Kury Futás

Kury Futás 2002 óta futok. Nem vagyok edző és nem akarom megmondani, hogyan kell futni.

Megmutatom a saját edzéseimet, versenyeimet, sikereimet és rossz napjaimat és írok arról, amit több mint két évtized futás közben megtapasztaltam.

Miért kezdünk mentegetőzni, amikor még el sem rajtoltunk?Van egy érdekes szokásunk nekünk, futóknak. Ott állunk a rajt e...
10/09/2026

Miért kezdünk mentegetőzni, amikor még el sem rajtoltunk?

Van egy érdekes szokásunk nekünk, futóknak. Ott állunk a rajt előtt és valaki megkérdezi: mit szeretnél futni?

Hirtelem előkerül minden. Nem igazán készültem rá. Ez most csak egy edzés. Egész héten fáradt voltam. Tegnap éreztem egy kicsit a vádlimat. Ebben a melegben nem lehet jó időt futni. Majd meglátjuk.

Közben hónapok óta edzel, megnézted az útvonalat, az időjárást valószínűleg gyakrabban frissítetted, mint a híreket és valahol mélyen pontosan tudod, milyen idővel lennél elégedett.

Akkor miért olyan nehéz egyszerűen kimondani? Szeretnék ma jól futni.

Talán mert abban már van kockázat. Ha azt mondom, 1:50-et szeretnék, aztán 1:57 lesz, akkor nemcsak én tudom, hogy nem sikerült. Te is. Ha viszont előtte elmondtam, hogy keveset aludtam, meleg van, nem volt tökéletes a felkészülés és tulajdonképpen csak edzésnek szántam, máris kevésbé fáj az 1:57. Van magyarázat.

Érdekes módon fordítva még jobban működik. Ha ezek után 1:47-et futok: képzeld, szinte nem is készültem rá!

Persze ne legyünk igazságtalanok magunkkal. Sokszor tényleg fáj valami. Tényleg rosszul aludtunk. Tényleg meleg van és tényleg előfordul, hogy egy versenyt csak edzésnek használunk. Nem minden magyarázat kifogás.

Szerintem az érdekes inkább az, miért érezzük néha szükségét annak, hogy ezeket még a rajt előtt közöljük másokkal. Talán nem is nekik mondjuk, hanem magunknak. Kicsit előre puhítjuk az esetleges csalódást. Mintha biztosítást kötnénk az eredményünkre.

Pedig lehet, hogy néha felszabadítóbb lenne minden előzetes magyarázat nélkül odaállni: Igen, készültem Igen, fontos nekem Igen, szeretném megfutni. Aztán vagy sikerül, vagy nem.

Ha nem, majd utána kitaláljuk, miért. A rajt előtt viszont még bármi lehet és talán pont ez benne a legjobb.

A futó babonáiNem vagyok babonás. Legalábbis ezt gondolom magamról. Aztán eljön egy verseny reggele és kiderül, hogy azé...
10/09/2026

A futó babonái

Nem vagyok babonás. Legalábbis ezt gondolom magamról. Aztán eljön egy verseny reggele és kiderül, hogy azért vannak dolgok, amelyeken jobb nem változtatni.

Ugyanaz a reggeli. A rajtszám pontosan ugyanoda kerül. A cipőfűzőt még egyszer ellenőrzöm. Aztán még egyszer, mert az előző ellenőrzés óta nyilván történhetett vele valami. Van póló, amiben „jól szokott menni”. Van zokni, amit inkább nem most próbálunk ki. Van, aki mindig ugyanazt eszi verseny előtt. Más ugyanazt a zenét hallgatja. Van, aki ugyanazzal a lábbal lép át a rajtvonalon, keres egy ismerős arcot a tömegben, vagy van egy mondat, amit minden rajt előtt elmond magának.

Tudjuk, hogy ezeknek semmi közük ahhoz, mennyit fogunk futni. A zokni nem tudja a célidőt. A rajtszámot teljesen mindegy, hogy két centivel feljebb vagy lejjebb tűztük. A kedvenc pólónkban sincs elrejtve plusz tíz watt.

Mégis megnyugtatnak. Talán nem is babonák ezek, hanem apró kapaszkodók. Egy versenyben ugyanis rengeteg olyan dolog van, amit nem tudunk irányítani. Milyen lesz az idő. Hogyan reagál aznap a testünk. Lesz-e szembeszél. Mit csinál a gyomrunk a 17. kilométeren és az a tempó, ami edzésen könnyűnek tűnt, miért lett hirtelen egészen más.

