10/09/2026
Az elmúlt két napban két Orientációs Beszélgetésem is volt. Egy online, egy személyes. Két különböző élethelyzet, két különböző történet – és közben valami nagyon hasonló. Te mit kezdenél vele, ha egyszer csak tényleg több időd lenne magadra? Örülnél neki, vagy inkább zavarba ejtene? Elmesélem most neked, tarts velem. :)
Az egyik nő elérte, hogy kevesebbet kelljen dolgoznia. Új munkahely, kevesebb stressz, és ami talán a legfontosabb: este tízkor már nem kell emailekre válaszolnia. Végre lett valamennyi felszabaduló ideje.
Csakhogy nem igazán tudott örülni neki. Amikor nem dolgozik, elkezdi mardosni az érzés, hogy nem elég hasznos. Hogy talán nem is kell igazán. Hogy vajon mi az értéke annak, ha éppen nem teljesít, nem old meg, nem csinál valamit. A felszabaduló idő pedig többnyire ugyanúgy telik, mint korábban: Netflix, podcast, valami, ami kikapcsol. De nem igazán tölt. És közben ott van valahol mélyen a kérdés: akkor most mit kezdjek magammal?
A másik beszélgetésben egy egészen más történet rajzolódott ki. A gyerekek kirepültek, és egyszer csak ott maradt egy nagy ház, sok idő és egy meglehetősen nagy csend. Üres fészek, magány, és közben az érzés, hogy hiába van ideje, valójában még sincs. Mert mindig van valami. A kert, a takarítás, a ház, a kötelességek. Mindig akad valami, amivel el lehet terelni a figyelmet arról, hogy na jó, de akkor most mi legyen velem?
És azt hiszem, itt kapcsolódik össze a két történet. Mert lehet, hogy a változókor egyik furcsa ajándéka éppen az, hogy egyszer csak több időnk kezd lenni. Kevesebb gyerek körüli teendő, kevesebb munka, másfajta párkapcsolat, másfajta élethelyzet. És azt gondoljuk, hogy majd ettől könnyebb lesz.
Csakhogy közben kiderülhet valami, amire korábban nem volt szükségünk: hogy igazából soha nem tanultuk meg, hogyan legyünk jól a saját időnkkel.
Nem csak elfoglalni magunkat. Nem csak kikapcsolni. Nem csak elvégezni valamit, amitől újra hasznosnak érezhetjük magunkat. Hanem tényleg együtt lenni önmagunkkal. Kitalálni, hogy mi érdekel. Mi inspirál. Mi tölt. Mi az, amit most szeretnék megtapasztalni, megtanulni, kipróbálni.
És talán azt is megtanulni, hogy a magunkra fordított idő nem valamiféle luxus, amit akkor engedhetünk meg magunknak, ha már mindenki másról gondoskodtunk. Hanem az életünk része. Ugyanolyan értékes, mint az a figyelem és energia, amit eddig a munkánkra, a családunkra, a párunkra vagy másokra fordítottunk.
Lehet, hogy ebben a két történetben te is magadra ismersz. És ezen nincs is mit csodálkozni. A változások és átrendeződések idején sokunknak hasonló kihívásokkal, hasonló kérdésekkel és hasonló érzésekkel kell szembenéznünk. Hiszen amikor egy életszakasz lezárul, valami más pedig elkezdődik, nemcsak a körülményeink változnak meg. Nekünk is újra kell gondolnunk, hogyan szeretnénk jelen lenni a saját életünkben.
Éppen ezért gondolom azt, hogy ebben az időszakban különösen fontos lehet megállni egy kicsit, és nem rögtön a következő feladatot keresni, hanem ránézni arra is, hogy mi történik bennünk. Mit szeretnénk? Mire vágyunk? Mi az, ami már nem a miénk, és mi az, amit most szeretnénk felfedezni?
Ez is része annak, amit én SPA – Sexual Pro Aging – szemléletnek nevezek. Nem visszafelé nézni, nem fiatalabbnak látszani, hanem elkezdeni tudatosan megteremteni azt az életet, ami most jó nekünk.
Ha pedig most te is valami hasonlóban vagy, ha érzed, hogy változik körülötted és benned az élet, de még nem látod pontosan, hogyan szeretnéd folytatni, várlak egy Orientációs Beszélgetésen. Személyesen és online is.
Mert néha már az első lépés az, hogy legyen egy óra, ami tényleg csak rólad szól.
--
