Agyhugykő tartalék

Agyhugykő tartalék Nem szeretem a hülyéket, bár a legtöbb esetben én vagyok az...

10/02/2026

A mocsi visszavág

Karácsonyra megegyezett a tágabb család, hogy mindenki kézműves ajándékot ad a többieknek. Bámulatosan jó az ötlet és kreatív, egészen addig a pontig, amíg rá nem jössz, hogy nem értesz igazán semmihez, amit tudnál csinálni vagy adni. De most komolyan… semmi, de zéró ötletem nem volt, hogy mit csináljak.

De megkocogtatta pici buksimat a jóötlettündér. A Harry Pottert mindenki szereti, mi lenne, ha csinálnál belőle valamit? Az Avada Kedavra jó lesz? A tündér elhatárolódott, és ajánlotta a vajsört. Mindössze két hétig vadásztam Barr Soda-t hozzá, mert a recept szerint az kell bele. Na, én kipróbáltam. Nem volt teljesen büntetnivalóan szar, és sugárban sem hánytam tőle, mindössze ihatatlan volt. Az már csak hab volt a vajsörön, amikor rájöttem: ez konkrétan bármilyen üdítővel elkészíthető. Én meg megittam két litert abból a szénsavas, színtelen, majonézes, felforrt gázolaj ízű löttyből.

Éreztem, hogy ez így nem lesz jó egészen. Más ötlet kellene. Miért ne csinálhatnék mocsit? Amit nem is így írnak, nem is így ejtenek, meg az íze sem egészen ilyen, és az alakja sem. Zseninek éreztem magam. Mindössze három fordulót tettem a különleges japán ragacsos rizsliszt beszerzéséhez, mert amiket vettem, nem jók. Ez persze akkor derült ki, amikor csináltam. Közben meghallgattam rendkívül elmés vicceket az eladóktól:

– Mit tetszik keresni?
– Ragacsos rizslisztet.
– Mit akar abból csinálni? (Itt már éreztem, hogy az agyam jobban fog füstölni, mint az Etna június 3-án.)
– Mocsit.
– Micsit? Hahahaha! Hát hallod, Marzsi? Hát nem vicces? Hehehehe!
– Nem.

Hazamentem, és megcsináltam a mocsit negyedszerre. Szétgőzöltem mindent benne, konkrétan az utolsó rizsmolekula könyörgött, hogy ne tegyem. De én megtettem. Majd elkövettem a hibát, mert nem voltam teljesen tisztában azzal, hogy amit gőzölünk, az meleg, mint a Nap felszíne augusztusban — és a kezembe vettem.

Annyira megdöbbentem, hogy nem hittem el, és ezért el sem dobtam, csak tartottam a kezemben. Reméltem, hogy hamar kihűl, bár nem úgy tűnt. Lecsaptam, és elkezdtem ütni. A szurkolótábor megkérdezte, hogy meleg-e, és hogy miért veszem ennyire komolyan a dolgot? Mert Japánban ezt bizony kalapáccsal ütik.

Dehogy akartam én komolyan venni, de ezen a ponton már láttam, hogy ez személyes üggyé vált. Itt akkor is boldog Karácsony lesz, ha mindenki összemicsinálja magát. Meg mindenkit is.

Nagy nehezen elkészültem vele. Égési sérülésekkel, törött tenyérrel, repedt ujjakkal, zokogva adtam át a kis csomagokat.

Soha többé nem lesz se mocsi, se micsi… hülye japán édességek.

10/02/2026

Futár az időhurokban

Harcom az E‑maggal olyan epikus szintre hágott, mint a Tom & Jerry csehszlovák változatának diafilmes adaptációja. Rendeltünk karácsony előtt egy tablet/grafikus tábla hibridet, mert ki akartam teljesedni ezen a téren is, pedig úgy rajzolok, mint egy betépett ötéves, aki szívgyógyszerre iszik.

Pechemre építőipari középiskolába jártam, ahol viszonylag sokat kellett rajzolni. Álljunk meg: a Peched nem egy település. A „pech” balszerencsét jelent, csak bonyolult szóval és nyelvtanilag helyesen leírva. Pech = pekk, pehh, stb.

És mivel megint beszóltam, ezt sem fogja senki elolvasni. De nem baj, megkérdeztem az AI‑t, szerinte sem érti meg mindenki, amit írok. Tehát teljesül a vágyam: meg nem értett művész vagyok.

De vissza a harcomhoz! A táblát megrendeltem, fizettem, és beálltam az ablakba nézni, mikor jön a futár. Hát, nem azonnal. Úgy éreztem, az idő vánszorog, mint egy átlagos unatkozási versenyen egy lebetonozott Skoda 120L.

