23/09/2026
Savászana – amikor végre nem kell semmit csinálnod. 🤍
Van egy póz a jógaórán, amit sokan a legkönnyebben kihagynának.
A savászana.
Pedig számomra ez nem egyszerűen az óra vége.
Nem egy kis pihenő, mielőtt összepakoljuk a matracot és visszatérünk a hétköznapokba.
A savászana maga is gyakorlás.
Egy lehetőség arra, hogy a tested és az idegrendszered végre megérkezzen abba az állapotba, amire talán egész nap várt.
Amikor nem kell tartanod magad.
Nem kell teljesítened.
Nem kell figyelned semmire.
Nem kell sehova sietned.
Csak fekszel… és lélegzel. 🌿
És közben valami finoman megváltozik.
A légzés elmélyül.
A szívverés lassul.
A feszültség oldódni kezd.
A tested pedig lassan elhiszi, hogy most már biztonságban van. 🤍
Talán ezért olyan nehéz néha a savászana.
Mert megszoktuk, hogy mindig csinálunk valamit.
Megoldunk.
Teljesítünk.
Rohanunk.
A savászanában viszont nincs mit elérni.
Nem kell jobbnak lenned.
Nem kell ügyesebbnek lenned.
Nem kell semmit bizonyítanod.
Csak engedd, hogy a tested súlya beleolvadjon a matracba, a légzésed pedig tegye a dolgát.
És ha legközelebb a jógaóra végén azt érzed, hogy „már mehetnénk”, próbálj még egy kicsit maradni.
Ne siess.
Mert a mozdulatlanság nem azt jelenti, hogy nem történik semmi.
Lehet, hogy éppen akkor történik a legtöbb. 🫶
Ez az a néhány perc, amikor végre nem kifelé figyelsz.
Hanem hazatérsz egy kicsit önmagadhoz.
És talán ezért szeretem annyira a savászanát.
Mert arra emlékeztet:
néha az is elég, ha egyszerűen csak vagyunk. 🤍
