23/04/2026
Így nézett ki ma a valóság😬
Ma volt egy olyan anya-gyermek jóga órám… ami nem úgy sikerült, ahogy azt fejemben elképzeltem.
A kisfiam ma nagyon anyás volt.
Alig tudtam letenni, folyamatosan engem keresett, rajtam szeretett volna lenni, csak az én figyelemre vágyott.
Közben próbáltam tartani az órát, figyelni rátok, az ászanákra, hogy mi jön éppen… jobb kéz, bal láb… és közben valahol én is elkezdtem kicsit elveszni ebben.
A végére már azt éreztem: semmi nem jó neki, csak én kellek.
És tudjátok mit? Ez így van rendben.❤️
Mert ez az anyaság.
És ez az anya-gyermek jóga is.
Nem mindig harmonikus.
Nem mindig áramló.
Nem mindig „szép”.
Néha szétesik. Néha újratervez.
Néha csak annyi történik, hogy egy anya megöleli a gyermekét – és ez lesz a gyakorlás.😇
Ma én is megtapasztaltam, milyen az, amikor egyszerre vagyok anya, nő, tartó, figyelő… és közben ember is, aki elfárad, belezavarodik, újrakezdi.
És mégis: ez az egész erről szól.
Valóságról. Kapcsolódásról. Elfogadásról.
Ha ma ott voltál: köszönöm a türelmedet és a jelenlétedet. ❤️🙏
Ha még csak gondolkodsz rajta: tudd, hogy ide nem kell tökéletesen érkezned.
Ide pont úgy érkezhetsz, ahogy éppen vagytok.
Várunk titeket a következő órara👶🧘♀️
Szinti
Ui.: a mai menü része volt egy konyhai piknik is, amíg főztem... mert egy percre sem volt opció a távolság 😄🥰