A futár végül jött, közben az ablakban némi por rakódott rám, és a gyerekek sem értették igazán, miért állok ott napok óta.

Aztán megjött a csomag. Kinyitottam. Igeeeeen! Előttem valaki más is. Egy feltépett zacskóban volt valami, amit nem rendeltem, mindenféle papír nélkül. Na, ez igen. Itt valami csel történt. Visszacsomagoltam mindent a dobozba, kértem egy visszaküldést. Itt még nyugodt voltam, magam váltam a győrzámolyi Terézanyává, csak nem dolgoztattam gyerekeket. Na jó, ez nem teljesen igaz, a terítést a gyerekek csinálták.

Vártam ismét a futárt, gondoltam, majd másnap érkezik. Hát a frászt. Este 22:43‑kor jön egy e‑mail, hogy ebben a pillanatban vette át tőlem a csomagot. Annyira megdöbbentem, még a kiskorbács is kiesett a kezemből, a sárkányos dil… nem fontos. Meglepődtem. Kinéztem azért, ezen meg a szomszédok lepődtek meg. Tiszta prűd itt mindenki, vagy csak nem láttak még bőrtangás, kamionosbajszú, korbácsos embert sárkányos… pizsamában. Igen. Pizsamában.

Jeleztem másnap az E‑magnál, mi történt. Kérdezték, hogy érdekelne‑e esetleg egy másik ostor. Mondtam, hogy nem, ellenben vigyék innen ezt a valamit, amit küldtek. Egy AI társalgott velem a dologról, majd kijelentette, hogy nem érti, kérjek új visszaküldést. Kértem. Másnap megint jött egy jelzés, hogy a futár felvette a csomagot, és már a raktárukban van. Nem semmi. Néztem a távolba, mint a Leninszobor a párzó szatírokra, akik vattacukorral kínálják.

Megint jeleztem az E‑magnak, kis társamat idézve: „AI, kapcsolj nekem egy majmot vagy valakit, aki képes ezt megoldani.” Nah, ez eltartott karácsony utánig, akkor elértem egy ügyintézőt, aki sűrűn elnézést kért, megígérte, hogy kapcsolatba lép a forgalmazóval, és banyatankkal kihajtja belőlük a pénzemet. Eltelt egy nap, újabb e‑mail… Nem értük el a forgalmazót, a pénzt visszaadjuk, azt a valamit meg tartsd meg.

Hát jó, akkor ez hepiend, belecsapnék a saját kezembe, de éreztem, hogy ennek még nincs vége.

Közben azért kibontottam újra a csomagot, megpróbáltam beüzemelni. Na, tök jó a cucc, de nem sikerült.

És itt érünk el a sztori végére! Eltelt egy újabb hét, csörög a telefon.
– Na mondom, ki vagy?
– Hát a futár vagyok, jöttem a csomagért.
– Milyen csomagért?
– Azt neked kell tudni, te akarod feladni.
– Decemberben kellett volna jönnöd, most január vége van.
– Lesz csomag?
– piii piii piii…

31/08/2025

Mint már meséltem, sütök meg főzök is mostanában, meg warhammert is játszok és a kettőt összekötve hatalmasnagy taktikus vagyok. Egy salátát csináltam mindenből és bármiből amit itthon találtam. De leginkább salátamix, paradicsom, csicseriborsó, feta és a TiTkOs SzÓsZ. Ez a titkos szósz olyanná lett kicsit mint a titkos hely, amiről a laktanyában elhintettük hogy létezik, és onnantól kezdve keresték emberek. Mert mi az hogy titkos, ők mindent tudnak itt. Hát ezt pont nem, mert titkos.
Ez a szósz amit rátettem a salátára annyira titkos volt, hogy a konyhában csináltam, paraván mögött, a speizban, a sarokba guggolva hogy senki ne is láthassa mit kotyvasztok. Az állaga istenien, krémes, egyúttal folyós, fűszeres, édeskés, savanyú, plátzingolt és fehér. Ráöntöttem mindenre ami élt és mozgott a konyhában, a kenyérbogarakra is, akik később fehér csíkokat húzva fosták magukat halálra. Lehet nekik túl tömény lett, nem tudhatom nem vagyok bogárológus. Ahogy kis társam sem volt az, aki vélelmezte hogy a csíbort mi találtuk ki, mert ilyen lény nem létezik. Még hozzátette azt is hogy szemetek vagyunk. Mert már a kredencet meg a kerevetet sem akarta elhinni.
De vissza a szószomhoz. Ahogy ettük, feleségem tippelgetett miből készülhetett. Nem találta ki. Erre a gyerekek is vérszemet kaptak, de ők sem találták ki. Viszont megjegyezték hogy pattogatott kukorica íze van. Ennek folyományaként inkább megkóstolom a pattogatott kukoricát, ha csinálok nekik...
Vagy 20 perce ment a találgatás, egyre hevesebb ötletekkel, az 5 hozzávalóból 4 már kiderült. Nagyobbik fiam egyszercsak felnéz. "Apa én tudom, beleköptél". Baj lenne ha ilyet köpnék, rögtön szaladnék egy garattükrözésre, de amilyen szerencsém van, azt tuti valami barokk falitükörrel csinálnák. A séfek meg sorban csöngetnének hogy jóska ezt a dunsztosüveget, még ha tele tudnád csulni, az remek lenne! De gyorsan, mert a vendégek meg éhesek.
A lényeg, nem árultam el a dolgot, és megemlítettem, hogy majd a végrendeletembe bekerül és a családra hagyom a receptet. Ez persze nem volt jó, mert a kíváncsiság nagy úr. Meg Darth Vader is.
A vége a dolognak: a saláta elfogyott. Szívesen a tippet minden, gyermekes családnak :D aztán pedig mindenki morogva elhagyta a konyhát, hogy csesszem meg a szószomat. Azóta kések élezésének a hangja hallatszik, van aki a célbalövést gyakorolja csendespihenő alatt. Azt hiszem el kellene mondani, hogy gázolajat facsartam bele és darált kenyérbogarat...
És aki azt hitte megtudja, mi a titkos összetevő, hát a lónak a f... titkos.

