30/10/2025
Még lógtam a szezonomat összefoglaló beszámolóval. Megpróbáltam megragadni a lényeget és nem egy hosszú és unalmas szöveget írni, úgyhogy, akit érdekel itt egy kis olvasni való. 😊
Nagy reményekkel vágtam neki a 2025-ös triatlon szezonnak. Az alapozás alatt sikerült jóval magasabb óraszámban edzenem, mint az előző években, így kicsit naivan azt gondoltam, bármilyen nehézség is legyen, ez már bőven elegendő lesz a jobb versenyeredményekhez. De annyira nem alakult ez zökkenőmentesen. Sőt...
Természetesen figyeltem alapvető dolgokra is és van, amit tudok, hogy még helyre kell tennem (például alvás). Olyan is volt, amiről azt hittem, hogy elég jó az ahogy csinálom (frissítés), majd konkrétan arcon vágott a valóság.
Mentális oldalról sem volt egyszerű. Néha úgy éreztem, annyi mindent kell egyszerre megoldanom, kézben tartanom, hogy sokszor még dél se volt, de egyszerűen már belefáradtam a sok agyalásba.
Most sikerült összeírnom jó sok negatív tényezőt, de nem azért, hogy ezekkel magyarázkodjak vagy, hogy komor hangvétele legyen az írásomnak. Inkább csak szeretném leírni, hogy mennyi mindent tanultam és remélem, hogy a jövőre már sokkal okosabban, összeszedettebben tudok majd versenyezni.
Szóval volt itt minden. Első verseny feladás, rengeteg kudarc élmény, szorongás (nem a sport miatti) majd nyár végére valahogy sikerült úgy rendezni a dolgokat, hogy mondhatni összeállt egy kép és sikerült eddigi legjobb időmet teljesíteni Podersdorfban egy féltávos versenyen.
Van bennem egy kis keserű érzés azzal kapcsolatban, hogy lehet a többi versenyem is alakulhatott volna jobban, ha már legalább pár dolgot tudok és alkalmazom is azokat, de azt hiszem ez az egész nyár nagyon sok szempontból egy hatalmas tanítás volt most számomra.
Elkezdtem jobban foglalkozni a frissítéssel. Meg kellett értenem, hogy a magasabb szénhidrát bevitel versenyen, valamint az edzéseken, nem a mumus, hanem az energiaforrás. És tudom, ez azért elég amatőr hiba, de talán nem is a megértéssel volt itt gond, hanem megtanulni helyén kezelni, mi is valóban a szénhidrát. Nem attól rettegni, hogy holnap szumóbirkózóként kelek ki az ágyból...
Egy másik dolog, ami pedig úg érzem mentálisan volt nagy segítség, az az, hogy írtam. Nem szépirodalmi alkotásokat, hanem csak úgy a naplómba. Szinte mindenhova vittem magammal és amikor úgy éreztem, csak leírtam a gondolatokat, érzéseket, amik bennem kavarogtak. Ezáltal néhány kérdésemre magam is megtaláltam a választ.
Persze ezek mind olyan dolgok, amiken még mindig van mit javítani, de ez is igazolja, hogy olykor elég csak pár apró dolgon változtatni, mert már annak is valamilyen hatása lesz.
Ami mellett még nem mehetek el, az az, hogy mennyire hálás vagyok azokért a barátokért, edzőstársakért, ismerősökért, akik bármilyen módon, de segítettek valamiben. Egy- egy jó tanács, egy beszélgetés, a hangulat, a légkör, amiben benne voltam/ vagyok. Köszönöm! 🫶
Szóval, ha összegezni szeretném a szezont, nem mondhatom rá, hogy rossz volt, ahogy azt sem, hogy jó. Tényleg nagyon sokat tanított és egy elég izgalmas fejezet volt az életemben. Megyünk tovább és jövőre remélhetőleg sokkal okosabban fogok tudni versenyezni. 🙌✨️
