27/09/2026
Miközben én Görögországban a Spartathlonon küzdöttem, itthon az egyik tanítványom, Molnár Zsolt is egy komoly feladatnak vágott neki.
Zsolt az Ultra Mártély 24 órás versenyén állt rajthoz, és 24 óra végén a dobogó harmadik fokára állhatott!
3. hely az Ultra Mártély 24 órás versenyén.
Különösen büszke vagyok erre az eredményre azért, mert pontosan tudom, mennyi munka van mögötte.
A felkészülés során nemcsak kilométereket gyűjtöttünk. Volt benne egy négynapos, 4×50 kilométeres sorozatterhelés is, amelynek az utolsó napját Zsolt érezte a legerősebbnek. Ez már akkor nagyon jó visszajelzés volt arról, hogy fizikailag és fejben is képes kezelni a hosszú terhelést.
A verseny ugyanakkor nem teljesen úgy alakult, ahogy szerette volna. A frissítés nem működött megfelelően, gyomorproblémákkal is meg kellett küzdenie, ami egy 24 órás versenyen komolyan befolyásolja a teljesítményt.
Ezen még dolgoznunk kell, ki kell elemeznünk, mi okozta a problémát, és a következő felkészülésben ezen is javítunk.
Éppen ezért számomra még értékesebb, hogy a nehézségek ellenére végig küzdött, és végül a dobogó harmadik fokára állhatott.
Egy ultraverseny nemcsak arról szól, ami jól sikerült. Arról is, hogy megtaláljuk, min kell még változtatni ahhoz, hogy legközelebb egy még jobb nap álljon össze.
Gratulálok, Zsolt! Nagyon komoly teljesítmény és megérdemelt dobogó!