Keresztanyu.upfitness

Kezdolap
Magyarország
Gyomaendrod
Keresztanyu.upfitness

Edzés, ami számol a valódi életeddel. ✨
🏠 Otthoni edzések + UP! Klub
🤰 Kismama mozgás – szakmai tartalmak
💙 Női erő, rendszer és közösség
A Te szárnyaid.

A Te utad.

14/09/2026

NEM OTT KELL KEZDENED,AHOL SZERINTED TARTANOD KELLENE.�OTT KELL KEZDENED, AHOL MOST VAGY.
Lehet, hogy régen rendszeresen edzettél, csak valahol útközben kiesett a mozgás az életedből.

Lehet, hogy mindig csak néhány hétig jutottál.
Az is lehet, hogy most szeretnél először igazán elkezdeni edzeni.

Bármelyik igaz rád, könnyű abba a hibába csúszni, hogy nem a saját kiindulópontodat nézed, hanem azt, hogy szerinted hol kellene már tartanod.
Mennyit kellene bírnod.
Milyen hosszú legyen egy „rendes” edzés.
Mekkora súllyal kellene dolgoznod.
Hányszor kellene mozognod egy héten.

Az első lépésnek nem az a feladata, hogy lenyűgöző legyen.
Az a feladata, hogy legyen mire építeni a következőt.

Van, akinek ez most húsz perc mozgás.
Másnak egy könnyebb saját testsúlyos edzés. Valaki kisebb súllyal tér vissza, mint régen, valaki pedig most tanulja meg először az alapokat.

Ezek közül egyik sem „kevés”, ha innen tudsz továbbhaladni.
Szerintem sokkal többet ér úgy befejezni egy edzést, hogy maradt még benned, mint az első alkalommal bebizonyítani, hogy te bizony mindent kibírsz, aztán három napig a lépcsővel is személyes konfliktusod van. 😅

A fokozatosság nem azt jelenti, hogy nem veszed komolyan.
Azt jelenti, hogy nem csak a mai edzésben gondolkodsz, hanem abban is, mi lesz utána.

Nem az számít, honnan indulsz.
Az számít, hogy olyan helyről indulj, ahonnan tovább tudsz építkezni. 💙

Te most inkább újrakezdőnek érzed magad, vagy most szeretnéd először igazán felépíteni a rendszeres mozgást az életedben?

14/09/2026

Azt hittem, hogy a bölcsődei beszoktatás arról szól majd, hogy ő megtanul nélkülem maradni.
Közben kiderült, hogy nekem is sokmindent meg kell tanulnom… többek között elengedni őt.

Az eszeddel előre felkészülhetsz, de az érzéseidre és az övéire nem tudsz.

Azt hiszem, anyaként az egyik legnehezebb dolog elfogadni, hogy vannak érzések, amelyeket nem tudunk és nem is kell azonnal megszüntetnünk a gyerekünkben.

Eljött ugyanis az a pont, amikor már pontosan értette, mi történik: anya elmegy és persze én rögtön azt szerettem volna, hogy ne féljen ettől, ne legyen szomorú, ne hiányozzak ennyire, hogy valahogy elmagyarázhassam neki annyira jól az egészet, hogy egyszer csak azt mondja:
„Jó, anya, menj nyugodtan.”
Csakhogy ezt nem lehet helyette megérteni.
Ezt meg kell tapasztalnia.
Azt, hogy anya elmegy, de visszajön,
hogy közben lehet mérges,
lehet szomorú,
hiányozhatok neki és attól még biztonságban van.

Közben pedig történnek azok az apró dolgok, amelyekből egyszer csak látni lehet, hogy valami mégis épül benne.
Van, hogy engem keres és semmi sem olyan érdekes, mint anya, máskor viszont eszik, fest, figyel, kapcsolódik, elfogad más felnőttet, új kapaszkodókat keres.
Otthon több bújás kell, előkerül egy régen nem fontos nyuszi, egy kispárna vagy akár a cumi, jobban figyeli, ki megy el és mikor jön vissza. Aztán ugyanaz a kisgyerek, aki egyik pillanatban még kapaszkodik, este egyszer csak magától besétál a saját ágyába és ott alszik el, mintha mindig is ezt csinálta volna pedig 8 hónapos kora óta veled alszik…

Talán ilyen az önállósodás.
Nem egy szép, egyenes vonal, hanem egyszerre van benne az, hogy „ne menj el” és az, hogy „megpróbálom egyedül”.

Nekem pedig közben azt kell tanulnom, hogy attól még fontosak az érzései, hogy nem tudom őket eltüntetni, és attól még mellette vagyok, hogy nem oldok meg mindent helyette.