A saját kis szertartásainkat viszont mi irányítjuk. Ezért ragaszkodunk hozzájuk. Nem azért, mert tényleg azt hisszük, hogy nélkülük nem sikerülhet, hanem mert amikor körülöttünk minden kezd versennyé válni, jó, ha van néhány dolog, ami pontosan ugyanolyan, mint legutóbb.

Persze ennek van egy veszélyes pontja is. Amikor indulás előtt rájössz, hogy a szerencsezokni otthon maradt. Ott derül ki igazán, mennyire nem vagy babonás.

Reggeli edzés kész, indulhat a nap!
10/09/2026

Reggeli edzés kész, indulhat a nap!

Miért leszünk érzelmesebbek futás közben?Furcsa dolgokra képes egy hosszabb futás. Elindulsz úgy, hogy igazából csak le ...
10/09/2026

Miért leszünk érzelmesebbek futás közben?

Furcsa dolgokra képes egy hosszabb futás. Elindulsz úgy, hogy igazából csak le akarod futni az aznapi kilométereket. Aztán valahol a hetedik, tizenkettedik vagy huszadik kilométernél egyszer csak eszedbe jut valaki.

Egy régi barát. A szüleid. A gyerekeid. Valaki, aki már nincs veled. Egy mondat, amit évekkel ezelőtt mondtak neked és fogalmad sincs, miért pont most. Máskor megszólal egy szám a fülesben, amit százszor hallottál már, mégis most valamiért egészen mást jelent. Vagy elfutsz egy hely mellett, ahol évekkel korábban történt veled valami és hirtelen olyan részletekre emlékszel, amelyekről azt hitted, rég elfelejtetted őket.

Talán azért különös ez, mert futás közben látszólag nagyon sok minden történik. Figyeled az utat. A légzésedet. A tempót. A testedet.

Közben viszont valami más elcsendesedik. Nincs előttünk számítógép. Nem válaszolunk e-mailre. Nem pakolunk el. Nem intézünk semmit.

Csak haladunk és amikor egy ideig nem adunk új feladatot az agyunknak, az elkezdi elővenni a régieket.

Sokszor futás közben olyan dolgokon gondolkodom, amelyek otthon eszembe sem jutnának. Néha megoldódik valami, amin napok óta gondolkodom. Máskor semmi nem oldódik meg, csak előkerül.

Vannak versenyek, ahol ez még erősebben történik. Ott már nemcsak a test fárad el. Egy maraton vége felé például furcsán vékony lesz az a fal, amit hétköznap magunk köré építünk.

Láttam már síró embert a pályán. Nem azért, mert fájt valamije és láttam síró embert a célban is, akitől ha előző nap megkérdezik, biztosan azt mondja: Én? Ugyan már. Aztán ott áll egy éremmel a nyakában, és valami kijön belőle. Lehet, hogy nem is az aznapi 21 vagy 42 kilométer. Hanem minden, ami odáig vezetett. A hónapok edzései. Egy nehéz időszak. Valaki, akinek megígérte. Valaki, akire gondolt közben. Vagy egyszerűen az érzés, sikerült valami, amiben korábban nem volt biztos.

Ezért tud a futás néha sokkal többet előhozni belőlünk, mint amennyit beletettünk. Elindulunk kilométereket gyűjteni, aztán hazahozunk valami egészen mást.

Mikor válik a szenvedély önzéssé?Reggel arról írtam, mikor kezd zavarni másokat, hogy futsz. Rengeteg hozzászólás érkeze...
09/09/2026

Mikor válik a szenvedély önzéssé?

Reggel arról írtam, mikor kezd zavarni másokat, hogy futsz. Rengeteg hozzászólás érkezett. Volt, akit támogat a családja, más rendszeresen megkapja, hogy „már megint futni mész?”, „nem lesz ennek jó vége”, vagy éppen „tönkremegy a térded”.

Aztán érkezett egy hozzászólás, ami megfordította a kérdést. Mi van, ha néha nem a másik emberrel van a baj? Mi van, ha valóban mi futunk túl sokat? Ha minden hétvégét az edzéshez igazítunk, minden utazásból verseny lesz és lassan minden beszélgetésünk a tempóról, cipőkről, kilométerekről és a következő nevezésről szól?

Ez elgondolkodtatott. A sportban könnyű azt mondani: Ez az én időm. Az én futásom. Az én célom. Az én versenyem és alapvetően tényleg az.

Van egy kérdés, amiről futóként talán ritkábban beszélünk: Mi történik azokkal, akik közben mellettünk élnek?