28/08/2025

A sztárséf visszatér, hogy megmutassa a trónkövetelőknek, hogy ez a trón foglalt! És aki evett már a főztömből, tele is pakolta. Főleg egy ismerősöm aki tejérzékeny, de én tejeskávéval itatom. Mert ő erős, és ez neki az achilles-ina. Szóval ha sok tejet iszik, majd hozzászokik. De nem, konkrétan f.sni jár hozzánk.
De, ne térjünk el a tárgytól. Az utóbbi időben 2 dolgot csináltam a sütés terén ami jelentőségteljes lépés volt.
1. A robotporszívó (James McPorsy az inas), mágneses felmosókorongja egy tepsi aljára tapadt, és simán megsütöttem. Az egész falu azt hitte nálunk választanak pápát, annyi fehér füst jött ki a sütőből. Emellett érdemes megemlíteni, hogy bár a felmosókorong elfojt, rá a rácsra, beletapadt a sütőbe, és 2 hónapig vakartam zsíroldóval amire rájöttem, hogy az nem oldja fel, a korong szára, ami mágneses volt, még akkor is a tepsin volt, amikor kiengedtem a füstöt és észrevettem mit csináltam. Aztán egyszercsak csengettek, az Omega zenekar élő tagjai voltak és könyörögtek a receptért. Jó darabig hagyományosan kellett felmosnom.
2. Nekiálltam gluténmentesen sütni. Elsőre bátortalanul lépegettem a gluténmentes étkezés útvesztőjének ingó lépőlapjain. Szóval nyersen ettünk mindent, igen a húst is. Főleg a húst. Foggal roppantottam el a csirke nyakát és ráztam jobbra-balra. Aztán fosztás nélkül megettem. Nem volt benne glutén, nem kell kiakadni.
Ezt követően konszolidálódtam meg disztingizéltem is, és recept alapján csináltam zsemlét. Hozzávalók: LáNdZsÁs ÚtIfŰmAgHéJ. Nem, nem tudtam hogy van ilyen növény. És azt sem hogy a magjának héja is van. Reményttelenül mentem el a helyi Prájm-ba (Príma árgyélusul). Beálltam a mentes dolgok sorába, perszehogy volt. Azt sem tudom hogy néz ki amit venni akarok, ezeknek meg ven több zacskóval. De, nem ez az igazán kiakasztó. Próbáltam csirkemellet venni, amire közölték hogy kedden hozták, már nincs. Érezzük azért a fejvakarási tényező oksági összecsengését az agyértágulási együtthatóval...
Mindegy alapon átmentem a másik boltba, vettem ott tyukot. Aztán hazajöttem, megcsináltam életem első és ezáltal legjobb gluténmentes zsemléjét. Mivel finom volt, ezért elkezdtem trükközni. Mi lenne ha raknék bele valami más növényt is amit név alapján nem ismerek fel? És így lesz a kézműves csattanómaszlagos, látnokzsályás zsömike én módra. Azóta szálj repülj velünk hát, gyere szálj, minden éjszakán...

