11/06/2026
Az (át)alakulás, a változás nem mindig egy nagy látványos antré, hogy íme, tessék, itt az új én! :)
Lassú és gyakran fájdalmas.
Mert kicsit talán ahhoz hasonlít (vagy nagyon) mint egy vajúdás szakaszai és a születés maga.
A régit levetjük, vagy levetődik, és amíg az új létrejön, az idő.
Sok-sok nehéz pillanat és sok-sok várakozás.
Fájdalom nélkül nincs (újjá)születés.
Testi vagy lelki kín, vagy mindkettő jelen van.
Észrevétlen - egy ideig - aztán már annyira egyértelmű, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Van hogy csak suttog és van hogy ordít.
De zajlik.
Nálam is.
Bennem is.
Furcsa leírni, még mindig kissé idegenül hat rám az, hogy változókor. Perimenopauza. Mint valami egzotikus virág neve.
Összegzés, hátratekintés, jelen. És jövő. Ami még nem látszik, vagy csak én nem látom milyen.
Hormonális, idegrendszeri, fizikai és lelki folyamatok egyvelege.
Időnként letaglóz, máskor szimplán elbírom, aztán öröm is van persze, de főleg sok új megélés. Nem annyira komfortos. Még szokni kell ezt a helyzetet, ezt az állapotot, és szokni, hogy bizony az idő nekem sem állt meg, hiába hittem oly sok éven át.
Mert olyan 40 éves koromig mindig fiatalabbnak látszottam 5-6-10 évvel. Egész életemben. És ezt belül is megéltem, a lendületet, a fiatalos energiákat, legalábbis jóval többször mint az utóbbi idően. Azután elkezdett változni valami.
Már ritkábban, aztán már egyáltalán nem mondták nekem, hogy nahát, azt hittem csak ennyi vagy annyi vagy.
Nem látszik rajtad.
Fiatalabb koromban még zavart is ez, mert 26 évesen a bankban is alig hitték hogy elmúltam 18, mikor bankszámlát akartam nyitni. Folyton mindenki letegezett. Akkor még ez nem volt ennyire divat mint ma. Nem vettek igazán komolyan olyan helyzetekben amikben szerettem volna, hogy komolyan vegyenek.
Most meg lenéniznek, leasszonyomoznak, és nyilván a tükör sem a legjobb barátom, mióta tényleg, valóban olyan "asszony-kinézetem" van. Belül mást érzek, és nemrég tudtam meg, hogy ez sok embernél előfordul, úgyhogy nem vagyok eltérő ebben másoktól.
A belső megélésünk, a magunkról alkotott belső képünk gyakran fiatalabb, más, mint a valóságban.
Ezek a külsődleges dolgok.
Nem csak ez számít, de mégis identitásunkhoz hozzátartozó részünk.
A belső folyamatok meg...életközepi válság. Csudaszép kifejezés.
De legalább nem tagadja le, ami van.
Tisztán, egyértelműen fogalmazódik meg ezzel a két szóval.
Na de amiért elkezdtem írni most ide az oldalra.
A jógaoktatás mint identitás, jelenleg nálam parkolópályára került. Még egyetlen csoportos óránk lesz kedden, aztán egy időre, de vége. Még ha folytatom is valahogy, valamilyen formában ősztől, az már nem lesz ugyanaz mint eddig. Át kellett és át kell még a jelenben is értékelnem, mi volt, mi van és merre tovább.
Nagyon nehéz ez.
De tudom, nem vagyok egyedül ezzel, és sokatok talán rezonál is azzal, amit most én is átélek. Úgyhogy addig is, mígy tart ez a "vajúdás", a kert, a veteményes az, ami viszont nem vár mert tavasz volt, és mindjárt nyár. Kibontakozás és bőség, s persze ezzel együtt sok apróbb nagyobb teendő. Szeretek kapcsolódni a természet ritmusaihoz.
Azt érzem, hogy legalább ez egy konkrét és átélhető stabilitást ad, minden más illékonyságával szemben.
Február-márciusban elkezdődött idén is, magvetéssel, tervezgetéssel. Mostanra már túl vagyok számos sikeres és sikertelen palánta nevelésen, várakozáson, csodálkozáson ahogy kibőjtak és kibújnak az aprócska zöldek a földből, s némelyikből paprika, másokból paradicsom, aztán még cukkini, uborka, saláták, bazsalikom, zeller, virág lesz idővel. :)
Érik a meggy, a cseresznye, volt eper is amit szedtünk a helyi termelőknél. Lekvár, szörp, üdítő, zselé, sütemény készült belőlük. Bodza is.
Most épp "vegyes" gyümölcsből készítettem szörpöt, és vár még a belőle maradt gyümölcsökből főzött lekvár is a lábosban.
Közben folyamatosan vetek és ültetem a már meglévő palántákat ki a picinyke kis kertünkbe. Sikeresen csereberéltünk is a jógásaimmal, cseresznyét kaptam zellerért és salátáért.
Ha ezt befejeztem, kiültetem a cserepekből a tökféléket, már nagyon várják is, hogy tágasabb legyen számukra a perspektíva. :)
Jó érzés saját, vegyszermentes, egészséges zöldségeket, gyümölcsöket tenni az asztalunkra, vagy adni belőle a családunknak. Ennek látom értelmét, fontosságát, szépségét.
A többit meglátjuk.
Mutatok pár képet hangulatképpen.
Andi.
