28/08/2026
Végre sikerült kiválogatni a Vándortúrás képeket, ennek örömére egy rendhagyó poszt következik.
Amit akartam, azt már elmondtam, meg amúgy is az én szövegem annyi művészi értéket képvisel, mint a Vadhajtások blog, ezért a három napnyi vizuális tartalmat Oliver Czermann túratársam és jó barátom (csak semmi buzulás) versével konferálom fel. Íme, hát:
Equinox
Hajnal simult a Mecsek oldalára,
ráült a hőség az út nehéz porára,
erdők vezettek völgyeken keresztül,
s a város hangja elmaradt mögöttünk.
Hátunkon vittük három nap világát,
vizet, ételt, sátrat, éjszakát,
s míg egyre súlyosabb lett minden léptünk,
valami mégis könnyebb lett mibennünk.
Fák alatt az ösvény messze kúszott,
talpunk alatt száz régi kő megúszott,
hol kaptató vitt fel az ég felé,
hol völgy hullott fáradt lábunk elé.
Ha egyikünk már lassabban haladt,
a másik mellé lépett és vele maradt,
mert hosszú úton ennyi épp elég:
egy társ, ki nem kérdi, bírod-e még.
Az este aztán ránk borult az erdő,
fölénk hajolt a csillagverte felhő,
s a lámpás körül, hol elfogyott a szó,
már minden addig idegen társnak való.
Equinox — fény és sötét határa,
egyensúly ül az ember két vállára:
az egyik hordja mindazt, ami volt,
a másikról már elszállt a gond.
S mikor a Mecsek végül elmaradt,
cipőnkön vittük még az út porát,
de többet hoztunk, mint mit vitt a zsák:
három nap erdőt s vele egy világot tovább.
Czermann Olivér
Instagram: