15/11/2022
Hétvégén a Garda Tónál jártunk, és ha már ott jártunk futottunk is egyet. Na jó ez most pont fordítva volt, a verseny miatt mentünk és összekötöttük akkor már egy hosszú hétvégés kirucannással. Majdnem mindenki futott, Apa, Tomi és én félmaratont, Nilla 800m-es, Lini 400 m-es gyerekfutamon vett részt. Sajnos Emmámnak 1 nappal az indulás előtt edzésen kiment a térde, ezért ő csak mankóval nézte idén a versenyt, de a szervezők cukik voltak adtak neki is egy érmet.
Na de a félmaraton, idei 3-ik, összesen 10-ik félmaratonom. Az igazság, hogy a szeptemberi szőlőskör óta kb 3 alkalommal futottam a never ending betegségek miatt. A szőlősköri időm egy PB lett, ami után nagyon bizakodó voltam. Aztán, hogy így alakult elengedtem és úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz, gyönyörű helyen fogok futni, más nem érdekel. És így is lett, mellesleg még az eredmény sem lett rossz, végig nagyon élveztem. Tomi 5-6 km után húzott el, én nem akartam / tudtam volna tartani azt a tempót 21 km-en át. 10-11 km körül kezdtem egy kicsit megborulni, viszont akkor csatlakozott hozzám egy magyar lányzó akivel végidumáltam a maradék 11 kmt, a lehető legjobbkor jött, mégegyszer nagyon köszi neki. Óriási volt a verseny hangulata, az igazi olasz dolce vita érzés, minden sarkon emberek, akik kiabálták a "bravi"-t, a környzet parádés - Garda tó, Arcoi vár . A nem hivatalos versenyzők között indultam (nyilván :)), és azt éreztem hogy szinte mindenki a hangulatért fut és nem az eredményért. Nem beszélve arról a kb 300 magyarról akik nagyrésze mint mi, piros fehér zöld HUNGARY feliratos felsőben egymásnak örült és bíztatott. Ha valaki még csak most tervezi, hogy egyszer egy külföldi versenyen szeretne futni vegye fel ezt a versenyt a listára, mert árban sem drágább mint a magyar versenyek.
És persze a Garda tó környékét is, mert rengeteg csodát rejt. Még biztos visszajövünk ide mert az idő szűkössége miatt, meg Emma lába miatt sem akartunk annyi helyre menni, de így is még emésztjük a láttotakat.
