Obreczán Brigitta Coach

31/08/2026

– Mit csináltál a hétvégén?
– Netflixeztem egész nap. 🍿

• Az anya: „Neked honnan van ilyenekre időd???”

• Az egészségtudatos: „És a lépésszámod így hogy lett meg? Miért nem mentél el inkább edzeni?”

• A stréber: „Egész nap? Én kiolvastam egy könyvet és közben meghallgattam 3 podcastot.”

• A belső kritikusod: „Tényleg képes voltál elpazarolni egy EGÉSZ napot? Semmi hasznosat nem csináltál!”

Neked mit jelent a pihenés? ("Nincs időm pihenni!" Oké, oké, bocs.)
Tudom, tudom, nincs is idő ilyen hülyeségekre és egyébként is „jól” kell pihenni. Aktívan, feltöltődve, produktívan. �
És ha csak úgy létezünk egy napig a kanapén? Ördögtől való gondolat.

Mondjuk, ha megengedsz magadnak egy napot amikor semmit nem kell letenned az asztalra az lehet többet ér a kiégés megelőzésében, mint ha még egy „pihentető” programot zsúfolsz a naptáradba. De kit mi tölt fel, ugye…

27/08/2026

Hivatalosan is én vagyok a legnagyobb stréber. 🤓
Még el sem kezdődött a szeptember, a gyereknek még tart a szünet, de én már kinyitottam a tankönyvet…

Ugyan a képzés csak később indul, a családi logisztika, a munka és a mindennapi pörgés mellett rájöttem, hogy ez a sztori az idő- és energiabeosztásomon áll vagy bukik.

Nem túlvállalni akarom magam.
Megtalálni azt az egyensúlyt, ahol a tanulás öröm, nem egy újabb p**a a to do listán.

19/08/2026

Ez most tényleg megtörténik?! Mindjárt kezdődik?!
Teljesen mindegy, hogy te magad iratkozol be, vagy a gyereked jutott el idáig (de mégis mikor nőtt fel???), az a pici "jujj" teljesen oké.
Mert amíg csak várod, addig lebegsz. Amikor meg eljön a pillanat, akkor rájössz, hogy ez már a valóság. De a kétely meg a megszeppenés nem azt jelenti, hogy gáz van, vagy hogy nem fog menni. Csak annyit jelent, hogy valami olyan nagy dolog küszöbén álltok, ami rohadtul számít. A nagy váltások, kezdések, újrakezdések sokszor ijesztőek egy kicsit.

19/08/2026

Jó, akkor most tanulok. Átkapcsolok és CSAK azzal foglalkozom.
Eh, hol a kapcsoló?
A gondolataim el-elkalandoznak…

Sokan azt hiszik, hogy a tudatos jelenlét valami tökéletes, zen állapot, ahol az ember gombnyomásra kikapcsolja az agyát.
Az enyémet egyébként is képtelenség lekapcsolni (kivettem már a mosást?), de ez a mindennapokban bárkinek lehetetlen. A gondolataink jönnek-mennek, a teendők csak úgy kérés nélkül beúsznak, a fejünkben lévő lista meg csak pörög.

Amikor mindfulness coach lettem, nem azt tanultam meg, hogyan kell „nem gondolni semmire”. Hanem azt, hogy hogyan hozzam vissza a figyelmemet, amikor észreveszem, hogy szétestem. És hogy hatékonyság nem a hibátlan multitaskingot jelenti, hanem ezt a rugalmas fókuszváltásokat.

Nem baj, ha munka közben eszembe jut egy magánéleti teendő. Nem ragadok le benne, hanem visszatérek a feladathoz.
Nem baj, ha kikapcsolódás közben beugrik egy szakmai ötlet. Felírom és engedem tovább.

A mindfulness nem arról szól, hogy gátat húzol a gondolataid köré. (Nekem aztán pláne nincs ilyen szuperképességem.) Hanem arról, hogy észreveszed, hol jár a figyelmed, és tudatosan visszahozod oda, ahol épp lenned kell(ene).

Ez az a belső korrekció, ami megment, hogy ne legyél mentális zombi és megadja a fenntartható teljesítményt.

17/08/2026

Új képzés, coaching folyamat, holnaptól minden nap futok, új projekt a munkában, egy új hobbi… „Ez őrült jó lesz, megváltoztatja az életemet!”

De… a kapacitásunk véges és csak 24 órából áll egy nap.
Bármilyen új dologra mondasz IGENT, azzal automatikusan mondasz egy NEMET is valamire, ami eddig az életed része volt.

Mielőtt belevágsz érdemes megállni egy pillanatra:
MIT AD? Új tudást, eszközöket, jobb formát vagy nagyobb rálátást a problémáidra. A fejlődés örömét. Friss energiát és új kapcsolatokat.
MIT VESZ EL? Időt: amit eddig pihenésre, a családodra vagy a meglévő feladataidra fordítottál. Mentális kapacitást: új dolgok megszokása plusz döntési energiát éget. Rutinokat: mert valaminek ki kell esnie a naptáradból ahhoz, hogy az új beférjen.