27/08/2025

Ki vagyok akadva teljesen. Rá kellett jönnöm, totálisan hülye vagyok, pedig ezt már régen többen pedzegették. Elkezdtem kommentszekciókat olvasgatni a nagyobb médiumoknál. Hát jajj. Hallgatni arany, ha úgy hallgatsz hogy még helyesen is tudsz írni, az meg platina. Kezdem megszokni, hogy ez a nép olyan globális mindentudással és mindenhez értéssel jön a világra, hogy a kavics amit eldobunk, egy francia kezébe kerülve a bölcsek kövévé válik. Mi találtuk fel még kereket is. Előtte a szögletes kereket tolták a lapján. Mert annak van látszatja. Na de térjünk vissza a realitások talajára. Vannak a tényleges szakértők, politikai, gazdasági, meg minden egyéb. De tényleg, nekik erről van papírjuk hogy értenek hozzá. Ezzel szemben sokan vannak akik tudnak körmözni, hobbiból kutyát tartanak, asztalosok, etc. Közülük sok meglepő magabiztossággal állít dolgokat, amiket a jó fene sem tudja honnan szed. Ki áll nyerésre a belpolitikánkban, ki áll nyerésre a háborúkban, gazdaságilag ki az erősebb.
Fontos dolog lenne hangsúlyozni, hogy ezek maximum megalapozatlan vélemények, amik alapján néhányan képesek lennének ökölre menni egymással. De most komolyan, egy Körmös Gitta és egy Kőműves Kelemen lehet hogy rátapint valamire, de amikor egymásnak mennek mert az egyik szerint az MRNS vakcina okozta az Ukrán-Orosz háborút a másik szerint meg a közelgő csillagközi térből érkező látogatón érkeznek a Szíriuszról a Nobel-díj átadóra Descartes imádó szittya ősmagyarok, akkor lehet tudni, itt bizony minden pofon jó helyre megy.
És akkor ott tartunk, hogy a tényleges szakértőknek ezeket az embereket nekiugrasztják a politikai pártok. Elkezdenek féligazságokat és baromságokat hangoztatni, meglepően szervezetten és agresszívan. Mert nem egyetérteni nem lehet. Ha mást gondolsz, akkor ellenük vagy.
És mind tudjuk kik azok akik csak végletekeben tárgyalnak! A SITH-ek. Nem sh*t-ek hanem Sith-ek. Mondtam én, hogy jön egy űrhajó nem? Na most ha ez az űrhajó nem a józan eszet, emberséget, vagy belátást hozza, akkor nyomorult kenyérbogarakat és a belső hangszóróin üvölt hogy:
Dale a tu cuerpo alegría, Macarena
Que tu cuerpo es pa' darle alegría y cosa buena
Dale a tu cuerpo alegría, Macarena
Hey Macarena, ay!
Többet nem olvasok hozzászólásokat inkább azt hiszem. Ha a tükör elé állok és hajtogatom bele hogy rohadj meg rohadj meg rohadj meg, ugyanott tartunk mint a mai szellemi állapotok és a közbeszéd.

27/08/2025

Ahogy 5 éve elköltöztünk a szolgálati lakásból, nagyon úgy tűnik, magunkkal hurcoltuk legalább egy szolgállatot. Nevezetesen a kenyérbogarat. Az elmúlt 5 év a velük töltött harccal telt. Még jó hogy maradtak terepszínű ruháim, mert így lesben tudok állni, vagy ülni a polcok között. Igen, búvárszemüvegben ülök a piros párnán a konyhaszéken, gyakorlóban, egy fekete deichmannos Nike strandpapucsban, méreganyagok bekeverve a hátamon és várom, hogy megjelenjenek. Akkor felugrok és lefújom őket folyékony napalmmal. Igen, az én napalmom annyira halálos, hogy csak folyékony formában létezik. Amit lepermetezek vele, azt már sütni nem kell, azt esszük reggel és este is. Nem csoda hogy a gyerekek könyörögtek a sulis menzáért. De mindennek van jó oldala is! Ez így teljesen gluténmentes, és magas fehérjetartalmú.
Amikor véget ért a harcom a bogarak ellen mert szétcsapdáztam, levadásztam, szénné égettem őket (papuccsal agyonvertem őket), örömünnep tört ki itthon. A gyerekek mondjuk megijedtek, hogy apa teljesen megbolondult mert a Hupikék Törpikék Macarena és Captain Jack feldolgozását bömbölteti a hangfalon, miközben győzelmitáncot jár. De, nincs igazuk. Már annyira szétmacarénáztam magam, hogy nekiálltam sütni az ebédet. Kinyitom a lisztesbödönt, hát nem ott macarénázik mégegy? Kiszedtem, megsütöttem. Ezt követően gondoltam iszok egy jól megérdemelt teát, a mentatea a kedvencem, meg le is nyugtatja az idegeket. Kibontom, erre azt hallom: Heeeey Macarena! Haii! A gömbvillám karcolja a taknyodat a hátadba te orvteazabáló hímpellér felkiáltással kidobtam a teát. Meg még vagy 4 doboz másikat, amiből már az hallatszott hogy "baj van attól tartok captain Törp, elfogyott a gyömbérszörp". Kezdtem idegbejönni Máúnika kedves. Elkezdtem átnézni a dolgokat és kiderült, ezekből a dögökből több van mint belőlünk. És gyorsabban is szaporodnak. Idővel ők fognak nyerni...
Nekiálltam a konyha közepén ülve sírva a fél pár papuccsal ütni őket, meg minden mást is. Ki van zárva hogy maradt volna még. Kinyitottam a fűszertartót, elgondolkodtam: bazsalikomot vagy kenyérbogarat szórjak e az ebédre. Kidobtam a konyhabútort inkább. Most egy levegőbe lógó vízvezeték alatt ülök és nincs Macarena többet. Viszont most meg egy muslica meg a 300 haverja repked körülöttem. Azt hiszem el fogom kezdeni idomítani ezeket a lényeket. Ha megvan az 500 belőlük, elküldöm őket sörért.