Nemrég ő maga mondta ki:
„Anya mindig visszajön hozzám.”
Aztán egy másik este azt mondta:
„Anya elmegy és nem jön vissza.”
Azt hiszem, akkor értettem meg igazán, hogy most valahol a kettő között jár.
A félelem és a tapasztalat között.
Nekem pedig nem az a dolgom, hogy kirángassam onnan, hanem hogy újra és újra ugyanazt mutassam meg neki:
elmegyek, és visszajövök.

Talán a beszoktatás nem csak arról szól, hogy a gyerekünk megtanul nélkülünk lenni, hanem arról is, hogy mi megtanuljuk elviselni, hogy egyre több mindenre képes nélkülünk.
Nem azért engedjük el, mert már nincs szüksége ránk, hanem azért, mert szeretnénk annyira biztos háttér lenni számára,
hogy legyen bátorsága egyre messzebbre menni.

És közben mindig tudja: van hova visszajönnie. ❤️😭🥲😭🥲🩵

Annyira, de annyira szeretem….

13/09/2026

Edzésvideóból ma már tényleg nincs hiány.
Beírsz valamit a keresőbe, és perceken belül találsz tízet.

A nehezebb rész általában nem az, hogy van-e mit edzeni, hanem az,
hogy mit válassz akkor, amikor fáradt vagy.
Mit csinálj, ha kimaradt egy hét.
Mivel térj vissza, ha hónapok óta nem mozogtál rendszeresen.
Mikor fér bele egy erősebb edzés, és mikor lenne okosabb visszavenni.

Éppen ezért nem egyszerűen egy halom edzés videót akartam létrehozni az UP!-ban.
Utat szeretnék közöttük.
Olyan rendszert, amiben nem minden alkalommal neked kell nulláról eldöntened, hogyan tovább.
Ahol lehet újrakezdeni, lehet erősödni, lehet könnyebb időszakot tartani, és utána megint továbblépni.

Szerintem nem attól lesz működő egy edzésrendszer,
hogy rengeteg minden van benne.
Attól, hogy tudod, mi legyen a következő lépésed.

És ha most éppen az első lépést keresed, erre készítettem el
a 7 napos UP! Rutinindítót. 💙

7 rövid, otthon végezhető teljes te**es rutin, kezdéshez vagy újrakezdéshez.
Nem kihívás, nem teljesítményverseny – egy könnyű visszakapcsolódási pont.

Ingyenesen kéred?
👉 https://up-fitness-noknek-6xsssc.subscribepage.io

A jövő héten innen megyünk tovább.
Már nem arról beszélünk, hogyan vedd rá magad az edzésre, hanem arról,
hogyan építsd vissza úgy, hogy két hét múlva is legyen kedved folytatni.

Te melyikkel küzdesz többet:
azzal, hogy mit válassz,
vagy azzal, hogy hogyan érdemes újrakezdened?

11/09/2026

Az a bizonyos tökéletes futófotó. ✨

Tudjátok, amikor meglátod a fotóst a pálya szélén, kihúzod magad, rendezed a futómozgást, egy könnyed mosoly, esetleg még integetsz is…

Na, én nem láttam a fotóst.
Egészen addig, amíg majdnem el nem sodortam. 😂

A kép pontosan azt a pillanatot örökítette meg, amikor észrevettem.
Szerintem az arcomon szépen végigkövethető a
„jajdebazdmegottvanegyember” felismerés teljes érzelmi íve. 😂

Mindenesetre örökké hálás leszek ezért a fotóért, mert ilyen őszinte sportfotót azért ritkán sikerül magáról szereznie az embernek.

Neked készült már olyan sportfotód, amin egészen más történik, mint amit a kép alapján gondolnánk? 😂

11/09/2026

Ismerős, amikor már reggel tudod, hogy ma szeretnél edzeni,
mégis egész nap hurcolod magaddal a döntést?

Most? Később? Mit csináljak? Mennyi időm van?
Ha csak húsz perc fér bele, annak van egyáltalán értelme?

Mire végre lenne időd, sokszor már nem az edzéshez nincs energiád,
hanem belefáradtál abba, hogy egész nap újratárgyaltad saját magaddal.
Pont ezért gondolom, hogy a rendszer egyik legnagyobb előnye nem az, hogy „fegyelmezettebbé” tesz.
Hanem az, hogy kevesebb döntést kell meghoznod akkor, amikor már fáradt vagy.

Ha előre tudod, melyik nap mozogsz, mit fogsz csinálni, és mi a B terved arra az esetre,
ha az eredeti nem fér bele, sokkal kisebb az esélye annak,
hogy estére a következő mondatnál kötsz ki:
„Holnap majd rendesen.”

