, Boris Krcmar és Suljovic is. Az első helyért járó 8 000 euró a nagyok számára is kellőképpen csábító volt. Már csak egyedül voltál versenyben a magyarok közül és én ottmaradtam veled, hogy a döntőig hátralévő 3-4 meccsedet végignézzem. Életem egyik legjobb játékát láttam akkor a dobóvonal mögött ácsorogva. Azt addig is tudtam, hogy tehetséges vagy, sőt, kibaszottul tehetséges. De ami ott tudatosult bennem, az az, hogy a tehetség csak akkor érvényesül igazán, ha egy tőről metszett versenyzőalkat birtokolja azt. Minél erősebben játszottak ellened, te annál inkább rátettél még egy lapáttal. Ott álltam mögötted és falfehér arccal néztem, ahogy néha a szakadék szélén egyensúlyozol. De mindig visszakapaszkodtál. Vagy egy száz feletti kiszállóval, vagy egy döntő legben hátsó pályáról dobott négykörössel. Végül világbajnok lettél. Nem az U21-es kategóriában, hanem a nagyok között!
Tudod, amikor ezeket valakinek, vagy valakiknek elmesélem, néha kételkednek. Mondván, hogy az emlékek megszépülnek és az egykori hőstetteket az eltelt idő teszi ragyogóbbá a valóságnál. Nem baj. Én láttam, ott voltam. Éppen ezért meggyőződésem, hogy ha a sors pontosan 20 évvel ezelőtt nem ragad ki közülünk, ma már az álmaidat élnéd, amelyekről a tengerparti bárban beszéltél. A világ legjobbjai ellen játszanál, a világ legrangosabb versenyein. Amikor nézem ezt a képet, amin bizakodó tekintettel állsz az előtt a szarrá dobált tábla előtt, arra gondolok, hogy mennyivel más körülmények között játszottunk annak idején és hogy mennyivel szegényesebb lehetőségek keretezték az álmaidat.
Merre jársz, Norbika? Egy másik világban, amit túlvilágként ismerünk? És ha igen, lehet ott is dartsozni? Mert ha lehet, akkor majd amikor csatlakozom hozzád, újból mehet a játék. Ugyanúgy, ahogy itt, hogy adsz nekem 200 pont előnyt. Netán újjászülettél valahol? Nem tudom. Hisz annyi mindent beszélnek az élők a holtakról. Egyet azonban, biztosan tudok. Sokunk emlékezetében a mai napig élsz, bármerre is vagy!
