07/09/2026
Van bennem egy pillangó.
Ő a lelkem.
Sokáig ő repült elöl. Emberként és vezetőként is.
Színes, finom és érzékeny. Tele van szeretettel, empátiával és jóindulattal. Hisz az emberekben, keresi a kapcsolódást, és még ott is képes meglátni valami szépet, ahol más talán már régen feladta volna.
Ő vette észre elsőként, ha valaki elbizonytalanodott, elfáradt vagy kívül maradt. Megérezte a kimondatlan feszültségeket, meghallotta a hang mögötti érzést, és akkor is megpróbálta megérteni a másikat, amikor annak működését már nehéz volt elfogadni.
A pillangónak sokat köszönhetek.
Segített valóban figyelni az emberekre. Bizalmat teremteni, kapcsolódni, és nemcsak azt meghallani, amit valaki mond, hanem azt is érzékelni, ami a mondatai mögött történik.
De az érzékenységnek van veszélye is.
Könnyen magunkra vesszük azt is, ami nem a miénk. Tovább próbálunk megérteni valakit akkor is, amikor már határt kellene húznunk. Újabb lehetőséget adunk ott, ahol valójában következetességre lenne szükség.
És néha annyira figyelünk arra, hogyan érinti a másikat egy döntésünk, hogy közben elbizonytalanodunk abban, amit vezetőként már pontosan látunk.
Ma már nem engedem, hogy mindig a pillangó repüljön elöl.
Nem azért, mert többé nem akarok érezni, vagy mert vezetőként keményebbé szeretnék válni.
Éppen ellenkezőleg.
Megértettem, hogy az érzékenységem akkor maradhat valódi erőforrás, ha nem bízom rá minden helyzetben a vezetést.
Vannak helyzetek, amikor neki kell előrelépnie. Amikor figyelemre, megértésre és kapcsolódásra van szükség.
Máskor azonban az oroszlánnak kell vezetnie. Döntést hoznia, határt húznia, kimondania az elvárásokat, és megtartania az irányt akkor is, ha az nem mindenkinek kényelmes.
Mert a kettő nem zárja ki egymást.
A vezetői empátia nem azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk mindenki érzéseiért. És azt sem, hogy nincsenek határok, következmények vagy nehéz döntések.
Az érett vezetői érzékenység nem azt jelenti, hogy a pillangó mindig szabadon repülhet elöl, hanem azt, hogy tudjuk, mikor van szükség rá, és mikor kell visszahívnunk magunkhoz.
Mert a pillangót nem azért hívjuk vissza, hogy többé ne repüljön.
Azért hívjuk vissza, hogy ne neki kelljen minden viharon átrepülnie.