Egy futás nem mindig csak az az egy óra, amit futással töltünk. Ott van előtte az edzés megtervezése. Utána a regeneráció. Hétvégén a hosszú futás. A verseny miatt az utazás. A nevezések és persze a beszélgetések: milyen tempó volt, mennyi lett a pulzus, melyik cipő jobb, hova nevezünk legközelebb.

Nekünk ezek fontos dolgok. Annak, aki nem fut, lehet, hogy egy idő után csak annyit jelent: megint a futás.

Itt kezd érdekessé válni a történet, mert nagyon könnyű minden megjegyzést irigységnek vagy értetlenségnek nevezni.

Már megint futni mész? Lehet csipkelődés. Lehet valóban értetlenség, de lehet, hogy valaki valójában azt próbálja mondani: Jó lenne, ha néha engem is választanál. Ez már egészen más mondat.

A szenvedély szerintem addig gyönyörű, amíg gazdagítja az életünket.Mi van akkor, amikor elkezdi kiszorítani belőle azokat, akik fontosak nekünk? Amikor minden hétvége az edzés köré szerveződik. Amikor egy közös program azért marad el, mert másnap hosszút kell futni. Amikor egy kihagyott edzés nagyobb feszültséget okoz, mint egy kihagyott közös este, vagy amikor már szinte csak azokkal szeretünk beszélgetni, akik ugyanúgy rajonganak érte, mint mi.

Nehéz ezt észrevenni, mert belülről mi nem önzésnek látjuk. Mi célt látunk. Fegyelmet. Kitartást. Valamit, amit szeretünk és mindez igaz is lehet. Csak közben a másik ember ugyanazt egészen máshonnan nézi.

Talán ezért nem is az a kérdés, hogy mennyi futás a túl sok. Heti három? Öt? Hat? Erre nincs általános válasz.

Inkább az: mennyi helyet hagyunk mellette azoknak, akik nem futnak velünk? Lehet valaki nagyon jó futó úgy is, hogy közben jó társ, jó szülő, jó barát marad. Ehhez néha nem a kilométereket kell számolni, hanem azt is észrevenni, hogy ki vár otthon.

Miért tudunk versenyen olyat, amit edzésen nem?Edzésen futsz egy tempót és azt gondolod: ezt én 21 kilométeren biztosan ...
09/09/2026

Miért tudunk versenyen olyat, amit edzésen nem?

Edzésen futsz egy tempót és azt gondolod: ezt én 21 kilométeren biztosan nem bírom.

Néhány héttel később ott állsz a rajtnál, elindulsz és valahogy mégis bírod.Sőt. Néha gyorsabban futsz, mint amit az edzéseid alapján reálisnak gondoltál. Pedig ugyanaz a két lábad. Ugyanaz a szíved.

Mi változott? Persze könnyű azt mondani: adrenalin, de szerintem ennél érdekesebb, ami ilyenkor történik.

Edzésen egyedül kell eldöntened, mennyire akarsz "szenvedni". Ha kezd nehéz lenni, semmi különösebb nem történik, ha elveszel a tempóból. Nincs célkapu. Nincs eredménylista. Nincs melletted valaki, akit már öt kilométere próbálsz utolérni.

Versenyen viszont minden kap egy jelentést. Ott van a rajtszám rajtad. Ott vannak körülötted mások. Valaki elfut melletted, valakit Te előzöl meg. Hallod a szurkolókat. Látod a kilométertáblákat és ott van egy cél, amiért hónapok óta dolgozol.

A tested ugyanúgy küldi a jelzéseket: ez már nehéz. Csak versenyen erre sokszor mást válaszolunk: Tudom. Menjünk tovább.

A fáradtság nem olyan egyszerű, mint egy üzemanyagtartály, amelyik egyszer csak kiürül. Az agyunk folyamatosan mérlegel: mennyi van még hátra, mennyire fontos nekünk a cél, meddig érdemes fenntartani ezt az erőfeszítést. Ezért lehet az is, hogy a 18. kilométeren azt érzed, nincs benned semmi, aztán meghallod a cél környékének zaját, meglátsz valakit magad előtt és egyszer csak mégis gyorsítasz.

Honnan jött az az energia? Valószínűleg ott volt előtte is. Csak addig az agyad nem szívesen adta oda.

Persze a versenyhangulat nem csinál csodát. Amit nem edzettél meg, azt a rajtszám sem fogja helyetted megcsinálni, de talán képes közelebb vinni ahhoz a határhoz, amit edzésen ritkán akarunk megközelíteni.

