14/06/2026
Tegnap megtartottuk a női kirándulásunkat. 🌿
Volt benne séta, beszélgetés, nevetés, csend, kapcsolódás.
Volt idő megállni egy kicsit.
Kiszakadni a hétköznapok sodrásából.
Figyelni a természetre, egymásra és önmagunkra.
Közben pedig őszintén megosztottunk egymással gondolatokat, történeteket, és újra megtapasztalhattuk valamit, amire a mai rohanó világban talán mindannyian vágyunk.
Azt a megtartó teret, ami akkor születik, amikor nők őszintén kapcsolódnak egymáshoz.
Azt az érzést, amikor nem kell megfelelni.
Nem kell erősnek lenni.
Nem kell szerepeket játszani.
Egyszerűen csak jelen lenni.
Hálás vagyok ezért a délelőttért, a megosztott történetekért, a közös nevetésekért és a bizalomért.
És különösen hálás vagyok annak a két csodálatos nőnek, akik osztoztak velem a női kapcsolódás megtartó erejében. 💚
Tegnap újra emlékeztetett az élet arra, hogy milyen sokat tud adni egy közösen megtett út, néhány nyitott szív és egy kis lelassulás.
Mert amikor teret adunk magunknak és egymásnak, valami nagyon fontos történik.
Hazatalálunk.
Önmagunkhoz.
Egymáshoz.
És ahhoz a régi tudáshoz, amely mindig is ott volt bennünk.