16/04/2026
CICASÁGOM története 🐾 9.: Franciska és Kormi
Három kiscica kóborolt a panelházak között. Néha a szemetesek körül bukkantak fel, máskor az úton szaladtak át, vagy a szemben lévő üzletsor tetőcserepein láttuk őket. Próbáltuk etetni őket, de nagyon féltek, csak akkor mertek enni, ha már nem voltunk a közelben.
Egyik nap azonban észrevettük, hogy a cirmos kiscica farka súlyosan megsérült. A farka egy része már hiányzott, és csúnya seb volt a végén.
Itt már nem volt kérdés: cselekednünk kellett.
Sikerült becsalogatni egy szállítóba, tudtuk, hogy most már biztonságban lesz. Nagyon félt tőlünk, ezért külön szobába került, majd másnap vittük az állatorvoshoz. Altatásban vérvétel és alapos kivizsgálás történt, és kaptunk időpontot a műtétre, mert úgy tűnt, a farkát teljesen csonkolni kell majd.
Az állatorvos azt kérdezte, tudja-e mozgatni a farkát. Akkor úgy láttuk, sajnos nem…
Csakhogy amikor később a többiek közé került, rögtön ment a dörgölőzés – és bizony a farok emelése is.🥰
A természet közben elvégezte a maga dolgát. A sérült farok végéről egy kb. kétcentis, nagyon roncsolt darab egyszerűen leesett.
Így lett Farkinca, majd Franciska. 🐾❤️
Egy gyönyörű cirmos kislány, aki idővel teljesen megszelídült.
De a történet itt még nem ért véget.
A testvérét, a kis fekete cicát akkor még nem fogtuk meg, egy hétig pröbálkoztunk hajnalban, este, kölcsönkapott csapdával. Nehezen, de sikerült őt is befogni, igy került hozzánk Kormi is.
Ő egy fiú, igazi kis vadóc, de a többiekkel nagyon jól kijön.
És így lett újabb két cicánk… akik már biztonságban vannak és boldogan éldegélnek . 💙