Ezért szeretem a versenyeket. Nemcsak azért, mert megmutatják, milyen gyorsan tudok futni, hanem mert időnként megmutatják azt is, hogy a határ, amiről azt hittem, ott van…
valójában még néhány méterrel arrébb volt.

Természetes, hogy ott leszek.2027. szeptember 5. Jöhet a 24. Budapest Félmaratonom. Van verseny, amit egyszer szeretne ...
09/09/2026

Természetes, hogy ott leszek.
2027. szeptember 5. Jöhet a 24. Budapest Félmaratonom. Van verseny, amit egyszer szeretne teljesíteni az ember és van, ahová egyszerűen jó újra és újra visszatérni. Nekem Budapest ilyen. 24. rajt. Remélhetőleg 24. cél.

A futók láthatatlan ranglistájaVan a versenyeken egy hivatalos eredménylista. Név, rajtszám, nettó idő, helyezés, korcso...
09/09/2026

A futók láthatatlan ranglistája

Van a versenyeken egy hivatalos eredménylista. Név, rajtszám, nettó idő, helyezés, korcsoport.

Van egy másik is, amit sehol nem tesznek közzé. Mégis szinte minden futó fejében létezik. Megnézed, mit futott az ismerősöd. Ki lett gyorsabb. Ki javított egyéni csúcsot. Ki mennyit edzett a héten. Hány kilométer került fel Stravára. Ki nevezett maratonra. Ki futott már ötöt, tízet, húszat.

Nem feltétlenül irigységből. Sokszor egyszerűen csak kíváncsiak vagyunk. Aztán valahol észrevétlenül elkezdődik az összehasonlítás. Ő ennyit futott, én csak ennyit. Ő már megint javított. Ugyanannyi idősek vagyunk, mégis mennyivel gyorsabb. Én többet edzek, akkor neki miért megy jobban?

Van ennek egy még érdekesebb változata. Amikor nem mások raknak minket rangsorba, hanem mi saját magunkat. A tíz évvel ezelőtti önmagunk mellé.

Megnézed egy régi eredményedet és ott van feketén-fehéren: akkor ezt 1:38 alatt futottad. Most pedig 1:52. Az eredménylista szerint egyértelmű, melyik volt a jobb.

Csakhogy az eredménylista nem tud mindent. Nem tudja, milyen volt az életed akkor és milyen most. Nem látja, honnan jöttél vissza. Nem ismeri azt az edzést, amit majdnem kihagytál, mégis megcsináltad. Nem tud a sérülésről, a betegségről, a rossz időszakról, a munkáról, a családról.

Csak az időt méri. Mi pedig néha hajlamosak vagyunk ugyanezt tenni saját magunkkal. Pedig talán ez a futás egyik legfurcsább csapdája.

Elkezdtük azért, mert jólesett. Aztán lett óránk. Eredményünk. Stravánk. Korosztályunk. PB-nk. Mire észbe kapunk, már egy olyan ranglistán próbálunk előrébb kerülni, amit rajtunk kívül talán senki nem is vezet.

Szeretem az eredményeket. Szeretek versenyezni. Megnézem az időmet és igen, azt is, ki mit futott.

A baj talán ott kezdődik, amikor valaki más jó futása miatt a sajátunk hirtelen rosszabbnak tűnik. Pedig egy 1:30-as félmaraton nem vesz el semmit az én 1:52-mből. Ahogy az én 1:52-m sem teszi kisebbé annak az örömét, aki először futott két órán belül.

Talán nincs is közös ranglistánk. Csak néha úgy viselkedünk, mintha lenne.

Mi van, ha túl fontos lett az eredmény?Van egy szám a fejedben. Lehet 1:50 egy félmaratonon. 4 óra egy maratonon. 50 per...
09/09/2026

Mi van, ha túl fontos lett az eredmény?

Van egy szám a fejedben. Lehet 1:50 egy félmaratonon. 4 óra egy maratonon. 50 perc tíz kilométeren. Teljesen mindegy. Hónapokig készülsz rá. Edzés közben számolod, ez a tempó vajon elég lesz-e. Egy jól sikerült futás után már látod magad előtt a célórát. Egy rosszabb után pedig rögtön elkezdesz aggódni, talán mégsem fog menni.

Aztán eljön a verseny. Az első kilométer rendben. Az ötödiknél még pontosan terv szerint haladsz. A tizediknél néhány másodperc hátrány.

Elkezdődik a matek. Ezt még vissza lehet hozni. Kicsit gyorsítasz. Újabb kilométer. Megint az órára nézel és egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem igazán a versenyen vagy. Nem látod a várost Nem hallod a szurkolókat. Nem veszed észre azt sem, aki melletted fut. Egy számot kergetsz.

