09/04/2026
"Tudod jól te is, a másság útja magányos.."
Gyerekkorom óta a legtöbb helyről kilógtam. Mondhatni szinte soha sehova nem illettem.
Ezmiatt értek (ön)bántások, pofonok..
Volt, hogy letoltam a torkomon az egészet és megfeszültem, hogy "valahova tartozzak"..
Komolyan megpróbáltam mindent. De nem volt jó! Nem voltam boldog, önazonos meg végképp nem..
Még ha magányos is, még ha számkivetettként is kell éljek (mások szemében), se bánom hogy az vagyok aki.
Vállalom, hogy:
- nekem nem számít milyen a cipőm, a ruhám (mármint nem a márka fog meghatározni)
- a házra, autóra és egyéb dolgokra használati tárgyként tekintek nem, mint engem meghatározó értékre..
- nincs TV-m, nem is szeretnék...
- másképp (válaszkészen) nevelem a gyerekem
- a saját egészségem miatt képes vagyok lemondani dolgokról viszonylag könnyedén (glutén, tej)
- nem vagyok egy kifelé ember, nem a közösségi médiában akarom mutogatni minden egyes pillanatom micsoda remekmű (hiszen vannak nagyon rossz pillanatok, sőt akár napok is!)
-nem vagyok része a családi összejöveteleknek, de csak akkor ha azt érzem nincs ott helyem, nem látnak szívesen
- nem játszom meg a szeretetet, inkább nyíltan vállalom ha valami nem tetszik
- kiszálltam a "mindent a családért!" - önmagunk megerőszakolása árán akár! - történetből
- inkább elmegyek a családommal pár napra valahova, minthogy abból álljon a szabadságom hogy főzök, mosok, takarítok és jópofizva small talkolok minden rokonnal..
- mások véleménye/ ítélete nem engem, hanem őket minősíti
- jó receptoraim által átlátok a szitán, egyből leveszem ha valaki hazudik, és ennek megfelelően húzom meg a határaim
És igen. Így vagyok önazonos, így érzem azt, hogy jó példát mutatok, elsősorban magamnak, a gyerekemnek és tán a világnak is.
Te mivel egészítenéd ki a felsorolást?