16/09/2026
Divatos ez a digitális detox, naponta legalább egy ismerősöm jelenti be itt, a facebookon, hogy ő most él vele 😱 Túl azon, hogy nem értem, miért szükséges ezt bejelenteni, az alapproblémát persze igen: az egészségünk szempontjából fontos, mit kezdünk a rettenetes mennyiségű információval, ami egész nap ömlik ránk - és aminek legalább egy részéről tudunk mi magunk rendelkezni.
Ugyanakkor inkább hiszek a digitális egyensúlyban. Nem is szeretem a digitális detox kifejezést. Detoxikálni akkor kell, ha valami mérgezővé vagy függőséggé vált, ergo már a kifejezéssel azt üzenjük, hogy függők vagyunk. De valóban az a megoldás, hogy időnként teljesen kivonulunk a digitális világból, majd visszatérünk ugyanabba a használati mintába?
Miért nem törekszünk inkább egyensúlyra és tudatosságra?
Nem az a cél, hogy ne használjunk telefont, ez nem is lenne életszerű. De jó, ha mi használjuk a technológiát, és nem a technológia minket. És talán még fontosabb: legyünk jelen abban, amit éppen csinálunk. Ha elmegyünk egy koncertre, vajon tényleg szükségünk van arra, hogy az egész koncertet a telefonunk mögül nézzük?
Őszintén? Rosszul vagyok attól a pillanattól, amikor elkezdődik egy koncert, és egyszer csak mindenki felemeli a telefonját, hogy rögzítse, generációtól függően állítva vagy vízszintesen 😊
Nem nézzük, alig hallgatjuk, és a legkevésbé sem éljük át. Csak felvesszük. Feltöltjük. Megosztjuk. Megmutatjuk, hogy ott voltunk.
De hadd tegyem fel a kérdést: miért olyan fontos, hogy mindenki tudja, hogy ott voltál? Miért kell bizonyítani, dokumentálni, megmutatni? Nem lehet, hogy néha egyszerűen csak ott lenni lenne az élmény? Nem csak egy koncerten. Egy étteremben, egy baráti beszélgetésen, a nyaraláson, egy gyönyörű naplementénél…
Nem kell mindent lefotózni ahhoz, hogy megtörténjen. Nem kell mindent megosztani ahhoz, hogy értékes legyen. És nem kell minden pillanatot megőrizni ahhoz, hogy emlék legyen belőle.
Néha a legjobb „digitális detox” az, amikor egyszerűen leteszed a telefont, körbenézel, és megérkezel abba a pillanatba, amiben éppen vagy. Arany középút – mint a görög bölcseknél 😉