26/08/2025

Hát ki ne szeretné a felfújható színes miazanyámokat amik akkorát durranak, hogy beszarsz? Még hétvégén is. Csak akkor jobban. Pl én? Kiújult a középsúlyos lufitiszem a sclerozis mellé...
Ugyanis kisebbik fiam úgy ért haza a nagynénjétől (neveket nem mondunk, a bűnös felismeri önmagát), hogy volt a kezei között egy dobozka. Megnéztem, ez bizony tele volt lufikkal. Meg egy lufipumpával. Bónuszban még volt egy kis ákombákomrajz arról, hogy tudsz hajtogatni a lufikból. Belegondoltam a technika készségeimbe és belenéztem a jövőbe is. Na ebből max lufikígyó lesz hajtogatva, és ha nem kötöm el a végét, annyira élethű lesz még sziszegni is fog. Egy délutánt dobtunk rá a dologra, a vége pedig az lett hogy feleségem tud lufikutyát hajtogatni, én meg kígyót ami sziszeg. Aztán újra fújom és megint sziszeg. Mert persze a végét megkötni egy felnőtt férfi ujjberendezéssel nem lehet. Készült aztán lufikutya, hattyú, kígyó. Aztán valami akkorát durrant, hogy barna medve is készült, pedig olyan lufi nem is volt. Innentől kezdve, a délután és az este hátralevő részében, lufiállatok ad hoc módon durrantak szét, miközben valaki, aki egészen biztosan nem én, a felnőtt, bátor férfi vagyok, sikkantott egyet. Valamiért mindenesetre reggelre berekedtem.
Még aludni is úgy feküdtünk le, hogy de ugye csinálunk egy lufikutyát? Hát persze, majd reggel! Ígérte meg feleségem, aki hajnalban elindult dolgozni. Ennek következménye az lett, hogy reggel 0700-kor arra ébredtem, hogy egy lufi van a számban és horkolással fújom a lufihattyút. Szóval amint kinyitottam a szememet, azt sem tudtam mondani, hogy kávét adjatok vagy lő.etek le inkább, már zokogva tekergettem egy hattyú nyakát.
Valamiért a gyerekek úgy hitték, nekem ez menni fog. Mondjuk ezt nem tudom miből gondolták, látták hogy csak sziszegő kígyót tudok. Meg olyat ami hátrafelé repül. A lufik nagy része kipukkadt, amiről nem tehetek. Ab ovo lukasan kerültek ide. Mondjuk én még látom a fantáziát benne, hogy akkor ezek robbanásban szétszakadt giliszták.
Mint bátor vietnámi túlélő lépdeltem az explodált állatok darabkái között, fura mód hallottam egy helikoptert is közeledni, csak a Fortunate son nem csendült fel sehol. A harcok és a lufik elültek. Az ebédből és a vacsorából már rutinszerűen szedem ki a lufidarabokat és azon filózok, hol kaphatom meg a leghangosabban zenélő, villogó, forgó, rázkódó, 5 db 2A ceruzaelemmel működő gyerekmágnes bóvliját, mert rá kellett jönnöm: mindhárom gyerekem járt a nagynénjénél és ez a lufi a most meglakolsz meglepi volt.
Felveszem a kesztyűt, irány Kína! (Ördögi kacaj helye)

