16/07/2026
☝🏻Hivatalos bejelentés ❗️
Fülöp Gergő öt év után távozik klubunktól.
5 éve kerültem a klubhoz egy kedves barátom hívására, amit ezúton is köszönök neki!
Nyilván az 5 év nem számít soknak a többi klubvezetőéhez képest, de ez idő alatt is rengeteg izgalmas dolgon mehet keresztül az ember.
Mi számít eredménynek? Az, ha bajnok leszel, vagy az, ha olyan közösséget tudsz építeni különböző helyekről érkezett emberekből, akik egy vagy több szezon alatt igazi közösséggé, barátokká kovácsolódnak?
Nekem mindkettő fontos volt. Az elsőre azt mondom, hogy abból kellett főzni, amit a „tárcánk” engedett, az utóbbit viszont már magam is tudtam formálni.
A kosárlabda előtt kajakoztam, és csapathajóban is versenyeztem. Az első és legfontosabb lecke az volt, hogy a hajóban mind a négy embernek ugyanannyi erőfeszítést kell beletennie, ugyanúgy kell eveznie, és ugyanazt a célt kell kitűznie: hogy a hajó a lehető leggyorsabban haladjon, és eredményesen érjen célba.
Ezt átfordítva a kosárlabdára, mindig azt kommunikáltam a játékosok felé, hogy a győzelmen kívül nekem az a legfontosabb, hogy mind a 12 ember együtt menjen előre a pályán, és egymásért küzdjön. Ha valaki egy percet sem játszott, de együtt élt a játékkal a kispadon, és onnan segítette a csapatot, ugyanolyan fontos láncszem volt, mint az, aki 25 pontot dobott.
Nem az eredményeket szeretném kiemelni, hanem azokat az eseményeket, amelyek számomra igazán fontosak voltak.
Például az első évemben, amikor a szezon elég döcögősen indult, és az alapszakasz utolsó nyolc mérkőzéséből hetet meg kellett nyernünk. A sorsdöntő hetedik meccs az Újpest elleni derbi volt. Az a mérkőzés, az a játék és azok a játékosok számomra örökre feledhetetlenek maradnak.
A rákövetkező évben, amikor az alapszakasz utolsó mérkőzéseire és a rájátszásra nekem kellett átvennem a csapatot, együtt, fejünket összedugva, mind a 12 játékossal közösen dolgoztuk ki a taktikát meccsről meccsre. Tudtunk mérkőzéseket nyerni, jól játszani, ezért külön köszönöm az akkori csapat segítségét.
Az utolsó pillanatban összerakott NB II-es csapatunkkal megszerzett bronzérem is különösen kedves emlék. Csak a Misleny és a Baja tudott minket legyőzni, akik rutinos, komoly nevekkel felálló csapatok voltak. Azok a játékosok is egy közös célért csatlakoztak hozzánk: a visszajutásért. Nekik is hálásan köszönöm.
És ez az utolsó szezon sem alakult rosszul. Fiatalokkal, új emberekkel is képesek voltunk nagy csapatok ellen értékes skalpokat gyűjteni.
Természetesen ez nem csak az én érdemem. Köszönöm az edzőknek, akikkel együtt dolgozhattam, a játékosoknak, akik megfordultak nálunk, és a technikai vezetőimnek is.
Itt szeretnék külön kiemelni valakit: Krisztit. Nagy szerencsém volt vele, hogy anno hozzánk csatlakozott. Nagyon sokszor ő tartotta bennem a lelket, inspirált, hogy menjünk tovább, csináljuk, megoldjuk.
KÖSZÖNÖM mindenkinek!
Szép volt, jó volt.
A mindenkori vezetőségnek köszönöm a belém vetett bizalmat, a Klubnak és a Szakosztálynak pedig további sok sikert kívánok!