Ezzel önmagában nincs semmi baj. Én is ezért versenyzem. Szeretem a célokat, szeretem feszegetni a saját határaimat és nagyon is érdekel, mit mutat az óra a célban.

A kérdés inkább az, mi történik akkor, amikor kiderül, hogy azon a napon az a szám nem lesz meg, mert van egy érdekes pillanat egy versenyen, amikor ezt már pontosan tudod. Nem kételkedsz benne. Tudod.

Onnantól két verseny kezdődhet. Az egyikben továbbra is azt az eredményt üldözöd, amelyik már elszaladt. A másikban elfogadod, ma egy másik versenyt futsz, mint amit hónapokkal korábban elképzeltél.

Szerintem ez utóbbi sokkal nehezebb, mint amilyennek hangzik, mert célidőt elengedni verseny közben nem ugyanaz, mint azt mondani, hogy nem érdekel az eredmény.

Éppen azért nehéz elengedni, mert érdekel, de egy rosszul alakuló tízedik kilométernek nem feltétlenül kell elrontania a következő tizenegyet is. Lehet új célt választani menet közben. Lehet versenyezni tovább. Lehet megnézni, mit tudsz kihozni abból a napból. Nem abból, amelyiket előre elképzeltél és lehet úgy átfutni a célvonalon, hogy a kívánt szám nem lett meg, mégsem érzed elvesztegetettnek az egészet.

Talán ez az egyik legnehezebb dolog a versenyzésben: úgy nagyon akarni valamit, hogy közben képes legyél elengedni, amikor azon a napon már nincs ott.

A következő rajtnál pedig? Megint lehet kergetni azt a kitűzött számot.

Miért akarjuk, hogy mások is fussanak?Van egy érdekes mellékhatása a futásnak. Egy idő után elkezded ajánlgatni másoknak...
09/09/2026

Miért akarjuk, hogy mások is fussanak?

Van egy érdekes mellékhatása a futásnak. Egy idő után elkezded ajánlgatni másoknak. Mesél valaki, hogy fáradt, stresszes, felszedett pár kilót, rosszul alszik, szeretne mozogni valamit és a futóban szinte automatikusan bekapcsol valami: Kezdj el futni!

Mintha nálunk lenne a megoldás. Aztán jön a következő szint. Gyere ki egyszer velem. Csak öt kilométer. Ne azzal foglalkozz, milyen lassú vagy. Nevezzünk be egy tízesre!

Egyszer ha sikerül valakit rávenni, hogy elinduljon, furcsa módon szinte jobban örülünk az első öt kilométerének, mint ő maga.

De miért? Talán azért, mert mi már tudjuk azt, amit ő még nem. Tudjuk, milyen érzés egy nehéz nap után elindulni, majd egészen más fejjel hazaérni. Tudjuk, milyen az első 5 kilométer, amiről korábban elképzelhetetlennek tartottad, hogy egyben lefutod. Az első rajtszám. Az első célkapu és azt is, amikor egy teljesen átlagos kedd reggeli futás után egyszerűen jobb kedved van.

Ezeket nehéz elmagyarázni annak, aki még soha nem élte át. Talán ezért próbálkozunk újra és újra.

Ha valami sokat adott nekünk, természetes, hogy szeretnénk megmutatni annak, aki fontos nekünk. Nem azért, mert azt gondoljuk, hogy mindenkinek futnia kell, hanem mert tudjuk, nekünk mit adott.

Persze itt követjük el néha a hibát is. Elfelejtjük, hogy attól, hogy nekünk a futás lett az egyik válasz, másnak nem biztos, hogy az lesz. Lehet, hogy ő biciklizni fog. Úszni. Túrázni. Kertészkedni, vagy egyszerűen soha életében nem fogja megérteni, miért fizetünk azért, hogy vasárnap hajnalban felkeljünk, majd 21 kilométer múlva ugyanoda érkezzünk vissza.

Ez is rendben van. Én is sok embernek mondtam már: Próbáld ki. Volt, aki elkezdte, aztán abbahagyta. Volt, aki maradt és volt, akinek később már nekem kellett mondanom, hogy nyugi, nem kell minden hétvégére versenyt keresni.

Nem is az a dolgunk, hogy másokat futóvá tegyünk, csak megmutatni nekik, miért szeretjük ennyire.

Aztán hogy elindulnak-e? Az már az ő történetük.

Cím

Baja
6500

Telefonszám

+36305122011

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Kury Futás új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás

Kategória