26/08/2025

Gazdag leszek gecó, kitaláltam is hogyan! Hány ilyen világmegváltó ötlet hasalhatott már el azon, hogy... bármin gyakorlatilag. Szóval szereztem egy horgászmágnest. Ezzel terveztem kifogni a Mosoni - Duna kincsét. Mert még az ókorban Harald király, bélivó vikingjeivel erre hajózott, amikor annyira berúgott hogy ihaj, és a kincsekkel megrakott hajó elsüllyedt. Igen, pont itt, a kertem végében, a töltésen túl. Még az utolsó szavai is ezek voltak. Annyira részeg vagyok, süllyedjen el itt a hajóm, ahol kertek vége lesz 1500 év múlva, dikk.
Én pedig elhatároztam, megszerzem a kincset. Kit érdekel, hogy az arany, meg az ezüst nem mágneses! Ki fogom fogni. Ki is mentem a partra feleségemmel, aki a lelki támogatást nyújtotta. Fogtunk is rögtön valamit az első dobásra! Fejben már a saját jachtomon ülve ittam a Hell jegeskávét, amikor láttam hogy ez egy vas. Nem baj, ha régi még lehet ugyanúgy értékes. Hát nem volt az. Egy "C" alakú vas volt. Aztán fogtam egy "I" alakút is. Meg egy szöget is és egy ősi Heineken söröskupakot. Hát, ebből ugyan nehéz meggazdagodni, de nem lehetetlen azt hiszem. Szóval hazavittük a kincseket! Ahol feleségem egy laza mozdulattal kidobta a kukába a szemetet amit hazahurcoltunk.
De ettől még nem keseredtem el! Nem vagyok az a fajta. Másnap a gyerekekkel is kimentem. Nagyobbik fiam bedobta a mágnest a vízbe, meg vele együtt a még le nem tekert kötél tetemes részét is. És fogott vele egy vasat. Aztán felváltva dobáltunk, még egy vidrát is láttunk. Tudjuk hogy az volt, mert majdnem fejentaláltuk. Aztán arra gondoltam, milyen szar lenne ha a mágnes beakadna két kő közé, mert nem tudnám mivel kiszedni...
És láss csodát, minden kívánságom így teljesüljön, beakadt a kövek közé. Minden erőmet bevetve nekifeszültem és húztam a kötelet, de a kövek nem akartak elmozdulni. Gondoltam hogy ez már a hajó valamilyen része lehet, hogy ilyen nehezen jön ki.
"De, nem így történt." Kétségbeesve kerestem a megoldást a dologra, de se hajó se madár nem jött arra hogy a másik irányból kiszedjék nekem, kés nem volt nálam éppen... Pedig általában valamiért rendszeresen van legalább 2. Egy nyúzni, vágni, egy meg mert bármi történhet amihez kell. Pl fagyit kell enni, vagy nemtudom. Más megoldás nem lévén elkezdtem vetkőzni és a könnycseppjeimen a víz felé csúszni. Éreztem, hogy hideg lesz. És láss csodát az is volt. Bementem térdig, de még messze volt a mágnes. Feltűrtem a rövidnadrágot, egészen betangásítva, és akkor láttam hogy a vízbe is be kell majd hajolni. Zokogva mentem ki a partra a pólómat is ledobni. Gondolkodtam a rövidnadrágon is, de nem olyan boxer volt rajtam. Igazából olyan volt, amiben a halak elcsipegetik amit nem kéne. Vettem egy mély levegőt és bementem. Behajoltam a hideg vízbe, lentről a jegesmedve adott egy pacsit és a kezembeadta a mágnest. Örülés, kijövés csurom vizesen. A víz hideg volt, de legalább az idő is. Megetettem a pingvineket a parton száradás közben. Aztán elindultunk lassan. Itthon gyorsan lefürödtem, kiszedtem a seggemből az ott rejtőző pontyokat és márnákat, bár a horgászok reklamáltak hogy már oda etettek.
És eljött a ma reggel. Igen megfáztam. És meg sem gazdagodtam abból amit fogtam. Tudjátok miért? Mert szemét. Viszont éles logikámnak hála belátom, hogy én most tulajdonképpen a bolygónk vízrendszerét tisztítottam. Pont mint a Bolygó kapitánya. Tehát én vagyok a Mosoni-Duna kapitánya. A kövi lépés a bolygó!

