04/11/2018
Hogyan lehet túlélni egy fenékkel, két keréken egy majdnem 1/3 Balaton kört? Nehezen, de kibírható. 😅Mivel a gyerekek nem akartak kirándulni szombaton, így hagytam rávenni magam Zsuzsa invitálására, hogy tekerünk vagy túrázunk. Jani bicózni akart, én meg még sosem tekertem a Balatonnál, naná, gyerünk. Bár a 80 km két keréken kissé ijesztően hangzott, de hát szokni kell ezt is, meg hát vannak nagyobb célok is, kell a gyakorlás.
Szokásos reggeli program, 5-kor kelés, 6-kor indulás, 8 körül megérkeztünk a Club Aligához, ahol már látszott, hogy ősz van...nem engedtek be minket autóval.
Nosztalgia az Ultrabalaton miatt, ami ugye innen indul, de most teljesen más képet láttunk róla.
Bicókat lepakoltuk, majd indulás, le a lejtőn, nagy élmény, csak hát nem volna jó már az első 100 méteren pofára esni, úgyhogy lassítottam.
Reggel még igencsak hűvös volt tekerve, aztán ahogy haladtunk előre egyre melegebb lett. Csodás a táj, az elején alattomos emelkedőkkel, így rendesen gyakorolhattam a váltó használatát. Mondta is Zsuzsa, mire körbe érünk, mindent tudni fogok a Meridámról. 😂
Egész jól haladtunk, megálltunk egy szuper helyen kávézni, palacsintázni, nehogy kimerüljön az energia raktárunk.☕
Füredre érve elértük a 40 km-t. Jól esett megpihenni a hattyúkat bámulva, és igazán azt se bántam volna, ha itt a vége.
De még hátra volt a másik fele km-ben, és benne egy Tihany. 😱
Nem is volt semmi gond egy darabig, én balga azt hittem emelkedő csak az Apátság meg a Belső tó felé van, a révhez sima út vezet. 🤔
Hát most már tudom, hogy nem. 😂
Mire felértünk azon a jó kis meredek szakaszon, szerintem jobb, hogy nem mért a pulzusmérőm, mert ennyire résztávoknál sem zakatol a szívem. Viszont feltekertem!! Erősen elgondolkodtam ugyan az utolsó 20 méteren hogy én most leszállok, és itt maradok, vessenek a farkasok elé, de hősiesen és magamban erősen szitkozódva feljutottam az út végére.. Tihany hálája jeléül pedig, hogy nem akartam ott meghalni az út szélén, megajándékozott minket egy állati klassz lejtős szakasszal.. Na ott aztán aki mer, az eresztheti le magát, én is hagytam magam a széllel süvíteni, kezemet folyamatosan a féken tartva. 😁
50 km. Komppal átjutottunk Szántódra, és folytathattuk.
Közben a fáradtság mellett kezdett kijönni rajtam a megfázás első tünete, fáztam, folyt az orrom, és bedugult(hogy ezt hogy csinálja, felfoghatatlan), aztán a hangom eltorzult 🙂
Nem estek már jól ezek a kilométerek, egyre inkább azt éreztem, hogy legyen már vége, kifulladtam, fájt a fenekem és hogy Jani szövegével éljek.. 3x teljesítem ezt most, először, utoljára, és soha többet. 🤯🧟♂️
Átkapcsoltam robot üzemmódba, és csak próbáltam tartani a tempót, arra gondolván, hogy ha én most az Ub-n körbe akarnám tekerni, valaki vágjon fejbe, mert ezt egy fenékkel egyhuzamban képtelenség. (persze tudom, hogy nem az, mert vannak a közelemben hétköznapi hősök, akik már végig csinálták)
Sötétedni kezdett, de már közel voltunk, látva az utolsó kilométereket, ahol a szállásunk volt az Ub-n, adták az erőt, hogy mindjárt vége 🔚.
Beérve a Club Aligába alig vártam, hogy lemászhassak a bicikliről. 😂
Bevallom, felfelé az autóhoz én már nem voltam hajlandó tekerni, hamarabb vittem volna a hátamon a Meridámat.😁
Rendesen elfáradtam. Lehet erre rásegített a lappangó betegség is, ma ugyanis forró teán, gyömbéren, zsebkendőkkel elhalmozva kúrálom magam, de ez nem mentség, gyakorolni kell erre is, futni nem elég.
PS. A kocsiban megint nyugtáztuk, hogy egy halom felesleges kaját és cuccot vittünk, amiből szinte semmi sem fogyott. (ez már a múlt heti túrán is kiderült, csak akkor ott a hátamon cipeltem, itt meg a csomagtartón.)
PS 2. Többszörösen kipárnázott üléssel, gatyával, fenékkel sem úszod meg azt a cuki kis fájdalmat ott lenn, hátul. 😂
PS 3. Felköthetem a gatyámat rendesen, ha én ezt egyszer körbe akarom tekerni.. 😂
Ja, és ígérem Zsuzsa, legközelebb felmehetünk az Apátságig is. 😉
