17/06/2026
A modern ember különös fáradtsága
Soha ennyi kényelmünk nem volt.
Nem kellett ma vizet húzni a kútról.
Nem vágtunk fát.
Nem szántottunk földet.
Nem javítottunk tetőt vihar után.
Nem gyalogoltunk húsz kilométert a piacig.
A robotporszívó dolgozik.
A mosógép mos.
A mosogatógép mosogat.
Az autó visz.
A telefon emlékeztet.
A mesterséges intelligencia gondolkodik helyettünk.
És mégis...
Mire este lesz, sokan úgy zuhannak az ágyba, mintha egész nap követ fejtettek volna a bányában.
A test nem fáradt.
A lélek az.
Reggel az első mozdulat a telefon.
Napközben e-mailek.
Üzenetek.
Értesítések.
Határidők.
Összehasonlítások.
Elvárások.
Mások sikerei.
Mások nyaralásai.
Mások tökéletes kapcsolatai.
Miközben a saját életünk egyre inkább nézőtérré válik.
A modern férfi sokszor nem azért kimerült, mert túl sokat emelt, hanem mert túl sokat aggódott.
A modern nő sokszor nem azért fárad el, mert egész nap a földeken dolgozik, hanem mert egész nap mindenkire figyelt, csak saját magára nem.
Furcsa kor ez.
A test kényelmesebben él, mint valaha.
Az idegrendszer viszont úgy működik, mintha egy mamutcsorda kergetné reggeltől estig.
Mindent azonnal megkapunk.
Csak a nyugalmat nem.
Tele vagyunk kapcsolatokkal.
Mégis egyre magányosabbak vagyunk.
Tele vagyunk információval.
Mégis egyre bizonytalanabbak.
Tele vagyunk lehetőségekkel.
Mégis egyre fáradtabbak.
És talán a legnagyobb luxus ma már nem az új autó.
Nem a nagyobb ház.
Nem a legújabb telefon.
Hanem az, ha valaki képes egy órára letenni mindent, kikapcsolni a világ zaját, és úgy létezni, hogy közben nem kell bizonyítania semmit..., mert lehet, hogy nem a kertet kellene felásnunk, hanem néha saját magunkhoz visszatalálnunk...
