21/01/2026
Mire tanít meg az, amikor kibillensz jóga közben?
Sokunk számára a hibázáshoz kellemetlen élmények kapcsolódnak, és hajlamosak vagyunk szigorúnak lenni magunkkal, amikor valamit nem tökéletesen csinálunk.
Egy jógaórán ez gyakran akkor jelenik meg, amikor egy egyensúlyi pózban vagy egy összetettebb ászanában kibillenünk. Néha egy kevésbé kecses mozdulattal tesszük le a kezünket vagy a lábunkat, hogy ne essünk el. Sőt, néha el is esünk.
Ilyenkor sokunkban beindul egy belső kritikus monológ, ami azt sugallja, hogy ez az egy hiba az egész lényünket jellemzi:
„Ügyetlen vagyok.”
„Semmit nem tudok jól csinálni.”
Egy ilyen élmény könnyen rányomhatja a bélyegét az egész gyakorlásunkra sőt, akár az egész napunkra is. Néhányan annyira félünk a hibázástól, hogy inkább nem is próbálkozunk.
A jóga egyik szépsége az, hogy nem tudunk hibázni, mert a fejlődésről szól, nem a tökéletességről.
Valójában, ha soha nem billenünk ki, az azt jelenti, hogy nem feszegetjük a határainkat.
Ha pedig nem feszegetjük a határainkat, nem is fejlődünk.
A kibillenés és az, hogy megtanuljunk „jól” kibillenni, valójában a gyakorlás egyik fő célja.
Ezekben a pillanatokban érdemes megállni egy pillanatra, és feltenni magunknak néhány kérdést:
„Milyen gondolatok jelentek meg bennem?”
„Ezek a gondolatok milyen érzésekkel töltenek el?”
Sok minden előjöhet ilyenkor, és nincs rossz válasz. Ami igazán fontos, az az, hogy meg tudjuk-e engedni magunknak ezeket az érzéseket, és képesek vagyunk-e újra megtalálni az egyensúlyunkat. Meg tudjuk-e nyugtatni magunkat.
A jó úton járunk, ha vissza tudunk térni úgy a gyakorlásba, hogy nem elnyomjuk az érzéseinket, hanem elfogadjuk őket.
Ez legtöbbünknek nem sikerül elsőre. De ha folytatjuk a gyakorlást újra és újra elmegyünk jógaórára, újra és újra kibillenünk, majd újra és újra megpróbálunk visszatérni a belső egyensúlyunkhoz, ez előbb-utóbb készséggé válik.
Egy idő után már fel sem merül bennünk a kritikus gondolat, és képessé válunk azonnal visszatérni a gyakorláshoz.
Egy jógaórán ezért különösen fontos az ítélkezésmentes tér kialakítása. Mindannyiunknak megengedett, hogy ne legyünk tökéletesek. (Még az oktatónak is.)
Ha sokat gyakorlunk, ezt a megengedést idővel az életünk más területeire is kiterjeszthetjük, és a kritikus belső hangunk talán tartósan halkabbá válik.
Ezt leírni könnyű, de én is még csak tanulom.
Legyünk türelmesebbek magunkkal. Kibillenés nélkül nincs fejlődés.
