23/05/2026
A csendnek is megvan a maga helye és ideje, de a csend csak akkor ér valamit, ha utána teszünk is valamit. Én most értem el ehhez a ponthoz.
Az elmúlt időszakban nemcsak egy betegséggel és a fizikai rehabilitációval kellett megküzdenem, hanem egy komoly kiégéssel is. Meg kellett állnom. De megtanultam, hogy a felépülés nem a tökéletességről szól, hanem az elindulásról. Most, hogy a zavaró tényezők elkoptak mellőlem, sokkal tisztábban látom, mi a dolgom.
A bringázás – kint a szabadban és bent a teremben – örök szerelem marad. Mellé jött vissza az életembe a futás. Bár már régóta futok, ebben a nehéz időszakban ez a mozgásforma mentálisan és a fizikai rehabilitációban is rengeteget segített nekem; egy teljesen új mélységet adott.
A kényszerű lassítás arra is jó volt, hogy tanuljak. Nemcsak a saját bőrömön tapasztaltam meg a mélypontokat és a belőlük való felállást, hanem elméletben is képeztem magam: mostantól sports coachként is tudok nektek segíteni az elakadásokban és a fejlődésben.
Nem ígérek nagy szavakat, inkább csinálom. Ez az új mezem, és ez itt az új fejezet kezdete. Induljunk.