18/08/2025

Na de nekem oda is kellett jutnom arra az MRI vizsgálatra ám. Gondoltam megszokott módon majd vonattal odamegyek, este 8-ra és akkor a 10 óra körüli meg hazahoz majd. Közben kiderült, hogy a MÁV-nál kb annyi garancia van az utazás sikerére, mint a postán egy-egy levél célbaérésére. Győrben felülsz az s10-es vonatra a Déli felé, Komáromnál felrobban melletted egy vagon, Tatánál jönnek a pomogácsok és megeszik az utasok felét, Tóvároskertnél féregjárat nyílik ami visszakanyarodik a nappalinkba és onnan a belső zsebembe, aztán eltelik 3 óra és le tudok szállni egy településen ahol bizonyítottan nem járt vonat még ebben az életben és megeshet, hogy nem is magyarul beszélnek. És légkondi van. De, főleg meleg levegőt nyom be, ami a 37 fokban még kell mint egy falat aszalva rohasztott tintahal az Ecseriről.
Szóval a Máv kilőve... Maradna a busz, ha járna Győr és Budapest között, de úgy hallottam hogy a démonok meggátolták 20 éve a 2 város közötti direkt összeköttetést. Innen meg egyenes út marad az autózásig.
Be is szálltam a kárpátok kobrájába, a pusztító 999 cm3-es Joggerba és nekivágtam. Mindössze közel 3 órát vett igénybe eljutni az autópályán Budapestig. A vonat ha nem tart kalandtúrát max 2 óra, csak jelzem.
Az M1 autópálya egyik sávja le volt zárva, de nem úgy hogy helyenként, és akkor lassabban tudsz csak menni. 20 km-en tudtam 130-al menni mert ugye ennyi a sebességhatár. A többi részen 80 km/h. Szóval ha földúton szlalomozok a szélkerekek között, tolatva, úgy hogy csak a tolatókamerát használom... lehet bárhova előbb odaérek, de a helikopter tuti elvisz a kórházig, ha odacsavarom magam valahova.
Mivel az egyik sáv le volt zárva, pályabővítés miatt, ezért a kamionok már a leállósávban előzgették egymást és a román halálkonvojokat. Nem azt mondom, nem fogtam remegve a kormányt, de amikor Guns-t hallgattam nem csak Axl Rose sikított. Hanem a munkások is akik mellett álltam. Olyan jó a hangom. Aztán eggyé váltam az erővel és az autóval, megszállt a nyugalom és a bólyák is elkezdtek lepotyogni. Úgyis zavarták a kilátást. Majdnem annyira, mint az útépítőmunkás aki az ablakörlőbe kapaszkodott az életéért.
De, odaértem! Pesten mindenki mint a kisangyal úgy vezet. Győrben nem ehhez szoktam. Itt éhezők viadala van a főúton, ott meg hagynak beférni a sávba. Meg a parkolóban sem az van, hogy a kerítés betonja és a rátolató autó között még áll egy motor vagy lovaskocsi is. Egészen kultúrsokk volt. Edward T. Hall és Geert Hofstede sem értenék. Főleg, mert magyarul pont nem beszéltek.
Ezt követően már csak oda kellett érnem a 4-es és a 3-as metrókkal a Göncz Árpád városközponthoz.

18/08/2025

Megint jártam MRI vizsgálaton. Amúgy jó volt. Már ha szeret az ember egy vállszéles wc-guriga alakú csattogó miazban feküdni, ahol nem mozoghat, van egy tű a karjában és még csak fém dolgok sem lehetnek nála. Na nem mintha mondjuk egy telefont meg lehetne odabent nézni, mondjuk a mágnesesség a plafonon tartaná. De ha mondjuk úgy tartja ott, hogy a előtte félrenyomsz valamit és a Zámbó Árpy best of indul a Youtubeon... Az a fél óra akkor is emlékezetes lesz, ha van füldugója az embernek.
Az első MRI vizsgálat előtt még gyakoroltam is hogy milyen lehet, pl az ujjaimat wc gurigákba, meg vízvezetékcsövekbe dugdostam, miközben a Satisfaction üvöltött körülöttem, mert a benti hangzás a gépben is hasonló lesz. A tűvel nem számoltam, úgy voltam vele így is lesz elég dolog amitől rettegek és akkor majd jól elájulok. Ne fokozzuk még tűkkel is. Aztán azóta kezdtem megbarátkozni a dologgal. Már készségszinten alszok pl bútorok között, ahol van vállszéles hely, és mindenembe mosolyogva szúrok tűket. És akkor jött a nagy változás, megkérdezték mi lenne ha terápiát váltanánk. Jeleztem, hogy nem tudom nem vagyok orvos. "Maga kis vicces... én sem." hangzott a válasz. Maga kis vicces mondtam volna ha nem fagy belém még a sz.r is. Itt derült ki, hogy gyógyszert kellene szednem, évi 10 szemet és nincs több önböködés. Na de ki az az Évi és miért van 10 szeme? Ezek olyan kérdések amikre soha nem fogok választ kapni azt hiszem. Viszont mehetek fél évente diszkópartira az MRI-be. Úgy voltam vele, hogy kis barátom jutott eszembe a dologról, akit szeretnék szó szerint idézni: "figyeejé, melyiket választanád, minden nap megkupakolnak, de akkorával mint egy ceruza, vagy évente 2x, de a hegye akkora mint az öklöm?" Majd bizalmasan átkarolta a vállamat ahogy mellém esett a székre, és közölte, hozzá lehet szokni. Elgondolkodtam a dolgon, majd röhögve jeleztem, az évi 2 MRI-t kérném.
A válasz elsöprő volt. Jó, akkor most ne menjen sehova, veszünk vért aztán jövő héten kedden MRI. Amire más fél éveket vár, nekem elintézték 1 hét alatt. Amire magamhoz tértem a sokkból, otthon voltam és eltelt fél év. Csörgött a telefonom. Nagyon nem szeretem ha csörög, mert akkor általában hajnal 3 környékén kiküldtek egy pusztába nézni magam elé, szomorúan. Ne adj isten nem vihettem magammal a felfújhazó, sze....krényemet, amit meg tudok pakolni. Jól. Azért felvettem, hátha fontos... Az volt, majd pár napon belül hívnak és mondanak egy időpontot MRI-re. Mondtak. Csütörtökön, hogy várnak kövi csütörtökön, és legyen nálam vérvételi eredmény. Annyit bírtam kinyögni, hogy háde az enyém vagy vegyek mástól? Azért odaértem, és jó volt. Nagyon jó dal a Satisfaction.

