01/12/2025
NORMAFA - SÍHÁZ KUPA 🏃🏽♀️🍂🥇
A múlt heti Naszály Trail futás annyira meghozta a kedvem a terepfutáshoz, hogy ezen a hétvégén is szerettem volna terepen gyakorolni egy kicsit, de mivel a családi programunkat Budapestre terveztük, nem akartam sok időt elvenni az együtt töltött közös időből azzal, hogy elindulok a másik irányba. Nem sok kedvem volt az erdőben bóklászni egyedül, ezért körülnéztem, hol tudok közösségben futni.
A Normafánál ezen a hétvégén rendezték meg a Normafa Síház Kupát, ami egy jótékonysági futóverseny volt és az otthonokban élő gyerekeknek gyűjtöttek sportfelszereléseket. 🫶🏼
Rögtön be is neveztem és egy hatalmas sporttáskányi sportfelszereléssel érkeztünk meg a helyszínre. Szívmelengető érzés örömet okozni a rászorulóknak. 🥰
Emlékszem, 7 évvel ezelőtt egy olyan jótékonysági futóversenyen indultunk, ahol annál több pénz gyűlt össze a beteg gyerekeknek, minél több kilométert futottunk le. Minden futó kapott egy órát és a lefutott km-einket összeadták, ez adta a jótékonykodás alapját. Akkor futottam le életem addigi leghosszabb távját. Pedig feladta a leckét a pálya: egy 1 km-es szakaszon kellett futni, annyi kört, ahányat szeretnél hozzátenni az adományhoz, és mindezt aszfaltos úton, kocsiforgalom mellett egy elég meredek hegyoldalban. 💭
Visszakanyarodva a Normafás hétvégéhez, most a rövidebb távon indultam, és mivel a múlt heti versenyen azt éreztem, hogy maradt még bennem egy kicsi, most megpróbáltam másképp beosztani az erőmet. Terepen ezt még gyakorolnom kell, ebben is egész más, mint az aszfalt. Most csak 134 m szintemelkedés volt összesen az 5,3 km-en, de azt sikerült 1 km-re koncentrálniuk, úgyhogy az az 1 km elég meredek volt. Azonban a lejtőkön annyira jól ment a suhanás, hogy megfutottam életem legjobb km-eit. 🏃🏽♀️ Bár nagyon reménykedtem, hogy lesz egy kis hó, sajnos hétvégére elolvadt, de a színes falevelek megint elkápráztattak. 🍂🍁 Ezúttal a sár nem volt annyira vészes, kicsit kerülgetni kellett a csúszósabb részeket, de lehetett haladni. Ami a legfelszabadítóbb volt, hogy egyáltalán nem fájt a térdem, még a lefeléken sem. Már ahogy beértünk az erdőbe, megdobbant a szívem, annyira jó érzés erdőben futni, és a nehézségek ellenére végig éreztem a flowt. A célba beérkezve csodálatos érzés volt, hogy ott vártak a gyermekeim és a férjem, ujjongtak, kiabáltak, nagyon cukik voltak. ✨💖 Gondoltam is magamban, hogy nem is választhattam volna jobb gyakorló pályát a futáshoz. A verseny után a beérkezőket meleg szarvasgulyás és chilis bab fogadta forró teával és egy kedves hölgy, mivel nem kért semmit, felajánlotta az adagját a gyerekeknek, így mindannyian tudunk enni. 🍲
Nagyon meglepődtem, amikor szóltak az időmérők, hogy ne menjünk még haza, várjuk meg az eredményhirdetést, mert az én távomon első helyezettként értem célba. 🥇
Hatalmas boldogsággal zártuk a délelőttöt, a gyerekekben pedig olyan mély nyomot hagytak a történések, hogy egész hétvégén mondogatták, mennyire örülnek! 🥹💕