31/08/2026
Újra felajánlom a pro-bono (ingyen) lehetőséget 3 embernek.
Most pedagógusokat várok egy-egy sétára nagy szeretettel, az új tanév indulását támogatva.
Vagy itt kommentben, vagy messengeren várom a jelentkezést!
Görgess oldalamon, s nézd, mások hogyan vélekednek erről a sétáról! 🥰
Gyere, próbáld ki! 🚶♀️
Sétáljunk és beszélgessünk!
Ép testben ép lélek!
Nagyon nehéz úgy fogalmazni erről a tevékenységről, hogy az valóban azt jelentse, ami egy ilyen folyamat során történik.
Hívhatnám sétáló coachingnak.
Angolul walk and talk.
Hívhatnám ráhangolódó beszélgetésnek.
Segítő sétának.
Vagy egyszerűen maradhatnék a sétáló coachingnál.
De az igazság valahol ezek összessége.
Most először próbáltam ki élesben, egy valódi folyamatban. Megerősített abban, amiről sejtettem, hogy működni fog.
Kimenni a szabadba. Sétálni. Beszélgetni.
Én, a coach. A másik ember, aki egy témával érkezik. A beszélgetés a téma mentén halad, de nem erőltetve. Hanem szabadon, amerre ő szeretné vinni.
És még az is furcsa nekem, hogy ügyfélnek, kliensnek nevezzem. Sokkal inkább beszélgetőtárs.
Sétálunk. Gondolkodunk. Kinyílik a táj. Rácsodálkozunk valamire. Egy mókus ugrál a lombokon. Megyünk tovább. Arrébb lépünk. Néha megbotlunk. Félreállunk. Aztán újra elindulunk.
Ha csak szavakat kellene felsorolnom abból az egy órából, hosszú lista lenne. De coachként talán mégis az a legerősebb megélésem, hogy a természet és az értő figyelem összekapcsolása mennyire természetesen és hatékonyan tudja támogatni a megoldásfókuszú gondolkodást.
A tapasztalatokról még biztosan írok majd bővebben is. Természetesen téma és személy megjelölése nélkül.
Most csak annyit szerettem volna megosztani, hogy néha tényleg elég annyi, hogy elindulunk. Egy ösvényen. Egy úton, ami nem a miénk, de a miénk lesz az út során. Egy beszélgetésben. Önmagunk felé.