09/08/2025

Miután a medencére vegyi, biológiai és atomcsapást mértem egyszerre, egy zöld csomó kezdett lebegni a vízen. Már nem lángolt, de cserébe nem is pislogott mint gyerekkoromban az angolna ami megnyúzva kimászott egy Tescos szatyorból ami az ablak kilincsén lógott, leugrott a padlóla még csak ledobni sem kellett de dulván, csak hogy egy ismerősünk hajnal 2-kor rá tudjon lépni. Szóval próbáltam azt a zöld valamit eltávolítani egy hálóval aminek régebben 1.5 méteres nyele volt 3 részből, aztán az első használat után +3 részre tört a nyél és a háló szétszakadt. Kicsit Sziszifusz munkájához kezdett haspnlítani a dolog, amikor feleségem közölte, szerinte kell egy homokszűrő. A nevével ellentéteben nem a homokot szűri át. Igen, azt hittem. Nem is értettem akkor miért a medencére kötjük és nem a homokozóra. Aztán rájöttem, hogy azért mert a medence felállítása előtt az első dolgom az volt, hogy a homokozót szétb... szereljem, mert már nagyon idegesített. Elindítottuk a szűrőt, ami egyik oldalon beszívta a zöld szmötyit, és azzal a lendülettel a másikon kifújta.Elsőre nagyon úgy nézett ki, hogy abban a 3-4 másodpercben kell pancsolni, amíg a szmötyi a keringetőben van.
Én már beletörődtem, elfogadtam, készültem rá hogy akkor 5 létrát is fogunk venni, az sem mindegy hogy milyet, mert a gyerekek majd biztos ilyen Pókembereset meg Minecraftosat akarnak majd. A Temun biztos van, felkiáltással elkezdtem keresgélni őket. Aztán jött feleségem, hogy nyugodjak meg mert akkor biztos megnyugszok. Rendeljönk csodazsákot! Mondtam hogy nekem már van egy, újabb nem kéne még, nem ereszt, nem folyat, nem lazult le, neki meg szerintem nincs rá szüksége. Erre kiderült hogy hülye vagyok. De ez meg nem lepett meg.
A csodazsák egy olyan zsák ami 1 mikron sűrűségű anyagból készült, rá kell tenni a medence kimeneti bejövő csövére, elindítani a vízkeringetést, és akkor megfogja a zöld lényünket. Így is lett. Fennakad rajta meg minden, de mostmár látom a medence alját. Az összes fa, fű, fulladt élőlény, a Titannic roncsai, most mind látszanak. A víz nem algás, viszont cserébe kiderült, hogy csak papucsban érdemes bemenni, mert több a gány az alján, mint egy dögkútban és roncstemetőben együtt. Személyzettel.
Momentán próbálom egy szakadt lepkehálóval kimerni a szemetet, és közben jajongok mert a víz meg csíp a sok vegyszertől. Szóval... kellene valami olyasmi még, ami a hulladékot lebontja, de engem meg nem. Se a medence falát.

Cím

Győrzámoly
Győrzámoly
9172

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Agyhugykő tartalék új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Agyhugykő tartalék számára:

Parancsikonok

Megosztás

Kategória