01/09/2026
Ki lesz a következő?
A hétfői bejegyzés alatt többen kérdezték, miért adta el ilyen "olcsón" Gavriel Kanikovszkit a Ferencvárosi Torna Club.
Hiszen még kétéves szerződése volt, és a csapat egyik legjobbjaként legértékesebb tagjaként tekintett rá mindenki.
Szerintem joggal.
Nem az a furcsa, hogy a Fradi elad, mert ezt nem úszhatja meg, egy tranzitliga, tranzitcsapataként, de a Ferencváros eddig nem úgy működött a piacon, mint egy olyan klub, amelynek sürgős lenne valami.
Ha valakit vittek volna, meg kellett fizetni.
Ha bejutott Európába, inkább erősített.
Ha már egyszer kinyílt az ajtó, ne csak belépjünk rajta, próbáljunk bent is maradni, valamit villantani. Ez volt az FTC testtartása. Van pénz. Van idő. Van mozgástér. Nem adsz eleget? Köszönjük, akkor marad nálunk a kiszemelted. Most mintha más lenne a sorrend. Az EL-ligaszakasz megvan, normál esetben ilyenkor hátra kell dőlni egy pillanatra, megszámolni a biztos UEFA-bevételt, majd körbenézni, hol kell még erősíteni? Kell vagy sem? Általában kell. Ehhez képest Gavi Kanikovszki (is) eladósorba került, az izraeli középpályás volt a nyáron a 12. távozó. Ha ez nem lenne elég, Lenny Joseph és Marius Corbu neve is felmerült, mint lehetséges távozó. Dőreség lenne? Nem hiszem, a Kanikovszki-transzfer is így kezdődött. Pedig ők nem perememberek. Nem azok, akikről hónapok óta tudjuk, hogy mehetnek. Ők olyan játékosok, akiknek szerepük volt abban, hogy a Fradi egyáltalán eljutott az UEFA Europa League ligaszakaszába.
Félreértés ne essék, ettől még nem kiáltok válságot, mert a negyven fölötti keret szerintem is őrület volt. Vissza kellett vágni, írtam is, mondtam is ezt korábban. A magas fizetéseket érdemes átnézni, újra értelmezni. Csakhogy van egy pont, ahol a „keretszűkítés” már nem magyaráz meg mindent.
Mert a felesleget eladni racionalizálás.
Értéket eladni viszont már stratégia.
Valami megváltozott. Tudjuk. Mégis úgy próbálunk tenni, mintha nem. Pedig: de.
Most mintha mindennél fontosabb lenne a készpénz, a felszabaduló bér, a kisebb fix költség. Lehet ez tudatos újraméretezés. Sőt, lehet, hogy pontosan ezt kell most csinálni, de lehet egy másik olvasata is.
Pénzügyi kényszer.
Nem állítom.
Csak kérdezem.
Mert kívülről nem látunk bele a számviteli könyvekbe (bár mostanság már azokba is), kifelé pedig kevés a magyarázat. Maradnak a tettek és a következtetések.
Azok viszont beszédesek, a jelek ugyanis egy irányban mutatnak.
Az a kérdés, mit látunk. Egy tudatosan kisebbre szabott Fradit, amely a pénzügyi ereje helyett egyre inkább a kiválasztásból, fejlesztésből és újratermelésből akar majd versenyelőnyt csinálni.
Vagy egy olyan Fradit, amelynél a pénzügyi kényszer lassan beleszól a sportszakmai döntésekbe.
(Attól tartok) is-is.
Ízlés dolga, ki, miben akar hinni.
A legérdekesebb, legtöbb érdeklődést kiváltó bejegyzéseim augusztustól már a Nemzeti Sport Online felületein is megjelennek.