Milyen kérdéseket tegyél fel magadnak, mielőtt döntesz?
A belső kíváncsiság hajt, vagy csak egy külső megfelelés/hiányérzet? Jó ha ezt tisztázzuk az elején. Mondom másképpen: Tisztán látod a MIÉRT-edet? Mert ha a MIÉRT megvan és igazán stabil, akkor a HOGYAN valahogy mindig kialakul magától. De ha a miérted gyenge, az első nehézségnél fel fogod adni.
Mire mondasz most nemet az életedben az új IGEN miatt? Készen állsz arra, hogy arról a területről elengedd a kontrollt vagy az időt?

A cél az, hogy tudatosan vállald be a döntésed árát. Mert ha a MIÉRT-ed tiszta, és előre tudod, mit adsz fel érte, nem fog váratlanul érni az új terhelés.

13/08/2026

Tökmindegy, hogy egy új képzésről, karrierváltásról, egy saját projektről vagy egy életmódbeli váltásról van szó: felnőttként belevágni valami újba más, mint 20 évesen.

Nem üres lappal indulsz és más tétekkel játszol. Vagy hát… már tudod, hogy ez egyáltalán nem játék.

Nem áll meg az élet körülötted: ott a meló, a vállalkozás, a család, meg a többi ezer hétköznapi dolog.
A kényelmes, bevált rutinok helyett megint felvállalod, hogy szerencsétlenkedsz kicsit az elején.
És jön a belső hang is: „Oké, ha ennyi energiát meg időt beleteszek, annak azért legyen látható eredménye is. Tegnapra.”�Már nem azért csinálod, mert „kell”, vagy mert a környezeted ezt várja el, hanem mert így döntöttél.
Bármi újat tanulsz vagy tapasztalsz, az hozzáad a saját élettapasztalataidhoz, kiegészít, még többé tesz.

Két képzésindulás előtt állva rengeteg kérdés sodorhatna pánikba, de a tapasztalatom az, hogy ha a MIÉRT megvan, akkor a HOGYAN valahogy mindig kialakul magától.

Az idő így is, úgy is eltelik.
A kérdés az, hogy 2-3 év múlva ugyanazokat a köröket futod, vagy már egy sokkal tisztább, önazonosabb úton jársz.

11/08/2026

Te melyik csapdába sétálsz be a leggyakrabban? 👇

Nagy rajongója vagyok a görög mitológiának: imádtam a Kaos-t, írtam róla cikket, olvastam róla komolyabb és szórakoztatóbb könyveket is (a Percy Jackson sorozatot bármikor újraolvasom)… Szóval nem csoda, hogy izgatottan vártam Christopher Nolan Odüsszeia-filmjét. Kétszer meg is...

08/08/2026

Emberi civilizáció ülj le, egyes.
Nagy rajongója vagyok a görög mitológiának, imádtam a Kaos-t (írtam róla cikket is: https://minimag.hu/eletmod/inspiralo-nok/inspiralo-nok-hera/ Minimag.hu ) Szóval már vártam Christopher Nolan Odüsszeia-filmjét, na.
Nem (csak) egy (olykor véres, olykor durva, olykor gusztustalan) ókori mesefilm, hanem egy kőkemény szembesítés. Az arcunkba tolja azokat a buktatókat, amikbe kollektíven és egyénileg is nap mint nap belesétálunk. És úgy tűnik egyikből sincs olcsó kiút.

05/08/2026

Az igazi fejlődés és a varázslat ugye a komfortzónán kívül történik, úgyhogy eljött az ideje, hogy én is fejest ugorjak egy-két újabb kihívásba!

Szeptembertől két képzésbe vágok bele: a Semmelweis Egyetem hallgatója leszek, Interdiszciplináris családtudomány szakon és a Boldizsár Ildikó által meseterapeutává is válok. Reméljük 😇

Mit hoz ez a közös folyamatainkba?
Az eddigi management, leadership és coaching alapjaim mellé az egyetemi mesterképzés meghozza a keményvonalas elméleti hátteret és még több rendszerszemléletet, a meseterápia pedig maga a varázslat, ami egy szuper kreatív, új gyakorlati eszköztárat ad a kezembe. Az új módszereket és felismeréseket természetesen folyamatosan beépítem majd az üléseinkbe!

A meglévő és új coaching folyamatok haladnak tovább a megszokott ritmusban! Csak a szociális életemnek intek búcsút a következő két évre, és a kávéfogyasztásomat tekerem feljebb. ☕️😂

Köszönöm az eddigi bizalmatokat, alig várom a folytatást! 🥂

12/05/2026

A soft skillek nem csak „nice to have” 👇

https://wmn.hu/wmn-life/67201-soft-skill-fejlesztes-allasinterju-csapatmunka-problemamegoldo-z-generacio

(És kipipálom a bakancslistámról a "jelenjen meg a nevem a WMN-en" sort 🤩 )

Soft skillek és szerepük a munkaerőpiacon: miért fontosak, és hogyan fejleszthetők?