Nálad melyik megy a leggyakrabban? 😅
A – Majd később.
B – Húsz percnek nincs értelme.
C – Holnap majd rendesen.
D – Ma már úgyis mindegy.
Jöhet a betű kommentben. 👇🏻💙

09/09/2026

A motiváció jó, amikor van.�A rendszer viszont akkor is működik, amikor nincs.
Nem kell mindig tökéletesen csinálni, sokkal többet ér, ha van néhány kapaszkodód, ami visszahoz.
Te melyiket érzed most a legfontosabbnak? 👇🏻

09/09/2026

Lehet, hogy valaki három hónapig heti ötször edz, aztán soha többé, miközben valaki más húsz éve mozog úgy, hogy közben voltak kihagyott hetei, hónapjai, betegségei, életszakasz váltásai, sőt akár teljes korszakai is, amikor a sport háttérbe szorult.
Melyikük sportol rendszeresen?

Régen nekem erre nagyon egyszerű válaszom lett volna:
az, aki nem hagy ki semmit.

A rendszerességet sokáig egy megszakítás nélküli teljesítménysornak láttam.
Ha hétfőre edzés volt írva, hétfőn edzeni kellett, ha pedig valami közbejött, nem egyszerűen változott a tervem, hanem úgy éreztem, az egész rendszer borult.
Volt, hogy magamra haragudtam, volt, hogy az életre, néha még azokra is, akik miatt át kellett írnom a terveimet.

Közben volt egy olyan időszakom is, amikor ezt a működést tényleg szinte tökéletesen fenn tudtam tartani.
Egyedül éltem külföldön, fix munkarendem volt, magamra főztem, én osztottam be az időmet, és alig kellett bárkihez alkalmazkodnom.
Nagyon gyorsan haladtam, és sokáig azt hittem, ez kizárólag azért van, mert végre igazán fegyelmezett lettem.
Ma már máshogy látom.

Könnyű tökéletes rendszert építeni egy olyan életben, amely folyamatosan fenntartja a helyet neki.
Az igazi próba akkor kezdődik, amikor megérkezik mellé maga az élet:
kapcsolat, gyerek, munka, kialvatlanság, betegség, költözés vagy egyszerűen egy olyan időszak, amikor máshol van rád nagyobb szükség.

Az élet előbb-utóbb erősebb lesz a tervnél, és szerintem a valódi rendszerességet nem az mutatja meg, hogy soha nem szakadt-e meg valami, hanem az, hogy mi történik utána.

Ha kimarad egy hét, visszatérsz.
Ha kimarad egy hónap, visszatérsz.
Ha teljesen megváltozik az életed, és már semmi nem működik úgy, mint régen, keresel egy új utat, és visszatérsz.

Ma már nekem nem az a rendszeres sportoló, aki minden héten hibátlanul kipipálja az edzéseit, hanem az, aki mélyen tudja, hogy a mozgás része az életének.
Néha közelebb van hozzá, néha távolabb kerül tőle, de a kapcsolat megmarad.

Talán a valódi rendszeresség nem a megszakítások hiánya, hanem az, hogy a mozgásnak mindig marad egy hely az életedben, ahová vissza tudsz találni.

Attól vagy rendszeres, hogy nem felejted el, hová szeretnél visszatérni. 💙

08/09/2026

Milyen volt újra megtalálni a párodban azt a férfit, akibe beleszerettél és magadban azt a nőt, aki beleszeretett?
Mert nálunk nem az történt, hogy a gyerek születése után eltűnt volna a szerelem vagy a vágy.

Csak közben lett egy kis ember, aki két éven keresztül gyakorlatilag folyamatos készenlétben tartotta az „anya” nevű rendszert és amikor végre adódik egy este kettesben, az ember azt gondolná:
„A gyermek elhelyezve. Anya üzemmód kikapcsolva. Romantika indul.” 😂

Csakhogy az idegrendszer sajnos nem kapja meg ilyen gyorsan a körlevelet.
Van, hogy végre lenne időnk egymásra, csak én még fejben valahol a vacsora–fürdetés–altatás háromszögben bolyongok. Máskor pedig nagyon is megérkeznék nőként… csak éppen nincs hova megérkezni, mert nincs időnk kettesben lenni.

Közben ugyanúgy szeretem és kívánom azt a férfit, akibe annak idején beleszerettem.
Lehet, hogy éppen ezt kell megtanulnunk, hogy a gyerek után nem feltétlenül egymást kell újra megtalálnunk. Hanem az utat egymáshoz, mert közben mindketten változtunk.
Szülők lettünk, rengeteg új felelősséggel, fáradtsággal és közös történettel, de attól még ott vagyunk minden mögött mi is.
A férfi és a nő. A szerelmesek. A társak. A cinkosok. ❤️Szerintem néha már az is rengeteget számít, ha nem várjuk el magunktól, hogy egy szabad este alatt varázsütésre visszaváltozzunk azzá a két emberré, akik a gyerek előtt voltunk.
Nem visszafelé kell mennünk.
Ebben az új életben kell újra egymás felé indulnunk.

