17/06/2026
„Egész nap csak a telefonját nyomkodja!”
Szülőktől szinte naponta hallom ezt a mondatot. Aggódnak, bosszankodnak, tanácstalanok. Miért nem érdekli semmi más? Miért nem akar kimozdulni? Miért olyan nehéz elszakadnia a képernyőtől?
Coaching szemlélettel ilyenkor nem azt kérdezem, hogy „Miért telefonozik ennyit?”, hanem azt, hogy „Mit kap ott, amit a való életben hiányol?”
A legtöbb gyerek és fiatal nem a telefont szereti igazán, hanem a figyelmet, az elfogadást, a kapcsolódást keresi. Az online térben ez könnyen és azonnal elérhető. Nincs kellemetlen feszengés.
Éppen ezért olyan igazán fontosak a nyári táborok.
A tábor nem egyszerűen program. A tábor élmény. Kapcsolódás. Közös nevetések. Összebeszélések. Viták. Kibékülések. Kalandok. Olyan pillanatok, amelyekben a gyerek megtapasztalhatja, hogy nem csak online kaphat figyelmet és tartozhat valahová. Megtapasztalhatja saját működését, határait, korlátait. Felfedezheti erősségeit is.
Sok szülő ilyenkor megtorpan: „Nem akar menni.” És valóban, gyakran nem akar. Hiszen az ismeretlen mindig nehezebb, mint a megszokott. De a fejlődés ritkán kezdődik a komfortzónában. Változás nem várható cselekvés nélkül.
A szülői bátorság néha éppen azt jelenti, hogy szeretettel, nyugodtan, következetesen segítünk átlépni ezt a küszöböt. Meghallgatjuk az ellenérveket, beszélgetünk róla, együtt választunk tábort – de nem adjuk fel az első „nem akarom” után.
Érdekes tapasztalat, hogy azok a gyerekek, akik egyszer megélték egy jó tábor közösségi élményét, sokszor a következő évben már maguk keresik az újabb lehetőségeket. Nem egy, hanem akár több tábort is. Mert ráéreznek valamire, amit semmilyen képernyő nem tud pótolni: az igazi emberi kapcsolódás erejére.
Szülőként néha nem az a feladatunk, hogy minden ellenállást elkerüljünk, hanem hogy segítsünk a gyerekeinknek olyan élményekhez jutni, amelyekből később erőt, önbizalmat és kapcsolatokat építhetnek.
Még vannak nyitott lehetőségek! Megéri nem feladni az első ellenállásra! A gyerek mindenképp profitál ebből a későbbi életére.