26/07/2026
VERSENY A STELLA LOVASISKOLÁBAN
(Egy kis versenyre hangolódó mese a legkisebb lovasainknak) 🤗🦄🩷
A Nap vidáman sütött a lovardára, ahol három jó barát minden héten szorgalmasan járt lovasórára.
Sára már versenyzett korábban. Mindig mosolygós, bátor és bizakodó volt. Tudta, hogy a verseny nemcsak a helyezésekről szól, hanem arról is, hogy jól érezzék magukat a lovukkal.
Lili még sosem volt versenyen. Egy kicsit izgult, és fogalma sem volt, pontosan mi vár rá.
Boti pedig már több versenyen is részt vett az elmúlt két évben. Néha kissé szórakozott volt, de nagyon szerette a lovakat, és titokban arról álmodott, hogy egyszer egy szép szalaggal tér haza.
Egy délután az edzés végén az oktatójuk mosolyogva szólt:
– Gyerekek, holnap verseny!
– Jaj, tényleg! – csillant fel Sára szeme.
– És ott mi fog történni? – kérdezte Lili izgatottan.
– Remélem, nyerek egy szalagot! – mondta Boti.
Sára odalépett a barátaihoz.
– Ne aggódjatok! Először felkészülünk, aztán szépen végigcsináljuk a napot. Olyan gyorsan elrepül majd, hogy észre sem veszitek!
A verseny előtti napon mindenki sürgött-forgott a lovardában.
A gyerekek segítettek rendbe tenni a felszereléseket. Letörölték a napi használattól poros nyergeket és kantárokat, kifényesítették a csatokat, és megsimogatták a lovakat.
Moncsi és Zorka is különleges figyelmet kaptak.
– Olyan szépek lesztek holnap! – mondta Lili, miközben óvatosan kefélte Moncsi sörényét.
– Szerintem Zorka tudja, hogy verseny lesz – nevetett Boti. – Nézd, milyen büszkén áll!
Otthon aztán előkerültek a versenyruhák.
A zakókat vállfára akasztották, a csizmákat megtisztították, az ingeket gondosan összehajtogatták.
Lili még egyszer megnézte a ruháját.
– Ugye minden rendben lesz?
– Persze! – biztatta édesanyja. – A legfontosabb, hogy élvezd a napot.
Másnap reggel mindenki korán ébredt.
A gyomrukban apró pillangók repkedtek.
A lovardában már nagy volt a nyüzsgés.
Voltak lovak, gyerekek, szülők és edzők mindenfelé.
– Azta! Ennyi ló! – ámuldozott Lili.
– Ilyen egy verseny – mosolygott Sára.
Boti közben a ruháját igazgatta.
– Nekem mintha egy kicsit nagy lenne a nadrágom...
– Az én zakóm meg egy picit szűk – nevetett Sára.
– Akkor semmi baj! – mondta Lili. – Így is nagyon elegánsak vagyunk!
És valóban azok voltak.
Nem sokkal később eljött a bemelegítés ideje.
Moncsi és Zorka nyugodtan lépkedtek a pályán.
A gyerekek mély levegőt vettek.
– Ügyes vagy! – szólt Sára Lilinek.
– Köszönöm... azt hiszem, most már kevésbé félek.
– Én még mindig izgulok egy kicsit – vallotta be Boti.
– Az nem baj – mondta Sára. – Az azt jelenti, hogy fontos neked.
Aztán egyszer csak megszólalt a hangosbemondó.
– Kérjük a versenyzőket a pályához!
A gyerekek összenéztek.
– Ez már tényleg az! – suttogta Lili.
Ekkor felhangzott a startcsengő.
Csing!
Elkezdődött a verseny.
A lovak ügyesen haladtak, a gyerekek figyeltek minden feladatra.
És ahogy Sára előre megmondta.....a verseny szinte egy szempillantás alatt véget is ért.
– Már kész? – kérdezte csodálkozva Lili.
– Ugye mondtam! – nevetett Sára.
– Olyan gyors volt, hogy elfelejtettem izgulni! – mondta Boti.
Most már csak az eredményhirdetés maradt.
A gyerekek izgatottan várakoztak.
A Nap aranyszínűre festette a pályát, a levegőben finom lángos, fagylalt és vattacukor illata szállt.
Volt jégkása, sütemény és sok nevetés.
Aztán végre megérkezett a várva várt pillanat.
– Kérjük a versenyzőket az eredményhirdetéshez!
A gyerekek felsorakoztak.
Mosolyogtak.
Büszkék voltak.
És amikor átvették a fényesen csillogó aranyérmeket, a díszes szalagokat és az emléklapokat, úgy érezték, mintha a Nap egy kicsit csak nekik ragyogna.
– Megcsináltuk! – örvendezett Lili.
– Tudtam, hogy sikerülni fog! – mondta Sára.
Boti boldogan nézegette a szalagját.
– Ezt bizony ki fogom tenni a szobámban!
Hazafelé a három barát fáradtan, de boldogan mosolygott.
Már nem az izgalom töltötte meg a szívüket, hanem a büszkeség.
Megtanulták, hogy egy verseny nem ijesztő dolog.
Van benne készülődés, egy kis izgulás, sok-sok lovaglás, barátok, nevetés és rengeteg szép emlék.
És amikor este álomra hajtották a fejüket, már mindhárman ugyanarra gondoltak:
– Vajon mikor lesz a következő verseny?
A Hold pedig mosolyogva figyelte őket az égen, mintha tudná a választ.
A következő kaland már nincs is olyan messze.
Vége. 🐴✨🌙