Nem könnyű téma ez és még sokat fogunk erről beszélni. Hiszen már gyerekként is azt tanuljuk a mesékből, hogy jön a herceg és varázslatos szerelem majd házasság és boldogan éltek míg meg nem haltak.. valahol belénk van ívódva ez hogy a történet itt lezárul, közben pedig…..

Nálatok milyen volt ez?
Mi volt a legnehezebb az újrakapcsolódásban a gyerek után és mi segített abban, hogy újra ne csak anya és apa, hanem nő és férfi is legyetek egymás mellett? 💙
Kommentben írom mit csinálunk 😇

07/09/2026

Amikor adott minden, minden könnyebbnek tűnik.
Elindulsz, tervezel, lelkes vagy, és egy pillanatra azt hiszed: na, most végre összeállt.

Aztán közbejön az élet.
Egy rossz éjszaka.
Egy sűrű hét.
Egy beteg gyerek.
Egy kihagyott edzés.

A legtöbben ilyenkor azt gondoljuk, elvesztettük a motivációnkat, pedig szerintem valami más történik.
Megtörik a lendület, és nem maradt utána semmi, ami megtartson.

Egy fix pont.
Egy rövidebb B terv.
Egy előre kiválasztott edzés.
Egy ember, aki számít rád.
Egy hely, ahová egyszerűen vissza lehet menni.

Nem az a kérdés, hogy ki tudsz-e alakítani egy jó rutint, amikor minden jól megy.
Az a kérdés, mi történik veled, amikor már nem megy minden jól.
Ott derül ki, hogy rendszered van-e… vagy csak lendületed volt.

Ezért gondolkodom egyre kevésbé motivációban az UP!-nál is.
Nem szeretném, hogy mindig lelkesnek kelljen lenned ahhoz, hogy haladj.
Sokkal fontosabb, hogy legyenek olyan pontok, amelyekhez akkor is vissza tudsz nyúlni, amikor éppen semmi kedved újrakezdeni.

Mert kiesni fogunk.
A jó rendszer nem ezt akadályozza meg.�A jó rendszer hazavezet.

💙 Neked van már valami az életedben, ami visszahoz, amikor kiesel a ritmusból?

05/09/2026

Hiányzott már a gyereked mellett az az életed, amelyben még nem volt gyereked?

Úgy….hogy közben egyetlen pillanatra sem kívántad azt, hogy ő ne legyen?

Szerintem ezt az érzést sok szülő ismeri, mégis furcsán nehéz kimondani.
Hogyan is mondhatnád ki azt, hogy hiányzik a szabadságod, a csend, az alvás, a spontaneitás, egy átbulizott este, egy kettesben töltött hétvége vagy egyszerűen az, hogy néhány órán keresztül csak saját magadért felelj, miközben pontosan tudod, hogy soha többé nem szeretnél olyan életet, amelyben a gyermeked nincs benne?

Pedig a két érzés tökéletesen megfér egymás mellett.
Borzasztóan imádhatod a gyerekedet, és néha borzasztóan vágyhatsz arra, hogy senki ne szóljon hozzád. 😅Lehetsz hálás azért az életért amid van, és megsirathatsz valamit abból, ami már nincs.

A hiány nem mindig azt jelenti, hogy vissza akarunk menni, csak azt jelenti, hogy annak az életnek is voltak részei, amelyeket szerettünk.

Nekem talán az egyik legfontosabb felismerésem az, hogy nem kell rosszul éreznem magam azért, mert az anyaság mellett vágyom csendre, nőiességre, munkára, sportra, szerelemre, barátokra, kalandra …saját magamra.
Ezek nem az anyaságból vesznek el.
Ezek is hozzám tartoznak.

Talán nem is az a célja ennek a .. mondjuk ki furcsan ambivalens, bűntudattal átitatott érzésnek, hogy az anyaság után visszakapjuk a régi életünket, hanem hogy, amit szerettünk benne, helyet csináljon az újban.

Tényleg kíváncsi vagyok:
Mi hiányzik neked a legjobban a gyerek előtti életedből?
És ami még érdekesebb….
sikerült már valahogyan visszahoznod belőle valamit a mostaniba? 💙

Cím

Gyomaendrod

Telefonszám

+36202822797

Weboldal

http://www.upfitness.hu/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Keresztanyu.upfitness új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.